Egy kis bánáti falu kincsei

Egy kis bánáti falu kincsei

A közelmúltban Értéknapot tartottak a bánáti Egyházaskéren.

A Vadásztanyán megrendezett eseményen a résztvevők megismerkedhettek a Vajdasági Magyar Értéktár tevékenységével, ízelítőt kaphattak arról, a településen mi számít értéknek, valamint bemutattak egy tréfás történetgyűjteményt, mely szintén a faluhoz kötődik.

A Vajdasági Magyar Értéktár települési részében három egyházaskéri különlegesség is szerepel: Borbély Mihály mesemondó egyházaskéri emlékezete, a verbicai tavaszi fokhagyma és a kilenclyukú híd.

Fehér Viktor fiatal néprajzkutató, aki néhány hónapja az értéktár összeállításából is kiveszi a részét, elmondta, a Csóka községhez tartozó Egyházaskér a maga alig 150 lakosával Észak-Bánát egyik kiüresedő települése.

— Ennek ellenére minél kevesebben vagyunk, annál többen fordulnak a saját múltjuk felé. Szakmai napunk célja, hogy buzdítsuk az egyéneket, egyesületeket, egyházakat, nőegyleteket, dalkórusokat, mezőgazdasági egyesületeket, vadászokat, vagyis mindenkit, aki úgy gondolja, van ötlete arra vonatkozóan, mit érdemes beilleszteni a Vajdasági Magyar Értéktárba, mely a www.ertektar.rs oldalon érhető el.

Hogyan jött létre a Vajdasági Magyar Értéktár, mit foglal magában? Varga Tamás, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet munkatársa, a Vajdasági Magyar Értéktár Bizottság elnöke arról informálta a jelenlevőket, hogy a szaktestület 2016 júniusában jött létre.

— Minden településnek vannak értékei, melyek mellett az ott lakók úgy mennek el, hogy észre sem veszik, mert szerintük hétköznapi dolgok. Mindennap kincsek mellett sétálunk el, és az értéktármozgalom éppen arról szól, hogy ezeknek a jelentőségét felszínre hozzuk, és úgy kezeljük, ahogyan megérdemlik. Talán nem túlzás azt mondani, hogy történelmi pillanatnak vagyunk aktív részesei, hiszen archiválni tudjuk nemcsak a meglevő értékeinket — melyek több csoportba és kategóriába sorolhatóak —, hanem azokat is, amelyek esetleg már nem élnek, de még emlékezünk rájuk. Ez a folyamat nem értünk van, hanem az utánunk jövő generációkért. Az első és legfontosabb érték egyébként az ember, aki egy-egy szokást, épületet stb. értéknek tart.


Kószó Ferenc, Fehér Mária és Szőke Anna

Szőke Anna, a Kiss Lajos Néprajzi Társaság elnöke szerint Egyházaskér a magyar néprajzi palettán központi helyet foglal el.

— Köszönhető ez Kálmány Lajos néprajzkutatónak, valamint az itteni embereknek, akik megőrizték ennek a vidéknek a hagyományait, szokásvilágát. A szokás esetenként túléli a nyelvünket is, bizonyíték erre Dél-Bánát, Versec környéke, ahol az anyanyelv már alig él, de a hagyományokat még ismerik és megtartják. Az értéktár feladata, hogy amit lehet, átmentse a jövőnek, mi pedig próbáljunk a gyermekeinknek, unokáinknak is beszélni a múltról, és őrizzük meg a helyi sajátosságokat.

Kónya Sándor népzenekutató, középiskolai tanár előadásában összegezte, mivel járultak hozzá az egyházaskériek népdalaink és népénekeink tárházának gazdagításához. Kálmány Lajos sem csak meséket gyűjtött a faluban, hanem énekeket, népdalokat is lejegyzett. Bizonyság erre, hogy hagyatékának első kötetében, a Történeti énekek és katonadalok címűben, 36 katonadal szövege alatt szerepel a falu neve. Egyházaskéri balladákat, katona- és szerelmi dalokat, betlehemes és gyermekjátékot, valamint nép- és vallásos énekeket adott közre könyveiben Bori Imre, dr. Burány Béla, Tóth Ferenc, Bodor Anikó, Paksa Katalin magyarországi népzenekutató és maga Kónya Sándor is. Ezek a kiadványok kéttucatnyi helyi énekesnek, adatközlőnek őrzik a nevét.

— Egy olyan faluban vagyunk, ahol nemcsak énekeltek, hanem nagyon jó történeteket is meséltek. Vajdaságban mintegy 840 népmesét gyűjtöttek, ebből 401 Bánátból származik, Székelykevéről 78, Szajánból 74, Hertelendyfalváról 54, Egyházaskérről pedig 52 — hallottuk Raffai Judittól, a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar tanárától. A folytatásban arra is kitért, hogy a jó mesehagyomány kialakulása Kálmány Lajosnak és a helyi mesefának, Borbély Mihálynak köszönhető. Az egyházaskéri mesekincs műfaji megoszlását vizsgálva szembetűnő, hogy kimagasló a tündérmesék száma, majd a tréfás történetek következnek.

Fehér Mária, a Verbicai Tavaszi Fokhagyma Egyesület elnöke ismertette az egybegyűltekkel, mi mindent tettek már azért, hogy a piacszerzés és a jobb értékesítés reményében elismertessék annak a helyi fokhagymának az egyediségét és különlegességét, amelyet még az őseik hoztak erre a vidékre.

— 2016-ban földrajzi eredetvédelmet kapott a verbicai tavaszi fokhagyma, majd nem kis anyagi ráfordítással megszereztük a minőségellenőrző igazolást is, de a terményünket még mindig a szemtelenül alacsony árat kínáló déli viszonteladók vásárolják fel. Az idén újabb lépést tettünk azzal, hogy betagosodtunk azoknak a szerbiai egyesületeknek a szövetségébe, amelyek levédették a termékeiket, és közösen próbálunk fellépni a piacon. Szeretnénk eljutni egy üzletláncig, mely nyitna egy polchálózatot ezeknek a kiváló minőségű áruknak — hangsúlyozta Fehér Mária, majd hozzátette, egyesületük a település kis közösségének a fenntartható fejlődéséért dolgozik, segít a különféle események szervezésében.

Marias Ileana Ela, a helyi Gyöngyvirág Nőegylet elnöke néhány gondolatot osztott meg arról, hogy Egyházaskéren milyen rendezvényekkel őrzik még ma is Kálmány Lajos és Borbély Mihály emlékezetét, majd bemutatta az Egyházaskér a szívünkben című kötetet. A tréfás történetgyűjteményt szerzőként Fehér Mária és Kószó Ferenc jegyzi, a szerkesztője Fehér Viktor. Megjelenését a Magyar Művészeti Akadémia támogatta, kiadója a szegedi Ötágú Síp Kulturális Egyesület. Az Értéknapon jelen voltak a civil szervezet képviselői is, dr. Horvát István Károlyné elnök vezetésével. Elhangzott, már huzamosabb ideje fáradoznak azon, hogy évente egy alkalommal összehívják Szegedre azoknak a településeknek a képviselőit, ahol az elszármazottak élnek. Egyházaskér is ezek közé tartozik, hiszen 1789-ben jött létre 41 szegedi lakos letelepülésével a Marczibányi család birtokán.

A könyvben szereplő anekdotákat Fehér Mária anyakönyvvezetőként hallotta, amikor még — mint mondta — az embereknek volt mesélőkedvük, szerettek jókat nevetni, és kikarikírozni a saját gondjaikat. Kószó Ferenc is már évek óta szorgalmasan lejegyzi a hallott történeteket, melyek mind igazak, mert csak ezeket gyűjti.


Még több kép!▼

Képgaléria

Cikkünk további képei

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Riport rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Egy kis bánáti falu kincsei
Riport
Egy kis bánáti falu kincsei
Riport
Facebook

Támogatóink