Időnként azt hihettük, a viszony úgy egyszerűsíthető le, hogy valójában szorosan együttműködnek, az ellentétek csak felszínes megnyilvánulások, esetenként belpolitikai célzatúak. Sokatmondó azonban a tény, hogy a legfrissebb statisztikák szerint már nem Kína szállítja a legtöbb terméket az Egyesült Államokba. Az amerikai kereskedelmi minisztérium adatai szerint Mexikó a legnagyobb áruexportőre az USA-nak. A kínai gazdaság így már kevésbé függ az amerikaiaktól? Csaknem két évtized után az USA-val szomszédos Mexikó taszította le Kínát a trónról?

A világ két legnagyobb gazdasága közötti feszültségek olyan jelentős hatással vannak az ellátási láncokra, hogy meg is változtatják őket. Mexikó 2023-ban 475,6 milliárd dollár értékben szállított árut az Egyesült Államokba, ez 5 százalékos növekedés a 2022-ben jegyzett adathoz képest. Kína mindeközben tavaly „csupán” 427,2 milliárd dollár értékben exportált az USA-ba, ami jelentős, 20 százalékos visszaesés 2022-hez képest. Az egyre bizonytalanabbá váló világpolitikai helyzet, valamint — nem mellékesen — a szállítási költségek növekedése okozza, hogy az amerikai vállalatok szívesebben helyezik ki a termelést, vagy fektetnek be a földrajzilag közeli Mexikóba, felhagyva a korábbi gyakorlattal, amikor a termékek gyártását Kelet-Ázsiában képzelték el. Látszólag így lerövidítik az ellátási láncokat, növelve az ellátásbiztonságot.

A folyamatot azonban az is generálja, hogy Kína mindinkább kilép a korábbi összeszerelő üzem szerepköréből. Olyan fejlettségi szintet értek el, amikor már mind kevésbé jellemző rájuk, hogy csak olcsó, tömeggyártott termékeikkel vannak jelen a piacokon. Saját kínai márkanevek kezdtek felépülni, Kína kivitelének szerkezete változóban van: az exportból egyre nagyobb a részesedésük a saját fejlesztésű, gyakran csúcstechnológiát képviselő termékeknek. Sőt! Ma már ott tartunk, nem ritka, hogy a kínai cégek szervezik ki a gyártást más országokba, ahol olcsóbb a munkaerő, vagy olyan helyre, amely földrajzilag közelebb van azokhoz a piacokhoz, amelyekre az árut szánja. De mit is takar ez valójában? Kínából a Csendes-óceánon keresztül történő szállítás megdrágult. A nemzetközi kikötőkben pedig időnként kaotikus helyzetek teremtődnek. Így kerülhetett Mexikó az amerikai cégek figyelmének középpontjába. Az sem mellékes, hogy miközben Kínából egy konténernyi áru általában egy hónapig utazik, a mexikói gyárakból néhány nap alatt leszállítható. A folyamat mivoltának ékes mutatója azonban, hogy a Mexikóból az USA-ba irányuló export értékének mintegy 40 százaléka amerikai üzemekben gyártott alkatrészekből és komponensekből áll. Így tekintve a dolgokra, a számok azt mutatják, a gyártás során csupán egyes folyamatokat végeznek Mexikóban?

Az USA és Kína kapcsolatának jellemzője, hogy a két nemzet érdekei ütköznek egymással a különféle kérdésekben. Mexikóra viszont egyfajta regionális középhatalomként tekinthetünk. Feltörekvő hatalomként és újonnan iparosodott államként fontos szereplővé avanzsált. A kiterjedt bűnözés, a kormány és a drogbandák közötti folyamatos konfliktusok akadályozzák abban, hogy még nagyobb legyen a befolyása.

A leírtak alapján arra következtethetnénk, hogy Kína több okból kevésbé lesz jelen termékeivel az USA-ban. A képet egyúttal jelentősen árnyalja, ha Kína és Mexikó kapcsolatain át szemléljük. A kínai befektetések Mexikóban akkor kezdtek jelentősen nőni, amikor Donald Trump hivatalba lépése elején kereskedelmi háborúval fenyegette meg Kínát. Peking viszont a világ legnagyobb fogyasztói piacával bíró USA közelsége, valamint a mexikói áru vámmentessége miatt igyekszik növelni kapacitásait és befolyását Mexikóban.

De valószínűleg még ezzel sem merítettünk ki mindent. Nyilván sok mindent másképp látnánk és gondolnánk, ha tudnánk, hogy mindezeken kívül mi minden lapulhat még a sombrero alatt, melyet lehet, hogy Kínában gyártottak.