A kolportereknél a lap már csütörtökön kapható

A meiózis olyan sejtosztódást jelent, mely során a végtermék két egybevágóan azonos kromozómaszámú és -tartalmú leánysejt. Élő, lüktető élettani alapegység, amelyre a legbonyolultabb szervezet is felépül. Esetünkben ez a szervezet a néhai pancsovai Jovan Pavlović alapította hetilap, amely kisebb-nagyobb megszakításokkal százharminckilenc sikeres esztendőt tudott maga mögött. 1869. április 13-án köszöntötte először olvasóit, és mielőtt kettéoszlott volna, a 4232. száma mondta ki változatlan tárgyilagossággal, vagyis gúzs és szájpecek nélkül azt, ami van. Legújabb kori történelmének időszámítását a szóban forgó Pančevac ez év február 14-étől datálja, amikor Újvidéken lesújtott rá a tőzsdei kalapács. 181 millió dinár (hozzávetőlegesen 2,2 millió euró!) összegért került az új tulajdonoshoz, aki a beavatottak szerint ez idáig jobbára csak a mezőgazdasági vállalatok (fel)vásárlására szakosodott. Csak a pancsovai községben -- idézem a fenti elemzőket -- hat olyan mezőgazdasági cég képezi tulajdonát, amelynek volt neve, jövőképe... A licitációs harcba a dél-bánsági lapmatuzsálem dolgozóinak konzorciuma is ,,beszállt”, de a sarat csak 156 millió dinárig tudta állni. Nem hisszük, hogy az, aki mezőgazdasággal foglalkozik, még ha sikeresen is, egyaránt jól tudja majd vezetni ezt a lapkiadó házat. A túlfizetett végösszeg sem bizalomkeltő számunkra: az új gazdák vagy nem tudják, mit is csinálnak, vagy ésszerűtlenül szórják a pénzt. Nekünk pedig semmi keresnivalónk ilyen főnökök uralma alatt! -- szólította meg olvasóit február 22-ei vezércikkében az immár Pančevac Pres néven megjelenő ,,új” hetilap szerkesztősége. åk jelentek meg elsőként, majd jött az ,,öreg” is, a folytonosságot hirdető 4233. számmal, a megszokott, vastagon szedett változatlan fejléccel: Pančevac. De mi is történt valójában?
Először is nyélbe üttetett a hetilap magánosítása, és mint illik, az újság kikerült a községi önkormányzat társfinanszírozási hatásköréből. Ezt követte az eddig kompakt lapkiadói közvállalat dolgozói maghasadása. Tizenegyen tanúsítottak ellenállást a szerintük elhamarkodott áruba bocsátás ellen, és tiltakozásuk jeléül hozták létre a Pančevac Pres lapot, amely tartalmi, (kül)alaki szempontból szinte semmiben sem tért el a ,,privatizáltak”-étól. Talán csak annyiban, hogy hat oldallal vékonyabb. Szabályos, nyíltsisakos médiapárbaj kezdődött (és leplezetlen harc a lapban hirdetők kegyeiért!), amelybe az utcai harcokban megedzett rikkancsok is bekapcsolódtak. Az Olvasó pedig hitetlenkedve kapkodja a fejét, mert ő nem ehhez szokott hozzá. Az igaz, hogy mindig is vitathatatlanul büszke volt talpraesett, merész, szókimondó és valahogy örökké lázadó szellemű hírlapíróira, akiket annak idején a hírhedett tájékoztatási törvény sem tudott megzabolázni, de most mindkettő jogosan védi az ősök jussát. Hát én immár kit válasszak... Egyelőre, bölcs türelemmel és élénk érdeklődéssel vásárolják mindkettőt. Elvégre, ha más nem is, várhatóan majd az olvasók pénztárca eredményez ,,színvallás”-t. Mert egyszer a legkitartóbbak is belefáradnak a ,,duplán látás”-ba. Persze, kell a nyitás, a versengés -- ez nem vitás, de akkor másik névre, fejlécre is szükség lesz -- ad újabban hangot a liberálisabb közvélemény. És ez is rendjén volna, ha éppenséggel nem a jogutódlás és az erkölcsi győzelem jelentené a tétet.
Az ,,öreg” lap költségei az új tulaj büdzséjét érintik, ellenben (így áll az alku) a szerkesztéspolitikába nem kíván beleszólni. Az új lap viszont a ,,szakadár” tagok saját eszközeivel indult be. További pénzkölcsönért pedig ahhoz a nemzetközi Media Development Loan Fundhoz folyamodott, amely arról vált ismertté, hogy Kelet-Európa, Afrika, Ázsia és Dél-Amerika tranzícióban levő országaiban immár tizenkettedik éve igyekszik megsegíteni a szólásszabadságért küzdő sajtót. Persze, a mostanihoz hasonló forgatókönyvvel hosszú távon egyik fél sem lehet győztes. Mindenképpen jogos a felhördülés, hogy egy független, szabad gondolkodású és haladó eszméket támogató ország ugyanilyen beállítottságú hírlapját csakis az olvasók vásárolhatják meg, viszont az sincs rendjén, hogy a két különböző szerkesztőségű lap ugyanazokat a jelzéseket, ismertetőjeleket használja.
Változó hangskálájúak tehát az újságírók mindennapjai Pancsován. Az egyik oldalon ott a tiltakozás az önkény, az igazságtalanság, a néma főhajtásos megalkuvás ellen, amit jócskán átsző az ad hoc magánosított vállalatok dolgozóinak nemritkán a puszta egzisztenciáját is veszélyeztető gazdálkodástól való félelme, a másikon pedig a hiteles jogszabályokkal érvelő gárda. Hártyás jég, amelyen jobb lenne egyáltalán nem toporogni.