Egy fesztivál - és minden,...

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Egy fesztivál - és minden,...

Egy fesztivál - és minden, ami vele jár A kézimunka-kiállítás legifjabb háziasszonyai - pipacsos kislányokA VIVE néven híressé vált magyar nóták és csárdások fesztiválja tizenkettedszer nyitotta meg kapuit. A határokat könnyedén átlépegető rendezvény valójában Torontálvásárhely védjegyévé vál...

Egy fesztivál - és minden, ami vele jár
A kézimunka-kiállítás legifjabb háziasszonyai - pipacsos kislányok

A VIVE néven híressé vált magyar nóták és csárdások fesztiválja tizenkettedszer nyitotta meg kapuit. A határokat könnyedén átlépegető rendezvény valójában Torontálvásárhely védjegyévé vált. Megélte a maga hullámhegyeit és -völgyeit, de a találgatásokkal ellentétben meg tudta őrizni integritását, kiharcolni létjogosultságát. Akárcsak a Pipacs Nőegylet névadó vadvirág-motívuma, amely rendhagyó, ám semmiképpen sem véletlenszerű időzítéssel ismét rivaldafénybe került. Alig pár órával az idei amatőr énekesek versenye, valamint az új nóták és csárdások vetélkedője előtt. Népviseletbe öltözött öt leányka közreműködésével az egybegyűltekkel (köztük az antafalvi község területén működő más nőegyletek képviselőivel is) Bába Lúcia ismertette a debellácsi pipacsos hímzés fejlődési szakaszait, vagyis a kiállítás tartalmát. Csanki Rozália Csépe Imre Utódkereső c. verséből olvasott fel részletet, majd Az örökké viruló debellácsi pipacsokhoz címmel Szőke Anna néprajzkutató mondott szakvéleményt Nagy Irén és a ,,pipacsos asszonyok” tizenöt éven keresztül végzett és bemutatott hagyománymentő és ötvöző munkájáról. Ezt követte Kincses Bélának, az antalfalvi községi képviselő-testület alelnökének szellemes megnyitója és egy kötetlen hangvételű társalgás, amihez a nagymamáink receptjei alapján készült kalácsok és intelmek adták a köretet: ,,A másét becsüld, a sajátodra büszke légy!”
Miként a mezők vadvirágai sem veszélyeztetik magyarságunk folklorisztikáját, úgy a magyar nótát is egyfajta összekötő kapocsként kell megélnünk. Megnyitóbeszédében dr. Jeges Zoltán, a Tartományi Művelődési és Oktatási Titkárság minisztere bizakodva mutatott rá azokra a küszöbönálló, harmincnyolcmillió dinár beruházási értékű munkálatokra, amelyek lehetővé teszik majd, hogy a soron következő, tizenharmadik VIVE-t már a József Attila Művelődési Otthon felújított színháztermében lehessen megtartani. Az idén egyébként nyolc amatőr énekes, illetve tizenkét új szerzemény lépett versenybe. S ami biztató, nem egymással!
- Köszönet minden próbálkozónak! Az idén hetvenkét szerzemény érkezett a pályázatra, amiből a rádió lemeztára csak tizenkettővel gazdagodhatott. Sajnos, a szövegek többségének gyatrasága, gyarlósága, magyartalansága nagyon is kézzelfogható. És ez fáj! - nyilatkozta összegezésképpen Pozsár Erzsébet, a szakzsűri elnöke. - De ha a dallam szép volt, a szöveg meg hordozott magában valami megkapó gondolatot, akkor nem sajnáltuk időnket a javításra. De ne értsenek félre bennünket! Nem akarjuk megőrizni a magyar nótát mindenáron, hanem csak a JÓ MAGYAR NÓTÁT, amelyet nemcsak idehaza, hanem az anyaországban is szívesen műsorra tűznek majd.
A díszletek Széchenyi Jolán nyugalmazott tanárnő terve alapján készültek munkatársainak: ifjú Krivácsi József és neje Virdžinija, valamint édesanyja, Krivácsi Ilona segítségével, az énekeseket pedig a vajdasági RTV nyolctagú népi zenekara kísérte Schön Ignác vezetésével. A lelkes közönség buzdított, miközben a Pozsár Erzsébet, Gábor Károly, Molnár József, Sasi István és Szakállasné Bancsi Erzsébet összetételű zsűri szigorúan figyelt, mérlegelt és osztályozott. A nagykikindai Tóth Regina a harmadik helyen végzett, a székelykevei Bíró Ferenc a második lett, míg a csókai Cára Aranka magabiztosan énekelte be magát a közönség szívébe is. Nemkülönben az újvidéki születésű Kovács Zoltán, aki Hódmezővásárhelynek nemcsak tiszteletbeli, de fizikai valójában is a polgára.
Balázs László zeneszerző és Jovánovityné Juhász Jusztinia szövegíró remekét, a Mért vagy olyan távol tőlem c. hallgatót vitte sikerre, kiérdemelve a dal tolmácsolásáért egyúttal az előadói díjat is. A budapesti Operaház szólistájának azonban nem ez az egyedüli nagy ,,dobása” az idei rendezvényen. A zsűri egyedül a csárdásokhoz nem volt kegyes. A muzslyai Mezei Mónika és a nagybecskereki Gyapjas Tibor kettősét csupán a közönség vette pártfogásba. Zenéjét Győri Zoltán, szövegét Mérges Eszter írta.
A gálaműsor Magyarország belgrádi nagykövetének, Papp Sándornak, valamint a vajdasági kormány alelnökének, dr. Lódi Gábornak a köszöntő- és buzdító szavaival rajtolt. Ezt követően a győztes és dicséretben részesített énekesek, valamint az elismeréssel koronázott szerzeményeket tolmácsoló előadóművészek léptek színre, hogy végezetül a Kék nefelejcs felcsendülése előtt Guzsvány Izabella, Molnár József, Tűri Antal, de kiváltképpen Kovács Zoltán vendégművész nótacsokrának gyöngyszeme lélekbemaró élménytüzet lobbantson fel sokunkban. Itt, ahol szenvedni jó. Szemünk előtt pergett és tündökölt egy fesztivál, a Tartományi Művelődési és Oktatási Titkárság, a Tartományi Jogalkotási és Kisebbségi Titkárság, a budapesti Oktatási és Kulturális Minisztérium, valamint a szabadkai székhelyű Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség fővédnökségével megrendezett tizenkettedik VIVE. Torontálvásárhelyen.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Egy fesztivál - és minden,...
Bánáti Újság
Egy fesztivál - és minden,...
Bánáti Újság
  • Kép és szöveg: MARTINEK Imre
  • 2014.08.30.
  • LXIX. évfolyam 35. szám
Facebook

Támogatóink