* Miért döntött a matematika és a tanári pálya mellett?

— Három személy volt, akik meghatározó hatással voltak arra, hogy a matematikát választottam, és tanár lettem. Az első tanítóm, Bezzegh Teréz, aki felismerte, hogy számomra a matematika viszonylag könnyen emészthető tantárgy. Később Sinkovics tanár úr és Raffai Magda osztályfőnököm, akik tanórákon kívül is sokat foglalkoztak velünk, és segítettek eljutnom az országos matematikaversenyre. Ők ösztönöztek, hogy komolyabban foglalkozzam a matematikával. Bár szüleim más pályát képzeltek el számomra — édesanyám gyógyszerésznek, édesapám építésznek szánt —, én végül a tanári hivatást választottam. Az egyetemi diplomám megszerzése után 1982-ben azonnal iskolában kezdtem dolgozni, és egészen idei, június 1-jén történt nyugdíjazásomig a tanári pályán maradtam.

* Sok helyen tanított?

— 1987-ben kerültem át a Szabadkai Műszaki Szakfőiskolára. Amikor 2003-ban megnyíltak a tehetséggondozó gimnáziumok, az első három évben a Kosztolányi Dezső Nyelvi Gimnáziumban és a Bolyai Tehetséggondozó Gimnáziumban is dolgoztam. Ekkor tapasztaltam, hogy túl sok volt ez a három intézmény felé szakadás, és tudtam, hogy az érettségiző diákok felkészítése további munkát jelent majd. Ekkor döntöttem úgy, hogy elköszönök a Kosztolányitól, és a főiskola mellett az összes időmet a Bolyaira összpontosítom. A Kosztolányiban a diákok csupán két évig tanultak matematikát. Öröm volt látni, hogy sikerült megkedveltetnem velük, de az a két év inkább csak az alapok elsajátításáról szólt. Ezzel szemben a Bolyai kifejezetten matematikai profilú intézmény. Ez kihívást jelentett, ugyanakkor olyan élményt nyújtott, amelyet nehéz szavakba önteni. Az iskola lelkülete és az ottani matematikaoktatás megvalósítása rendkívül vonzó volt. Más jellegű kihívást jelentett, mint a főiskolán való tanítás, ahol az amfiteátrumban történő előadás során nem alakul ki személyes kapcsolat a hallgatókkal. Viszont a tehetséggondozó gimnáziumok kis létszámú osztályai maximum 20 főből állnak. Itt nagyszerű és csodálatos hangulatok alakultak ki az órákon, és az együtt végzett kutatás, valamint munka során láthattam, hogyan fejlődnek a diákok az évek során.

* Mikor és milyen körülmények között döntött úgy, hogy elvállalja az igazgatói pozíciót a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégiumban?

— Amikor 2016-ban lejárt az előző igazgató mandátuma, és a tantestületi ülésen bejelentette, hogy nem kíván újra pályázni, akkor a kollégák egy csoportjának javaslatára kezdtem el gondolkodni azon, hogy vállaljam el az igazgatói pozíciót. Sajnáltam, hogy nem fogok a tanterembe bejárni a gyerekekhez, viszont volt egy célom, mégpedig hogy előmozdítsam az iskolában a korábban megkezdett építkezést, amelyet 2008-ban leállítottak. Sajnos csak a második mandátum során sikerült megteremteni a feltételeket az építkezés folytatásához. Addigra a régi építkezési engedély elavult, ezért új engedélyt kellett kérni. A projekt kidolgozása során több problémával is szembesültünk, de a végére úgy éreztem, hogy velem együtt nagyon sok ember akarta és szerette volna azt, hogy ez megvalósuljon. Hálás vagyok mindenkinek, aki csak egy lépést is tett annak érdekében, hogy ezek a dolgok tényleg tisztázódjanak és beinduljanak. Végül sikerült, és az iskola megkapta a szükséges támogatást a tartománytól az épület befejezéséhez. A közbeszerzési pályázatot kiírtuk, és a kivitelezőket is bevontuk a munkába. Az építkezés első szakaszát láthattam megvalósulni, majd ezt az állapotot adtam át Bakos Tímea kolléganőmnek, az új igazgatónak. Meggyőződésem, hogy személyében egy kiváló szakember veszi át az iskola irányítását.

* Mi a titka annak, hogy valaki kiváló tanárként emlékezetes maradjon?

— Egy pedagógusnak alaposan kell értenie a saját tantárgyához, és rendelkeznie kell mélyreható, magas szintű tudással. Ha egy tanár nem is tud azonnal válaszolni a feltett kérdésre, fontos, hogy megválaszolja azt, például a Bolyaiban volt olyan diák, aki olyan egyetemi szintű kérdéseket tett fel, amelyeket csak a következő órán válaszoltunk meg. Ezenkívül a tanárnak szeretnie és tisztelnie kell a diákokat, éreztetnie kell, hogy jót akar, és segíteni próbál. Az odafigyelés elengedhetetlen ahhoz, hogy a diákok érezzék, valóban törődnek velük. Jobb szigorúnak lenni, de fontos érezni a határt. Amikor az osztály megtorpan, akkor vissza kell fogni a tempót, vagy elölről kell kezdeni, vagy le kell lassítani. A tanárnak folyamatosan együtt kell lélegeznie az osztállyal, a diákokkal kell haladnia. Van, amikor gyorsan haladhatunk a könnyebb részekkel, és van, amikor a nehezebb anyagrészek több időt igényelnek, mint amennyi a tantervben elő van írva. A matematika olyan tantárgy, ahol fontos alapokat kell biztosítani, amelyekre később építhetnek a diákok. A szigorúság abban hasznos, hogy a kezdetektől lefektetjük az alapszabályokat, és világosan meghatározzuk, hogy mire járnak az egyes osztályzatok. Ha a diákok tisztában vannak a követelményekkel, és ezeket be tudjuk tartani, akkor ők is igyekeznek elérni azt a szintet, amit saját maguknak kitűztek. Sokféle diákkal találkoztam, volt, aki azt mondta, hogy matematikából a bolyais négy év megalapozta az ő tudását, és más irányba folytatja a további tanulmányait. A Bolyai-gimnáziumban mindenki kap egy olyan alapképzést, ami akármilyen más választott szakmához alapul szolgál. Itt nemcsak matematikát, hanem számítástechnikát, informatikát és nyelveket is magas szinten oktatunk. A természettudományok, mint a kémia és fizika, szintén népszerűek, és sok diákunk sikeresen folytatta tanulmányait vegyész, fizikus, gyógyszerész vagy fogorvos szakon. Minden diák megérzi a középiskola végére, hogy a matematika, a műszaki tantárgyak vagy valami más irányába orientálódna.

* Miért érdemes az itthoni középiskolai oktatást választani?

— Azért, mert azt gondolom, hogy jó a vajdasági magyar középiskolai oktatás színvonala, akármelyik szegmensét tekintjük, legyen szó gimnáziumi vagy szakközépiskolai szakokról. A szerbiai tantervek alapos tudást nyújtanak a továbbtanuláshoz. A szakközépiskolák pedig olyan szakmai ismereteket adnak, amelyekkel el lehet helyezkedni. A Bolyai volt diákjaitól gyakran hallom, hogy könnyen indultak az egyetemen, mivel jól fel voltak készítve. A középiskolában szerzett tudás és lendület kiemelte őket, amit az egyetemi tanárok is észrevettek. A diákjaink közül sokan fejeztek be posztgraduális tanulmányokat, és sikeresen elhelyezkedtek. Sajnos a legtöbben Magyarországon maradnak, vagy továbblépnek más országokba. De van, aki hazajön.

* Egyetért azzal, hogy az itt végzett diákok gyakrabban visszatérnek, és hazahozzák az egyetemi éveik alatt megszerzett tudást, mint azok, akik magyarországi középiskolát választanak?

— Igen, a kérdés az, hogy mennyire találják fel magukat az egyetemi éveik alatt. Sokan a tanulmányaik alatt lehetőséget kapnak arra, hogy tanulás mellett cégeknél bedolgozzanak. Ha a diák és a cégek között kialakul egy jó kapcsolat, gyakran ajánlják fel nekik, hogy maradjanak, ami csábító lehet, mivel így biztosítva van számukra a megélhetés. Arra is van példa, hogy diákok külföldön fejezik be tanulmányaikat, majd hazatérnek, és itthon hasznosítják a megszerzett tudást. Az is előfordulhat, hogy itthon végzett diákok külföldön keresnek munkát. Az igazán fontos az, hogy a fiataloknak vonzó lehetőségeket biztosítsunk a Vajdaságban, hogy visszatérjenek. Ez azonban már szélesebb társadalmi folyamatok része, és nem kimondottan az iskolák feladata.

* Milyen tervei vannak a nyugdíjas éveire? Szeretne több időt szentelni a családjának, vagy esetleg fontolgatja, hogy visszatér a pedagógiai munkához?

— Szeretném élvezni a pihenést, és több időt tölteni az unokáimmal. Nem tervezem, hogy visszatérek az iskolai munkához. Azonban szívesen segítek a Bolyai által szervezett matematikaversenyek lebonyolításában. A Nemzetközi Magyar Matematikai Verseny régióvezetőségéről nem engedték a kollégák, hogy lemondjak. 2026-ban nekünk kell megszerveznünk ezt az ötnapos, közel 300 fős versenyt, ami jelentős előkészületekkel jár. Ezen verseny lebonyolítása után szeretném megtalálni a megfelelő utódom. Emellett szeretném bepótolni az olvasás terén mindazt, amit elmulasztottam az elmúlt negyvenkét évben az időbeosztás miatt. Bár az élet mindig valami mást produkál, mint amit az ember elképzel, de majd meglátjuk, hogy fog alakulni.

* Hogyan fogadta a kitüntetés hírét?

— Kiderült, hogy dr. Illés Tibor szabadkai származású kutató matematikus volt az, aki felterjesztett. Decemberben, gimnáziumunk Fekete Mihály-versenyén volt vendégünk, és az iskolánk hangulata, szervezettsége annyira megfogta őt, hogy felmerült benne a felterjesztés ötlete. Ebből kifolyólag úgy érzem, hogy ez a kitüntetés nemcsak az én személyemnek szól, hanem az egész Bolyai Tehetséggondozó Gimnáziumnak és Kollégiumnak, minden diáknak, tanárnak és dolgozónak, és köszönetet mondok iskolámnak, hogy ezt a lehetőséget megteremtette.