A házat már legalább tíz éve nem lakták, így igazán megérett a ráncfelvarrásra. A helyszíni felmérés idején még a régi bútorok fogadtak, melyek mindegyike később természetesen kikerült onnan. Az üres lakás is tartogatott némi meglepetést, de menet közben korrigáltuk őket.

Az egyik szobában egy szekrénnyi könyv pihent, melyhez a tulajdonosok ragaszkodtak, ami meglátásom szerint mostanában ritkaságszámba megy. A könyvrengetegnek tehát méltó helyet kellett találni a tervezés során. Végül egy olvasósarkot hoztunk létre nagy könyvesszekrénnyel, mely a nappali végében kapott helyet. A ház urának — aki az otthon többi részének kialakításába nem szólt bele — egyetlen kívánsága az volt, hogy a nappali szoba főként régi bútorokkal legyen berendezve. Ezért ebben a térben egy kicsit ötvöztük a klasszikus stílust a modernebbel, hogy a ház többi részéhez is illeszkedjen.

A régi konyha egészen pici volt, és külön állt az étkezőtől. Ezt a két helyiséget egybenyitottuk, így lett egy egyterű konyha-étkező. A konyha rész L alakú, és szigetben fejeződik be. A szigethez oda lehet ülni reggelizni, kávézni. Az étkező rész pedig egy szép, nagy, egyedi asztallal gazdagodott. Az étkezőnek a nappalival közös falában eredetileg egy vakablak is volt. Elméláztunk rajta, hogy talán a nappalit is kapcsolhatnánk a közösségi térhez, de végül a különálló mellett döntöttünk. A vakablak spotlámpákkal és festménnyel gazdagodott. A konyhából egy kisebb folyosó vezet ki, ahonnan nyílik egy hátsó kijárat az udvar felé. Ez egy mellékkijárat, és ehhez a minifolyosóhoz tartozik egy kisebb, tuskabinnal felszerelt fürdőszoba is, mely a régi beosztásnál igazából a fő fürdő volt. Az új elrendezésnek hála még egy fürdőszoba létrejöhetett, mely a hálószobák felé található.

A ház asszonyának a mályvaszín a kedvence, így értelemszerűen ezt vontuk be a fehér és a barna mellé a ház dekorációjába. A konyha-étkező az ablakhoz tartozó drapériával lett mályvaszínbe öltöztetve.

A közösségi terek után a folyosó L alakban megtörik. A ház e részén három hálószobát találunk, egy fő fürdőszobát és a gardróbot.

A hálószobákból az egyik a szülőké, melyet egy kissé titokzatossá, barna árnyalatúvá dizájnoltunk, barna bőr franciaággyal, barna dizájntapétával.

A lányok szobája teljesen eltérő hangulatú lett, az ő vágyuk szerint kialakítva. Eszteré a már komolyabb kamaszlány szobája, melyben ugyancsak a barna árnyalatokkal játszottunk. Sarokgarnitúra a sarokban, a szemközti, ablak alatti falon a tanulósarok található, a jobb oldali falon pedig egy sminkasztal és egy médiafal kapott helyet. Így lett Eszter minden igénye kielégítve. Enikő, a fiatalabb lányka szöges ellentéte az idősebbnek. Ő a rózsaszín nagy rajongója, így a szobájának is ebben az árnyalatban kell pompáznia. Be is csempésztünk hát mindent, amit csak lehetett, hogy hercegnőnek érezhesse magát. Rózsaszín csíkos tapéta, rózsaszín kárpitos franciaágy, rózsaszín, kis szófa — mindezt fehérrel kombináltuk, hogy azért ne essünk túlzásba. A gardrób mindkét falára beépített szekrény került, ahová a lányok el tudják rakni az összes ruhájukat, kabátjukat, cipőjüket és az ágyneműt.

A fő fürdőszoba is itt található, mely igazán nagynak számít. Mély, nagy méretű kádat terveztünk a sarokba, és dupla mosdó gondoskodik a kényelemről a reggeli tumultusban. A hatalmas tükör előtt mindenki gyorsan sorra jut. 

A felújítás jó néhány hónapig eltartott, ám a sok-sok nehézség ellenére a végeredmény egy nagyon otthonos, praktikus ház lett, melyben a család apraja–nagyja saját kuckóra lelt.

A szerző látványtervei