Egy SZÍNTÉR-en játszanak

Egy SZÍNTÉR-en játszanak

Egy újabb kiváló kezdeményezést ünnepelhetünk, mely Vajdaságot is érinti. Megalakult ugyanis Lakiteleken a SZÍNTÉR, azaz a Kárpát-medencei Magyar Amatőr Színjátszók Társasága, melynek célja, hogy elősegítse a Kárpát-medencei amatőr színjátszókat összefogó és működésüket meghatározó intézmények, kulcsemberek együttműködését.

Tagjai az erdélyi, a kárpátaljai, a magyarországi, a muravidéki, a felvidéki, a horvátországi és a vajdasági kulturális intézmények képviselői, szervezői. Vajdaságban ezek a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség. Varga Tamással, a társaság kulturális referensével beszélgettem.

* Mikor és miért fogalmazódott meg annak igénye, hogy egy ilyen társaság létrejöjjön? Az együttműködés nem volt kielégítő a régiók között?

— Tavaly nyáron elkísértem Zsámbékra a MAdT tábor alkalmi társulatának előadását, mellyel a Határokon Túli és Hazai Amatőr Színjátszók Találkozóján lépett fel, és az ottlétem alatt kaptam egy e-mailt Gondi Martina igazgatónőtől. Arra kérte az intézet munkatársait, hogy tegyünk javaslatokat a VMMI hosszú távú munkatervéhez. Mivel a határidő nagyon szorított, és a wifielérhetőségek is korlátozottak voltak, egy padon ülve, az ingyen wifi adta lehetőséggel élve elkezdtem megírni az akkor még KASzT munkanevű, de a későbbiekben már SZÍNTÉR-re keresztelt tervezet vázlatát, melyet ott helyben mobilról el is küldtem Martinának. Tehát az ötlethez csak egy jó időben feltett kérdésre volt szükség. A másik kérdésedre válaszolva: nem mondanám, hogy az amatőr színjátszói szférában kielégítő az együttműködés. Nem sokat tudunk egymásról. Persze tapasztalhatóak átjárások, vagyis lehetőség van részt venni egymás rendezvényein, táboraiban, de Kárpát-medence-szintű, összefogó erejű együttműködés tudtommal eddig nem volt. Abban bízom, hogy a régiók előtt most új lehetőségek nyílnak meg a közös munkának köszönhetően.

* Mik az első lépések a megalakulás után?

— Először is fel kell mérnünk, hogy mik az erősségeink, tehát milyen képzéseink, fesztiváljaink, programjaink vannak. Ezzel a saját dolgunkat is megkönnyítjük, hiszen átláthatóbbá válnak az évente megszervezendő események, és könnyebben észrevesszük az esetleg betöltésre váró réseket. Amikor ezzel megvagyunk, már szabadon meríthetünk ötletet a többi régió munkájából, és ha szükség lesz valamire, akkor már mindenki tudni fogja, kihez forduljon segítségért. Ezt úgy kell elképzelni, mintha egy hatalmas üres sakktáblára elkezdenénk felrakni a figurákat, mielőtt sakkozni kezdenénk — azzal a különbséggel, hogy itt nem egymás ellen, hanem egymással játszanánk. Ha valakinek hiányzik egy figura, akkor segítünk neki, hogy megalkossa a sajátját a már táblán levő mintájára. És minél több figura kerül fel az asztalra, annál gazdagabb, izgalmasabb lesz minden régió programválasztéka, hiszen a lehetőségek és a rendezvények módszertana egy csapásra elérhetővé válik mindenki számára. Ezzel nemcsak egy régió lesz erősebb, hanem az egész Kárpát-medencei amatőr színjátszás is. Reményeim szerint ez beindít majd egy önmagát megerősítő folyamatot, mely újabb és újabb lehetőségeknek adhat teret a jövőben.

* Milyen tervei vannak a társaságnak, s ehhez milyen eszközök szükségesek?

— Hosszú távon alkalom adódik arra, hogy a SZÍNTÉR tagjai által szervezett programok között új lehetőségek nyíljanak meg. Ebbe az irányba már meg is tettük az első lépést azzal, hogy a felvidéki Jókai Napok egyik előadását bemutathatták a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozóján, valamint a szemle egyik fődíjas előadása is vendégszerepelhet az idén júniusban megrendezendő felvidéki fesztiválon. Különösen szerencsésnek tartom, hogy a zsűri éppen a felvidéki származású kupuszinaiak társulatának ítélte oda ezt a díjat. A lehetőségek száma egyelőre ismeretlen, mert az ötletkosarat minden régió tagja szabadon feltöltheti, tehát ha van igény az együttműködésre, akkor minden régiónál nyílt ajtók várják a javaslatokat. Eszközök tekintetében, úgy gondolom, nem a tagokra kell koncentrálni.

* Pénzügyileg mindez milyen felépítésben működik majd? Főleg pályázatokból nyert költségvetéssel számoltok?

— Mivel a SZÍNTÉR jogi működési formája: nem önálló jogi személy, vagyis informális szervezet, nincs lehetőség pénzügyi tranzakciók bonyolítására, éppen ezért elsősorban nem az anyagi, hanem a módszertani terület szélesítését tűztük ki célul. A SZÍNTÉR-tagok olyan intézmények vagy szervezetek vezetői, képviselői és szervezői, akik már évek óta hivatásszerűen segítik az amatőr színjátszást. A mi régiónkat például a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség képviseli.

* Vajdaságban nagyon erős az amatőrmozgalom, ezt magam is tapasztalom. Mi a helyzet a többi részt vevő régióval? Hol kellene a legtöbbet lendíteni?

— Igen, kijelenthetjük, hogy Vajdaságban az amatőr színjátszás tekintetében nem sok okunk van panaszra, viszont fontosnak tartom megjegyezni, hogy a SZÍNTÉR tagjai tökéletesen egyenértékűek, ezért elnököt sem választottunk, hiszen messziről el szerettem volna kerülni az alá-fölé rendelt viszonyok kialakulását a régiók között. Igaz, az alakuló ülésen végül megegyeztünk abban, hogy szükségszerű egy összekötő személy meghatározása, aki koordinálja az eseményeket, és aki, ha kell, kapcsolatban lesz minden taggal. Ebben az esetben titkárnak neveztük el, és ez én lettem, de a munkaköröm kimerül egy egyszerű összekötő vagy koordinátor teendőiben. Az előttünk álló feladatok elsősorban az amatőr színjátszó csoportok helyzetének jobbá tételét segítik elő. Úgy gondolom, hogy ilyen körülmények közepette a versengés megölné a kezdeményezés lényegét. Hogy melyik régióban van több vagy jobb, illetve régebb óta tartó rendezvény, az most egyáltalán nem fontos. Nem ez a cél. Sok csoportnak próbaterme sincs, vagy ha van, nincsenek reflektoraik, vagy télen nincs fűtés, ezért a cél mindig az amatőr színjátszó csoportok fejlődése és a lehetőségek spektrumának szélesítése kell hogy legyen. Abból kell kiindulnunk, hogy ha nincs gyermekszínjátszás, akkor a diákszínjátszás lassan elveszíti az utánpótlást, majd a felnőtt-amatőrszínjátszás is — pedig a hivatásos színjátszók is mind amatőrként kezdték. Vagyis ha nem figyelünk oda az amatőr színjátszásra, akkor egyszer talán arra ébredünk, hogy eljön a nap, amikor nem lesz, aki színházzal foglalkozna. A feladatunk tehát nem kevesebb annál, mint hogy gondoskodjunk a színház létjogosultságáról, és megerősítsük a szakmaiságát az alapoktól kezdve, vagyis az amatőr színjátszás által.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Múzsaidéző rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink