Nyáron sok időt töltünk a szabadban, így nem kell feltétlenül nagyobb figyelmet fordítani a lakás dekorálására. A kert, a nyíló virágok lenyűgöző látványt nyújtanak. Az ősz beköszöntével azonban már egyre többet vagyunk otthon.
Ilyenkor jólesik elkortyolni egy forró teát a kellemesen pislákoló gyertya fényében. Emellett a bejárati ajtót és az egész házat kidíszíthetjük az őszi hangulat megteremtéséhez. A legjobb, ha az aktuális termények közül választunk. A tök a legjellemzőbb őszi dekorelem, mely nemcsak az angolszász országokban népszerű halloween, illetve az amerikai egyesült államokbeli hálaadás elmaradhatatlan eleme, hanem világszerte alkalmazzák a kézművesek, virágkötők, de az amatőrök is könnyedén készíthetnek asztaldíszt ezzel a terméssel. A kukorica a másik közkedvelt őszi ajándék, mely nemcsak jó táplálékforrás az emberek és az állatok számára, hanem díszít is.
A Zea mays, azaz a kukorica nem csupán egy növény, hanem egy olyan kultúra, amely az emberi civilizáció történetének fontos részévé vált. A föld egyik legelterjedtebb haszonnövénye, mely évezredek óta táplálékforrás, ipari nyersanyag, valamint kulturális szimbólum. A magyar paraszti világ is fontos elemként tekint a kukoricára. Vidékünkön napjainkban is szerveznek kukoricatörő versenyt vagy a növény köré épülő fesztivált, hagyományőrző napokat.
Honnan származik a tengeri?
A tengeri eredete az amerikai kontinensre vezethető vissza. Mintegy 9000 évvel ezelőtt Mexikó területén, a mai Tehuacán-völgy környékén kezdték termeszteni az ősi népek. Az első termesztett kukoricák elődje a vadon termő teosinte nevű növény volt, mely jelentősen eltér a mai kukoricától. A genetikai vizsgálatok azonban igazolták a közös gyökereket. Az ősi amerikaiak, például a maják és az aztékok hamar felismerték a kukoricában rejlő lehetőségeket, így termeszteni kezdték. Amellett, hogy táplálékként használták, a kultúrájuk és a vallásuk szempontjából is kiemelt helyet kapott. A maják úgy tartották, a kukorica az istenek ajándéka, misztikus erővel ruházták fel. Az aztékok pedig a mai kukoricafesztiválokhoz és szüreti mulatságokhoz hasonló ünnepségeket szerveztek, hogy megköszönjék a bőséges termést, valamint a következő évre is gondoskodjanak a számukra fontos terményről, a kukoricáról.
Az európai utazók számtalan terménnyel tértek haza a tengerentúlról. Kolumbusz Kristóf, valamint a többi felfedező, miután találkozott ezzel a növénnyel, magával hozta Európába. Az itteniek először furcsának tartották, hiszen nem hasonlított az általuk ismert növényekhez, de hamar megkedvelték sokoldalú felhasználhatósága miatt. Ma már a kukorica a világ szinte minden pontján elengedhetetlen mezőgazdasági növény.
Takarmány és táplálék
A kukorica az iparban, az élelmiszeriparban és az állattenyésztésben is rendkívül sokoldalúan felhasználható. A mezőgazdaság kiemelkedően fontos eleme, a haszonállatok takarmánya, de az emberi táplálkozásban is megvan a helye. Az amerikai, dél-amerikai konyha — mely már a világ más pontjain is népszerű — alapja, de a magyar kultúrától sem áll távol, hiszen ha nem volt búza, akkor kukoricából sütöttek kenyeret vagy málét a felmenőink.
A világ különböző tájain változatos módon készítik el a kukoricás ételeket. A friss csemegekukorica a legismertebb, melyet főzve, sütve vagy grillezve is fogyaszthatunk. A másik népszerű csemege a pattogatott kukorica, mely nem csak a mozikban elmaradhatatlan, hiszen ma már a mikrohullámú sütőben is könnyedén elkészíthető. A kukoricából lisztet is őrölnek, melyből kenyér vagy lepény is süthető. Ilyen a tortilla, melyet ma már nem csak a mexikóiak fogyasztanak. Vidékünkön is megtalálható a gyorséttermek kínálatában, a boltok polcain és a pékségekben. A dara és a polenta is elterjedt, melyet Európa országaiban más-más módon főznek.
A kukorica az ipar számára is nélkülözhetetlen növény, melyből élelmiszerek adalékanyaga, például szirup és keményítő készül. Egyebek mellett az édességek és az üdítőitalok fontos összetevője, mivel könnyen elérhető, olcsó alapanyag. A kukoricát nemcsak élelmiszerként és takarmányként, hanem az ipar más területein is felhasználják. Fontos szerepet kap a bioüzemanyag, a bio-lebomlóműanyag és más biotechnológiai termékek előállításában. Az USA-ban etanolt készítenek belőle, melyet üzemanyagként használnak.
A kukorica mint díszítőelem
Természetes és rusztikus, így a csöveknek, de magának a kukoricaszárnak is helye van a lakásdekorációban. Az őszies, vidékies hangulat könnyen megteremthető ezek felhasználásával. Néhány szár összefogásával már kész is a bejárati ajtó mellé helyezhető őszi dísz. A termésből ajtódísz, kopogtató készülhet, de egyszerűen egy kosárba vagy egy tálba is elhelyezhetünk néhány csövet. Az ilyen kompozíció az étkezőasztalon, a komódon vagy a nappaliban is jól mutat. A klasszikus sárga kukorica mellett már számtalan színben pompázó tengeri kapható. A látványos bordó mellett tarka szemű kukorica is létezik, de egészen apró cső is vásárolható a piacokon.
A tengerit mezőgazdasági parcellákon termesztik, de ha van módunk rá, magunk is vethetünk egy sort a kertben. Választhatjuk a klasszikus főzőkukoricát, melyet a nyáron frissen elkészítve fogyaszthatunk, de ültethetünk változatos díszkukoricát is. A termést az őszi kompozíciókhoz is felhasználhatjuk, de maga a növény hónapokig a kert éke lehet. Mivel a kukorica fagyérzékeny, a vetéssel meg kell várni a tavaszi mínuszok elmúlását. Hamar kibújik a földből, a növekedése gyors, mivel rövid a vegetációs ideje. Egy helyre két szemet ajánlott vetni. Jó, ha a növények sorban vagy kisebb csoportokban, közel vannak egymáshoz, mert a kukoricát a szél porozza be. A tövek között 35—45 cm távolság az ideális. A talajban nem válogat, viszont a melegebb, naposabb helyeket kedveli.