home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Csuka Zoltán
B.Z.
2011.10.12.
LXVI. évf. 41. szám

Száztíz esztendeje, 1901. szeptember 22-én született a szélfútta Bánság parányi falujában, Zichyfalván, és Budapesten hunyt el 1984. március 26-án - Mély főhajtást érdemel az a költő, szerkesztő és műfordító, aki a magyar kultúra zászlóvivőjeként, szorgalmas dolgozójaként, a jugoszláviai magyar irod...

Száztíz esztendeje, 1901. szeptember 22-én született a szélfútta Bánság parányi falujában, Zichyfalván, és Budapesten hunyt el 1984. március 26-án - Mély főhajtást érdemel az a költő, szerkesztő és műfordító, aki a magyar kultúra zászlóvivőjeként, szorgalmas dolgozójaként, a jugoszláviai magyar irodalom megalapozójaként egyik legtekintélyesebb alakja volt sötétbe vesző világunknak - Szenteleky Kornél írta róla: ,,Ami itt, nálunk közvetlenül az első világháború utáni első évtizedben történt a magyar irodalom megteremtése, összefogása, kévébe kötése és talpra állítása körül, az sohasem történt Csuka Zoltán nélkül. Az ő csodálatos aktivitása, lankadatlan hite, kifogyhatatlan energiája teremtett életformát, megnyilvánulási és fejlődési lehetőséget a fiatal, bizonytalan és gyenge lábakon tipegő vajdasági irodalom számára'.
Csuka Zoltán - a vajdasági irodalom örök kovásza - gyermekéveit a családdal Óbecsén, Baján, öt évig Szabadkán, Topánfalván, Mohácson és Pécsett tölti. Pécsett teszi le a nagyérettségit 1920-ban, de nem marad sokáig a magyarországi városban. Miután rövid ideig villamosvezetőként dolgozott, 1921-ben illegálisan átlépi a határt, hazatér szülőhazájába - és egy ideig újságírósként tevékenykedik, lapokat szerkeszt. 1933-ban a hatóság visszatoloncolta Magyarországra, pedig akkor már Szenteleky Kornéllal megalapította a Vajdasági Írást és a Kalangyát. Budapesten több tisztet is betölt. 1950-ben letartóztatják azzal a koholt váddal, hogy kapcsolatban állt a titoistákkal, ezért 16 évi börtönbüntetésre ítélték. Öt év múlva szabadon engedik, majd rehabilitálják. Tovább dolgozik. Pécsett él, aztán Érdligeten, ahol megalapítja a Jószomszédság Könyvtárát. Felélénkül műfordítói tevékenysége: Krleža és Andrić műveit, majd Njegoš Hegyek koszorúja című alkotását ülteti át magyar nyelvre. Opusa terjedelmes: több mint száz kötet, tizenkét önálló verseskötet, egy regény, egy irodalomtörténet. (Nálunk, Ürményházán működik a Csuka Zoltán Műfordítói Műhely.)
Az életet nagyon komolyan vette, alaposan fel is készült rá. Rilke utasítását követte: ,,A művészet nem más, mint valamilyen módon élni. Készülhet művésznek az ember azzal, hogy egyszerűen csak él.” De költőnk mintha több életet akart volna élni egyszerre. Még hetvenévesen is fiatalosan mozgott, és egész életében nemes ügyért harcolt, nem tért le sohasem a választott útról, mert erős volt a hite és az önbizalma. Hatalmas életművet hagyott ránk. Itt, Kosztolányi Dezső városában írta: ,,Mert vén Szabadka, áldalak', itt járt ugyanis elemibe. Számtalan híve, barátja volt mindenütt. Miroslav Krleža is gyakran küldött neki üzenetet. Egyik levelében ezt írta: ,,Kedves Csuka, örvendek, hogyha lassan is, végül azonban mégiscsak megvalósulnak illúziói. Ön az irodalmunk iránt tanúsított rokonszenvéért tisztességesen megfizetett.'

Üzenet

Urbán László irodalomtörténész arról értesítette a nyilvánosságot, hogy Az ismeretlen Csuka Zoltán címmel - Érd városának támogatásával - jelenik meg gyűjteménye, mely mintegy kilencven művet és hat vallomást, nyilatkozatot tartalmaz. Valamennyi munka újságokban, folyóiratokban jelent meg, és kötetbe gyűjtve most kerülnek először. Érdekessége a kiadványnak, hogy az eddig költőnek és műfordítónak tartott Csuka Zoltánt új oldaláról ismerjük meg: próza- és újságíróként is bemutatkozik, elbeszélővé válik, aki megszólaltatja riportalanyait is. Mindezek az írások híven dokumentálják Csuka Zoltán hídépítői szerepét. Joggal mondta Vujicsics Sztoján: ,,Életműve jelképpé vált egy nemes ügy odaadó szolgálatában.'

Művei/munkái

Versek, Pécs, 1920; Mese az Orgonakirályfiról és egyéb mesék, Pécs, 1920; Utak, versek (Aranyműves János Lajossal = Csuka János), Újvidék, 1922; Megyünk, versek, Újvidék, 1923; Fundamentum, versek, Újvidék, 1924; Esztendők ütőerén, versek, Újvidék, 1927; Kéve, ant., szerk. Újvidék, 1928; Mindent legyűrő fiatalság, versek, Újvidék, 1931; Tűzharang, versek, Újvidék, 1933; Életív, versek, bev. Juhász Géza, Debrecen, 1936; Sötét idők árnyékában, versek, Budapest, 1939; Buzgó kiállítás, versek, bev. Benedek Marcell, Budapest, 1957; Piros pünkösd Pécsett, elbeszélő költemény, bev. Hajdú Gyula, Budapest, 1959; A jugoszláv népek irodalmának története, tan. Budapest, 1963; Előretolt állásban, válogatott versek, bev. Juhász Géza, Újvidék-Budapest, 1966; A szentendrei rebellis, életrajzi regény Jakov Ignjatovićról, Budapest, 1969; Ellentmondás a halálnak, versek, Budapest, 1971; Mert vén Szabadka, áldalak...', önéletrajz, Szabadka, 1971; Márciusi zsoltár. A jugoszláviai magyar avantgarde költészete (többekkel), vál. Utószó. Bori Imre, Újvidék, 1973; Az idő mérlegén, versek, bev. Czine Mihály, Budapest, 1977; Bizonyságul, versek, Budapest, 1983.

Díjak

1965: József Attila-díj
1969: A Jugoszláv Pen Club díja
1969: Aranykoszorúval ékesített jugoszláv zászlórend
1976: A Szocialista Magyarországért Érdemrend
1977: Nemzetközi műfordítói életműdíj
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..