Rendkívül nagy sikert aratottak Kalmár Ferenc festett madárszobrai nemrégiben Budapesten, a Közép-európai Kulturális Intézetben a jagodinai Naiv és Marginális Művészetek Múzeumának rendezésében nyílt kiállításon. Nina Krstić, az intézet igazgatónője szerint a látogatóközönség legtöbbjüket tüstént meg is vásárolta volna, ha történetesen nem a múzeum tulajdonában vannak. A kiállítás kurátorát, Balázs-Arth Valériát kértük fel arra, hogy értékelje a 81 éves művész hatvanévi munkásságának ezt a fényes állomását.
* Mióta foglalkozol Kalmár Ferenc művészetével?
- Kalmár Ferencet és feleségét, Kalmár Magda keramikust mint szabadkai művészeket valamikori szabadkai lakosként több évtizede ismerem, és kísérem a tevékenységüket. Művészeti íróként először a budapesti Enciklopédia Kiadó Kortárs Magyar Művészeti Lexikonának 2000-ben megjelent 2. kötetébe írtam róluk, majd 2003-ban a Révai Új Lexikona 11. kötetébe, amely 2003-ban jelent meg a szekszárdi Babits Kiadó gondozásában. Természetesen a Budapesten 2007-ben megjelent Délvidéki Magyar Képzőművészeti Lexikonba is bekerültek, s egyre többet foglalkoztam Kalmár Ferenccel, akinek rendkívül sokoldalú, mindig megújulni képes művészetében az utóbbi évtizedekben szervesen egybeolvad a festészet a szobrászattal.
* Jómagad hogyan kerültél kapcsolatba a jagodinai múzeummal?
- Éppen a Kalmár házaspáron keresztül. A múzeum igazgatónője, Nina Krstić náluk látta meg a könyveimet, és azokban a róluk írt szócikkeimet. Egyszer éppen Kalmáréknál voltam, amikor telefonált, a múzeum valamelyik kiállítását szerette volna Budapestre is elvinni, ehhez kérte a segítségemet. Ez 2007 őszén történt...
Nem volt könnyű dolgom, hiszen a kiállítások helyszíneit néha több évre előre lekötik, sokat kellett utánajárnom, de végül sikerült a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének az Andrássy úti székházában megrendezni a Naiv és marginális művészet Szerbiában című kiállítást 2008 februárjában. A jagodinai Naiv és Marginális Művészetek Múzeumának gyűjteményéből Nina Krstić állította össze. Külföldön először Párizsban mutatták be, majd később Szófiában. Ezt a kiállítást láthatta a szabadkai közönség is a Képzőművészeti Találkozóban 2007 októberében és novemberében. A pesti kiállításon persze nagy sikerrel szerepeltek Kalmár Ferenc szobrai is.
* Akkor jutottak el először Kalmár Ferenc madarai Budapestre?
- Igen. Mivel a jagodinai múzeummal rendezett első csoportos kiállításunk jól sikerült, az igazgatónő kérte, hogy rendezzük meg egy művész önálló kiállítását is. El sem tudom mondani, mennyire örültem, amikor már biztossá lett, hogy Kalmár Ferenc műveinek kellene helyet találnom. Mivel a Közép-európai Kulturális Intézet tevékenységét és igazgatóját is ismerem, felajánlottam neki, hogy rendezzük meg ott. Rendkívül jó választásnak bizonyult! Nebojša Bradić, a Szerb Köztársaság kulturális minisztere nyitotta meg, és eljött a megnyitóra a művész is a családjával. Nagyon szép, reprezentatív, háromnyelvű (szerb, magyar, angol) katalógus jelent meg ez alkalomból, szerzője Nina Krstić művészettörténész, a katalógus magyar fordítását én készítettem. A kiállításon valamennyivel kevesebb szobrot állítottunk ki, mint amennyi a katalógusban látható, mert csak a Közép-európai Kulturális Intézet utcára nyíló kiállítótermében helyeztük el a szobrokat. A kiállításnak sok látogatója volt, és mivel nagyon jó helyen van az intézet, a Rákóczi úton, még amikor zárva volt, akkor is sokan nézték, mert az utcáról is lehetett látni szinte minden alkotást.
* Mint Kalmár Ferenc alkotótevékenységének jó ismerője, hogyan látod: milyen úton jutott el művészetének ehhez a sokak szerint európai jelentőségű állomásához?
- Valóban jól ismerem Kalmár Ferencnek ezeket a csodálatos szobrait. å nagyon sokoldalú művész, alkotásai már az 1960-as évek végén is sokszor megelőzték korukat. Egyike ő azoknak a szobrászoknak, akiknek a legtöbb (mintegy tíz) köztéri szobrát állították fel Vajdaságban. Emellett a díjakkal (pl. a Híd Irodalmi Díjjal; a Forum Képzőművészeti Díjjal, a Vajdasági Közművelődési Közösség Kultúra Szikrái Díjával; a Belgrádi Rádió Siring Zeneművészeti Díjával; a Magyar Nyelvművelő Egyesület Szarvas Gábor Díjával; Szabadka Pro Urbe Díjával, az Aracs-Főnix Díjjal) járó szobrokat tervezte és készíti. Nagyon sokféle anyaggal (fémmel, agyaggal, papírral, üveggel, kerámiával) dolgozott, de mindig szerette és faragta is a fát, minden időszakában készített faszobrokat, az 1980-as években az USA-ban tett tanulmányútja után az indián kultúra, az indián művészet hatására a faszobrok egyre inkább dominálnak művészetében. 1986-ban Újvidéken volt egy kiállítása, amelyen először jelent meg így együtt ez a csodálatos madárvilág, majd folytatódott a Szárnyak ciklusában, 1997-ben. Mindezek mintegy előzményei a mostani kiállításának: a Képzőművészeti Találkozóban most látható retrospektív kiállítás az elmúlt huszonöt évben készült szobrokból ad válogatást. Ezek a fából faragott szobrok a népművészet és a naiv művészet, ezen belül is az észak-amerikai indián művészet hatását is tükröző alkotások, amelyeket nemcsak formájuk tesz sajátosan egyedivé, hanem a csodálatos színviláguk is. A színek, bármilyen harsányak is, mindig harmóniát sugallnak. Kalmár Ferenc elsősorban madarakat ábrázol, hiszen azokat tartja a legtökéletesebb teremtményeknek, de akad néhány bogár, pók is ebben a csodálatos világban.
* Az olvasó számára valószínűleg nem világos, hogy Kalmár Ferenc, a rendkívül sokoldalú, a kortárs vajdasági szobrászat egyik kiváló képviselője hogyan került a naiv művészek közé.
- Művészetének éppen ez a területe, az élénk színekben pompázó, madarakat, bogarakat, állatokat ábrázoló fából faragott szobrai - amint Nina Krstić művészettörténész többször aláhúzta - szervesen beleilleszkednek a múzeum gyűjtőkörébe. A jagodinai Naiv és Marginális Művészetek Múzeuma 1999-ben rendezett először kiállítást Kalmár Ferencnek: akkor feleségével, Kalmár Magda keramikussal állítottak ki. Attól kezdve Kalmár Ferenc rendszeresen szerepel a múzeum csoportos kiállításain Szerbiában és külföldön is.
* Meddig látható a kiállítás Szabadkán és mi lesz a további sorsa?
- November végéig lesz itt, majd a tervek szerint Újvidék és Belgrád után megrendezik Jagodinán, a Naiv és Marginális Művészetek Múzeumában. Lehetséges, hogy jövőre elvisszük még Bécsbe és valamelyik magyarországi városba is.