Szinte furcsa az a csend (netán vihar előttiről van szó?), amely Vajdaságban uralkodik sertésvonalon. Inkább ahhoz vagyunk hozzászokva, hogy ha a politikai dolgokban tán kevésbé, de a gazdaságiakban mifelénk magasra szokott csapni a tiltakozás hulláma, ha a földművesek úgy érzik, ismét átverték őket. Márpedig pont erről van szó. Miközben ugyanis alig egy évvel ezelőtt 100-120 dinár volt a hízók felvásárlási ára, most jó, ha 55-65 dinárt kap a tenyésztő. A tőkehús ára közben szinte kimerevedett a mészárszékekben. A karajé 260, a combé 290 dinár körül mozog, a többi hozzájuk arányul minőség szerint. Az is furcsa a felvásárlóknak ebben a kegyetlen játékában, hogy olybá tűnik, mintha valami piszkos taktika szerint most Szabácsot és környékét választották volna ki erőpróbára, s ha sikerük lesz, a jövőben majd területenként igyekeznek megkopasztani a termelőket. Mert az az igazság, hogy nemcsak Vajdaságban van csend, hanem másutt is az úgynevezett szűkebb Szerbiában. Az sincs kizárva viszont, hogy a jelen esetben a termelők próbálnak meg kisebb területen, de annál szervezettebben szembeszállni nyúzóikkal - hátha így sikeresebben küzdhetnek meg velük. Illetve: így vélik sikeresebbnek a védőárak rendszerének bevezetéséért folyó harcot.
Amikor ezeket a sorokat írjuk, Szabács és környékének termelői valóságos zárlat alá helyezték városukat és a hozzá tartozó falvakat. Nincs olyan út, amelyen onnan ki, vagy oda be lehetne hajtani valamilyen járművel! Megszervezték az ügyeletet, hogy senki se hatolhasson át a védelmi rendszeren mellék- vagy dűlőutakon. Mi több, a rendőrség melléjük állt, és egyenruhája tekintélyével tartja vissza szándéka megvalósításától a zárlaton áthaladni igyekvőket. A termelők taktikája nyilván az, hogy igyekeznek megbénítani területük gazdasági vérkeringését, hátha belátják a hatóságok, hogy lépniük kell az állattenyésztők érdekében.
Mi az, ami a legjobban felkorbácsolta a parasztok haragját? A felvásárlók zsarolási kísérlete, arra játszva, hogy közeledik a tavaszi nagy munkák ideje, ehhez pénz kell, s mivel a malmok és a gyárak jórészt adósak maradtak a nyáriak és az ősziek kifizetésével, a pénztelen emberek mindenbe beleegyeznek, csakhogy hozzájussanak némi készpénzhez. Így aztán 80-90 dinárt is hajlandók ,,adni” a jószágért igazolás ellenében, hogy majd négy-öt hónap múlva kapják meg pénzüket, ám azonnal fizetnek, ha a hízók kilóját 50-60 dinárért adják el. Eközben fokozta a termelők aggodalmát annak híre, hogy ,,saját” felvásárlóik ,,másoknak” viszik jószágukat, azaz nem a közeli vágóhidaknak, amelyekkel eddig többé-kevésbé jó üzleti viszonyt alakítottak ki, s akikkel, adott esetekben, alkudni lehetett, netán visszakapni egyet-mást, amit gazdálkodásukban felhasználhattak, ami olcsóbbá teheti munkájukat. Immár azt is elképzelhetőnek tartják, hogy ez a ,,rendszer” fordítva is működik, tehát hogy ,,más” felvásárlók az ,,ő vágóhídjaiknak” szállítják a nyersanyagot és ezzel teljes mértékben beláthatatlanná teszik a nyersanyagok és a késztermékek útját, s velük együtt a jövedelmek, a kedvezmények mozgását.
Mit akarnak tulajdonképpen Szabács állattenyésztői? Jelen pillanatban ésszerű felvásárlási árat, amit ők körülbelül 100 dinárban állapítottak meg - hiszen tavaly 120 dinár volt, s azóta nem olcsóbb, hanem drágább lett minden anyag és energia, ami munkájukhoz kell. További igényük a reális védőárak rendszerének kialakítása és bevezetése, hogy jó előre tudhassák, mennyi malacot érdemes hizlalásra fogni, s ha belevágnak a munkába, legalább megközelítően pontosan kiszámíthassák, mekkora lesz a jövedelmük, amikor a kész hízót leszállítják. Mostani mozgalmuk bizonyságot alakított ki bennük: kell és érdemes összefogni, mégpedig nemcsak esetenként, ha a maihoz hasonló bajba kerülnek, hanem szövetkezetek alakítása végett is - ne csak azok legyenek erősek és összetartók, akik megveszik termékeiket, hanem ők is, akik az árut, ez esetben a hízót, ,,megtermelik”.
Mire írásunk megjelenik, remélhetőleg ismerjük Szabács állattenyésztői mozgalmának eredményét. Azt is reméljük, hogy küzdelmük sikeresen alakult. Az utóbbira okunk van azért is, mert lapunk szerkesztése idején néhány községben, vajdaságiban is, megszervezték a földművesek szolidáris nagygyűléseit mácsvai társaikkal. Ebben a Szabadkai Földművesek Szövetsége járt elöl jó példával.