Szalai Attila karikatúrája

Mert motyogok immár minden apróságon, de még azon túl is. S megrögzött újságolvasó lévén gyakran szembenézek a félrenyomtatás ördögével. Napilapunkban ugyanis a nemtörődömség ördöge nézett velem farkasszemet. Az alulfizetett, csikó újságíró egy, az újvidéki utcában történteket a táltosköltő - úgy írták, hat újjal született! - nevét leírva Adi Endrének tüntette fel. Ady Endre helyett. S ekkor hirtelen eszembe jutott egy magyar politikus évekkel ezelőtti fölszólalása, s a nagy költőt idézve valamiért Adu Endrének ,,titulálta'.
*
S már másodszor szúrta a szemem az ismerés szálkája, már ami a híres karlócai fűszeres bort illeti, az ürmöst. Mind a két újságíró - különben helyénvaló írásában - Bermetnek írta. Még véletlenül sem téve mellé, hogy az ürmös. Hogy annak a csemegebornak van szép magyar neve.
*
Motyogok, valójában inkább zsörtölődöm, amikor a fővárosi napilap Vajdaság című mellékletét böngészem, a székvárosból induló autóbuszjáratok fölsorolását. A szélrózsa minden irányába induló járatokét. Csakhogy mintha nem eme ,,tartomány"-hoz tartozna Óbecse, Zenta, Magyarkanizsa. Arra ez utóbbinak is van járata a csönd városába, de nincs föltüntetve, holott a gyógyfürdőről híres városba délről is sokan utaznak, főleg beutaltak, mint Milan szomszédom végtagjainak gyógyítására.
*
Kicsinyes vagyok? Meglehet, de pl. a Duna Tv híradójának mozgó térképéről hiányzik Újvidék... Persze, már nem fért volna bele. Tán így van ez, amikor ,,szűkek' a keretek. Valaki a minap nagyon keserű szájízzel mondta - 1941 júliusában született makacs református -, hogy minket leírtak. Igaz, nem férhetett volna bele abba a tévés földgömbizébe sem Piros, sem Tiszakálmánfalva, de Maradék sem. Majd tán más módon. S én ezt megértve fogadom, mert...
*
Más, de a nagyobb méretekben kihagyatottak.
A jeles újságíró kollégám, ha annak merem nevezni, akit sajnos személyesen nem ismerek, de örömmel nyugtázom minden írását elolvasva. A belevaló, a túl a tiszáni fiú. Örömmel nyugtázta, hogy csak - már ami a fizetését illeti - másodállásban firkász. Mert regénye és novellái, versei, szívemhez súrlódtak. Szóval a vele készített interjúban kimondta, hogy b á n á t. Vagyis a Bánság helyett jobban szereti a Bánátot. És a Torontálságot?
*
S ha már itt tartok, akkor említsek meg egy interjút, ami a fiatal színésznővel készült. Ő kibökte, hogy a Tanyaszínházzal szívesen tájolna Bánátban... De az idén oda se ,,kocsikáznak' el a tanyasi színjátszók... Látható volt az újságban a lelkes csapat - színészek, rendezők, színfaltologatók - falu-város látogatási műsora. Még véletlenül sem lépték át a Tiszát. Minden út Bácskába vezet! Még véletlenül sem lépnék át a Tiszát Zentánál Csókára, Adánál Padéra. De ne soroljam. Hiszen tudom, hogy nem ők, a színpadi deszkák szerelmesei a ludasak, hanem a pénzhiány. És sanyarúan megállapítva ismét többször: a leírtság?
*
Morgolódva el kell mondanom, hogy fél évszázaddal ezelőtt Versecen járva, a magyar művelődési egyesületben, lelkes amatőr színtársulatról szereztem adatokat. Szerettem volna szót váltani a rendezővel, de mondták, bizony ő a környékén dolgozik, kőműves... Tán Ürményházán, s csak késő este tér haza, kerékpárján. Igen, kerékpáron tette meg az utat, hogy odaérjen estefelé a trupphoz.
*
Motyogok. A Tanyaszínház tájolásáról eszembe jutott még Fejértelep - Šušara -, a kicsi delibláti homokpuszta csücskében lévő falu. Annak tágas iskolaudvarában van bőviben hely, könnyen fölállítható lenne a színpad. De meglehet, a még kisebb Udvarszálláson is, de még inkább Székelykevén, ahol a Bánság egyetlen magyar nyolcosztályos iskolája van, helyi újságot is kiadnak. Ám ide sorolhatnám a többit: Sándoregyházát, Nezsényt, Ürményházát, Szajánt, Kisoroszt, Tóbát, Magyarcsernyét, Magyarittabét.
*
Motyogásaimmal idáig eljutva történt valami. A messzi Kanadában kiadott Nyugati Magyarság havilap júniusi száma. S abban egy vers. Trianon himnusza a címe. A költő emlegeti Csaba királyfit, a szép Felvidéket, Kárpátalját, s egy verssorban Szabadkát, Zombort, Újvidéket és a Bácskát! Az Alvidék - Bánát, Szerémség, a Drávaszög vagy Szlavónia ősi magyar települései - Kórógy, Szentlászló, Haraszti - nincsenek említve. Költői szabadság, s nem is várhatjuk el - a költői szabadság nevében sem -, hogy mindent fölsoroljon. Már ami a Trianont illeti. A költőnek ez nem róható föl. Mert ő talán a fentiekben fölsoroltakról nem is tud, nincs tudomása. Mint ahogyan az anyaországunkban sem tudhattak erről sokáig. Sőt! Az itteni újságok sem foglakozhattak annak idején a szerémségi magyarokkal.
*
Hosszúra nyújtottam motyogásaim. De valamit azért ide kell írnom. Történt, hogy Versecre annak idején, amikor kettévált az itteni magyar politikai irányzat, oda gyorsan-frissen leutaztak az illetékesek, s ha jól emlékszem - bizonyára a voksok ügyében is -, színes tévét vittek az ottani Petőfi Sándor ME-nek.
*
És nagy meglepetésemre, de barátaim meglepetésére is, ismét egy vers. A Pro Minoritate folyóiratban jelent meg. Nos, a vers egy tanulmányban közöltetett. S a tanulmányíró megjegyzi, hogy ez már a vajdasági magyarok himnusza. Hát... erről ez idáig sosem hallottunk - süket fülekre talált? Író barátom csóválta fejét, akivel nemegyszer jártuk a végvidékeket. Mert abban a ,,himnusz"-ban csak Zenta és szép Magyarkanizsa, a zombori rózsák illata van. Hogy megy-e út Becskerekére, arról nincs szó. Holott arrafelé is vezetnek utak.
S elnézést minden olvasótól, hogy motyogva, némiképpen zsörtölődve írtam ezekről. De öreg újságíró motyogásai tán azért megbocsáthatók.