De hát a válasz első része sem helytálló, mert a néhány nap alatt megkóstoltunk ugyan néhányat, de ez a mennyiség egyrészt nagyon távol áll a soktól, másrészt a hivatalosan bejegyzett és ma is gyártott 500 (nem tévedés: ötszáz) fajta malátanedű kipróbálása felettébb nagy erőfeszítésbe került volna… Merthogy a belga sör világhírű, minden valamirevaló ottani és külföldi vendéglő, pub, sarki kocsma is igyekszik beszerezni valamelyik fajtából. A leghíresebb egyébként a trappista(!) típusú apátsági sör, amit a West-vleteren nevű apátságban állítanak elő már vagy 300 éve. Az áráról jobb, ha nem beszélünk — sem forintban, sem dinárban, sem euróban.

Persze, ebben a Magyarországhoz képest feleakkora területű országban a sörökön kívül más nevezetesség is van. A tízmilliós Belgiumban a csokoládé minősége a svájcihoz hasonló, ha ugyan nem jobb, a sajtjai pedig a szomszédos hollandiaiakkal vetekszik. A gasztronómiai kiválóságok mellett akad látnivaló is az Északi-tenger határolta országban. Például a szebbnél szebb városok, kis ékszerdoboz falvak, terebélyes tanyavilág legelőkkel, istállókkal, folyók, csatornák. Csak hegyek nincsenek, a legmagasabb is alig 570 méter magas, amolyan jókora domb… A bővizű Schelde, Maas és Yser folyók, a rajtuk átívelő kecses hidak szemet gyönyörködtetőek. De itt is van kivétel. Antwerpenben például egyetlenegy híd sincs a 460 ezer lakosú várost átszelő Schelde folyón! Belgium második legnagyobb városának lakói mégis könnyen átkelhetnek az egyik városrészből a másikba — alagúton. Két négysávos alagutat építettek a folyó alatt, és azon száguldoznak egyik oldalról a másikra… Antwerpen az egyik legvonzóbb város, legalábbis számomra, ebben az országban. Európa egyik legnagyobb tengeri kikötője látható itt. Külön turisztikai attrakcióként megszemlélhetjük a már csak híres, de egykoron hírhedt (tengerészek dorbézolásairól ismert) dokk-kikötőt, az impozáns látványt nyújtó céhházakat, a ma is működő Grote Marktot (nagypiacot), a kéthajós gótikus katedrálist, amelyben három eredeti Rubens-festményt is megcsodálhatunk. A kalandos életű Peter Paul Rubens, a 17. század egyik legnagyobb flamand festője itt élte le ugyanis élete nagy részét, és itt is hunyt el.

Nem kevésbé látványos a szépséges Gent városa a Szent Bávó-katedrálissal, amelyben megtekinthetjük a korszakalkotónak is nevezhető első szárnyas oltárt, majd a közeli Brügge-be látogatunk, melyet sokan Belgium ékkövének tartanak. Való igaz, itt láthatók a különleges homlokzatú, festett Hansa-házak, a csipkézett tornyú városháza és a harangtorony, s itt már jelentkeznek a hollandiaihoz hasonló kis csatornák is.

A „csúcs” mégis az ország fővárosa: Brüsszel. Európa fővárosának is nevezik. Végső soron jelenleg — az Európai Unió szervezeteinek és hivatalainak otthont adó város — annak is nevezhető, ám az úgynevezett euroszkeptikusok egyre többet hangoztatják, hogy mindössze évek kérdése, és darabjaira hullik az EU, nem lesz sokáig e kitüntető cím birtokosa a város. A Belga Királyság másik problémája: a vallonok és a flamandok immáron évszázados szembenállásának elmérgesedése, ami a helyzetet ismerők szerint könnyen szakadáshoz vezet, akkor viszont már Brüsszel sem lehet biztos mostani státusában. Mindenestre jobb, ha nem prófétálunk, hanem alaposan szemügyre vesszük a fővárost. Az Atomiummal kezdjük, amely az 1958-as világkiállításra készült, 9 gömbből álló 100 méter magas építmény, a város egyik jelképe. A másik kétségkívül a Manneken Pis, a kis bronz szökőkút-szobor, mely egy pisilő kisfiút ábrázol, akiről a legtöbb legenda azt állítja: olyan bátor volt, hogy kiállt a várost ostromolni készülő ellenséges hadsereg elé, és levizelte őket. Azok pedig, gondolván, ha egy ilyen kicsiny gyermek ennyire bátor, akkor milyenek lehetnek a rájuk váró marcona harcosok, hanyatt-homlok elmenekültek… Szinte mindennap más-más ruhába öltöztetik a kis bronzszobrot. Ottjártunkkor éppen egy „száguldó riporter” öltözékét viselte. A magyar EU-elnökség idején huszáros, matyós és székely egyenruhában díszelgett.

Az esztétikailag is legvonzóbb látvány kétségkívül a Grande Place (főtér), melyet ezrek tekintenek meg napról napra. A városháza, a céhek egykori központja, a sörmúzeum, hogy csak a legérdekesebbeket említsük, órákat igénybe vevő „elfoglaltságot” jelent az odalátogatónak. Ha elfáradt, ha éhes vagy szomjas, a kávéházak, cukrászdák, s a közeli szűk utcácskákban az éttermek állnak rendelkezésére… A téren ma is virágpiac működik, esténként mutatványosok lepik el, advent idején élő állatok veszik körül a betlehemi jászlat, nyaranta karneválok vonulnak végig a téren, szórakoztatva a nagyérdeműt.

Hogy mi lesz a sorsa Brüsszelnek, meddig lesz még Európa fővárosa, lesz-e szakadás az országban, arra nemigen gondol a messzi idegenből érkező turista. Ő egyszerűen csak gyönyörködik a sok látványban.