home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Boldogság vs. Boldogtalanság
Dr. Kasza Bálint
2023.01.09.
LXXVIII. évf. 1. szám
Boldogság vs. Boldogtalanság

A boldogtalanság azon az ajtón jön be, amelyet te magad hagytál nyitva előtte. (Konfuciusz)

Az új év első napjaiban rengetegszer, szinte közhelyszerűen hangzik el egy általános jókívánság-formula: boldog új évet kívánok!

Alapjában boldogságra születünk, s ehhez mindenkinek megvan az adottsága. Ez egy olyan mély, titkos fogalom, amely meghatározza életünket, és minden pillanatban szeretnénk átérezni. Amikor Jézus elkezdi tanítását, az első szó, melyet kimond, a boldogság (makarios). A boldogság érzése mindenkinek más és más, ám ami mindenkiben közös, hogy egy igen erős, pozitív érzelem, melyre vágyunk. Ez az érzelem teszi szebbé, tartalmasabbá az életünket. Nem csoda hát, hogy állandóan keressük és hajszoljuk. 

Mi a boldogság? (A pszichológia szerint) / boldogság | Thpanorama - Tedd  magad jobban ma!
D. S. Guzmán: „A boldogság egy olyan ideális állapot, amelyre bár vágyunk, mégsem tudjuk meghatározni, hiszen magában foglalja életünk minden oldalát és ezzel emberi teljességünket.” (Fotó forrása:Thanorama)

Megrendelhető-e a boldogság? Követelhetjük-e, elvárhatjuk-e a boldogságot?

A boldogság az életünktől függ, van egy belső útja, törvénye, melyben annyi a hatás, a változás, hogy képtelenség kialakítani olyan stabil, extatikus állapotot, amely biztosan meghozza a várva várt állapotot. Nehéz elfogadni, ám minél görcsösebben igyekszünk boldogak lenni, annál kevésbé sikerül, mert hozzá a legmegfelelőbb állapot a lazaság helyzete, más úton nem lehet elérni, megvalósulása érdekében szinte semmit sem tudunk tenni. Az érzelmeink nem állnak tudatos irányítás alatt. A boldogságot — csakúgy mint a sikert — nem lehet hajszolni. Éljük mindennapi életünket, reménykedünk benne, várunk rá, aztán vagy jön, vagy nem. Ezt kell elfogadnunk.

Életünk legnagyobb terhe a bizonytalanság, mert létünk kiszámíthatatlan, zűrzavaros, amit nehéz elviselni. Természetes a vágy bennünk, hogy védelmezzük magunkat tőle. Nehezen tudjuk elfogadni, hogy fennmaradásunk a bizonytalanságban tud létezni, ez az élet velejárója. Meg szeretnénk óvni magunkat tőle, keressük a kiutat a megvilágosodásban, hitben, vallásban. Ám szem előtt kell tartanunk, hogy minél jobban óvjuk magunkat a bizonytalanságtól, annál inkább tesszük tönkre életünket, mert tökéletes biztonság a valóságban nem létezik, csupán a holtak vannak tökéletes biztonságban, velük már semmi rossz nem történhet.

Ha boldogságra gondolok, szinte mindig felsejlik Fellini című filmje, melyben az alkotási krízissel küszködő főszereplő a breviáriumát lapozgató szerzetes elé rogy, és elpanaszolja: „Atyám, én nem vagyok boldog!” A szerzetes őszinte csodálkozással felnéz rá, és megkérdezi: „Hol olvastad, fiam, hogy neked boldognak kell lenned?” Ez a kérdés akár ránk is vonatkozhat. Hol olvastuk, hogy nekünk boldogaknak kell lennünk? Mégis ezt hajszoljuk, ha nem találunk rá, elkeseredünk, a körülményeket hibáztatjuk, másokat, mert gátolnak/gátoltak bennünket a boldogság meglelésében. Ennek érdekében szakítanunk kell a külvilági függőségünkkel, tőle nem várhatjuk, hogy ott olyan történjen, ami bennünket boldoggá tehet, hiszen: „Az Isten országa bennetek van” (Lk 17,21). El kell fogadnunk a tényt, hogy boldogok másoktól nem „leszünk”, és senki/semmi nem „tesz” boldoggá bennünket, csakis mi magunk tehetjük boldoggá magunkat.

Feltehetjük a kérdést, mi is az a boldogság. Minden ember egyszeri és megismételhetetlen, így a boldogságról is mindenkinek más és más jut eszébe, ami az élethelyzetektől és a tapasztalatoktól függ. Titka mindenkinél más, mely egy „ajtó” mögött várakozik, és melyen be kell(ene) lépnünk. Vannak, akiknek egy apró dolog is elég ahhoz, hogy felhőtlenül boldogak legyenek, és jól teljen az egész napjuk. Legfontosabb alapfeltétele, hogy megtaláljuk azt az életfeladatot, értelmet, célt, amelyet az élet szánt nekünk. El kell gondolkodnunk azon, mi az, ami valóban értékes, mi ad értelmet életünknek, és eszerint kellene rangsorolnunk. Tehát a boldogság tőlünk függ, valójában felelősek vagyunk érte, ennek tükrében pedig következmény. Mernünk kell változtatni, és belépni a „boldogság ajtaján”. Megszívlelendő Halíl Dzsibrán tanácsa: „Szabad akkor leszel valóban, ha napjaid nem gond nélkül valók, sem éjszakáid nem szükség és bánat nélküliek, hanem ha mindezek befonják életedet, és te mégis mezítelenül és kötelékek nélkül fölébük emelkedel.”

Lehetséges minden ébren töltött percben boldognak lenni, napról napra, évről évre? Tudnánk-e értékelni a boldogságot, ha soha nem tapasztaltuk meg a boldogtalanságot, bánatot, kudarcot? Létezhet-e fény árnyék nélkül? L. Rebreanu figyelmeztetése: „Az ember csak akkor értékeli igazán a boldogságot, ha már a boldogtalanságba is belekóstolt.” Legtöbbünk köznapi állapota nem a boldogság vagy a boldogtalanság, hanem csak éljük az életünket örömökkel, bánatokkal, unalommal, érdekességekkel. Vajon mi a boldogtalanság, és hogyan alakulhat ki? Ez pusztán a boldogság hiánya, vagy valami több, egy mélyről jövő, kínzó fájdalom érzése is, mely szenvedést okoz? Forrása bennünk, magunkban van, leggyakrabban a félelem az igazi okozója, ez a gyökere minden élőlény bajának. A boldogtalanság másik oka, hogy a múltban vagy a jövőben élünk a jelen helyett, elszalasztva az alkalmat, hogy megtaláljuk a jelen pillanat kínálta szépséget, boldogságot. Megfeledkezünk arról, hogy közben a boldogtalanságunk alattomosan, lassan nő.

Boldogtalanság, pszichológus budapest, pszichológus Budapes
Boldogtalanság: „Úgysem tudsz megfelelni mindenkinek, inkább felelj meg magadnak.” Ricky Nelson (Fotó forrása:Levitánia Pszichológiai Rendelő)

Ha időt adunk neki, teljesen átveszi az uralmat felettünk, lehetetlenné teszi, hogy elégedettségben éljünk, helyette vegetálásban múlnak el napjaink. Igaza volna E. Tollénak? Szerinte ugyanis: „Boldogtalanságod nemcsak belső lényedet és környezetedet szennyezi be, de az emberiség kollektív pszichéjét is, amelynek elválaszthatatlan része vagy. Nincs az emberen kívül más életforma bolygónkon, amely negativitásával, kegyetlenségével mérgezné az őt tápláló Földet.”

A boldogság meglelésének az egyik legfontosabb bizonyítéka a Harvard Egyetem kutatása, mely több mint nyolcvan éve, 1938-ban kezdődött 724 résztvevővel. A kutatás egyik legfontosabb kérdése, hogy vajon mi teszi az embereket boldoggá, mi az oka annak, hogy az egyik ember elégedett az életével, jól érzi magát, míg a másik — akár jobb körülmények között is, de — sokkal boldogtalanabbul éli a mindennapjait. Az elemzés igazolta, hogy a boldog élet kulcsa a kapcsolatokra épül, ezek őrzik meg hosszú távon a boldogságunkat és az egészségünket, a magány pedig mindkettőt rombolja.

A boldog élet kulcsa a kapcsolatokra épül: A magány az egyik legsokkolóbb tudati állapota egy társas lénynek, legyen bármilyen korú, vagy éljen bármilyen népes közegben.(Fotó forrása: NLC)

A közeli, szeretetteljes családi vagy baráti kapcsolatban élők boldogabbak, egészségesebbek, tovább élnek, a barátaik/családjuk segítik őket átvészelni még a nehéz időszakokat is, mert a veszteségekből és a kudarcokból sokkal könnyebb talpra állni, ha van kire támaszkodnunk. Az emberi kapcsolatokat ápolnunk kell, bár sokszor bonyolultak, zavarosak, és fenntartásuk gyakran áldozatokkal jár. „Néha nem azért ragaszkodunk túl erősen valakihez, hogy a másikat óvjuk, hanem azért, hogy magunkat védjük” (Jodi Lynn Picoult).

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..