Bizakodhatunk-e?

Bizakodhatunk-e?

Gazdasági mentőcsomagot kínált fel a szerb kormány az új típusú koronavírus-járvány okozta veszteségek kezelésére. Az intézkedéscsomag Szerbia éves költségvetésének felét, a bruttó hazai termék 11 százalékát teszi ki, értéke 5 milliárd euró.

A csomag részeként a vállalkozók mentesülnek az adó- és járulékfizetés alól, az utólagos törlesztés pedig csak 2021-ben kezdődhet meg. A mikro-, kis- és közepes vállalatok alkalmazottjai, akik a válság miatt nem tudnak dolgozni, a minimálbérnek megfelelő havi fizetést kapnak. A mikro-, kis- és közepes vállalkozásokat gazdaságélénkítő hitelekkel is segítik. Azok a vállalatok, amelyek a kormány határozott kérése ellenére a szükségállapot március 15-ei kihirdetése után elbocsátották a dolgozók több mint 10 százalékát, nem részesülnek támogatásban. Csak a szükségállapot előtt alapított vállalkozások vehetik igénybe a gazdasági mentőcsomagot.

Juhász Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség gazdasági szakpolitikusa április 18-án a közösségi oldalán közzétett videójában tájékoztatott a lehetőségről. Úgy fogalmazott, hogy „az egészség mellett az egzisztenciális kérdések a legfontosabbak jelenleg! Más országokhoz hasonlóan végre megszületett a várt gazdaságvédelmi csomag. Éljünk a lehetőségekkel!” Kifejtette, hogy ezen azt értik, hogy talpon kell tartani a vállalkozásokat, megőrizni a munkahelyeket. Videójában arra is kitért, hogy a Szerbiai Gazdasági Kamara oldalán minden információ elérhető, emellett a 0800/808-809 információs vonalon is lehet érdeklődni, illetve a covid19@pks.rs e-mail-címen. Azt javasolta, hogy az érintettek szakértő segítségét vegyék igénybe, akár cégen belül vagy kívül, elsősorban a könyvelőkre gondolva. Mindenkit arra biztatott, hogy éljen a lehetőséggel, „hiszen az a legfontosabb, hogy talpon maradjanak a vállalkozások és ez mellett megmaradjanak az eddig létrehozott munkahelyek, a kettő együtt képez igazi értéket”. (@juhaszbalint82)

Megkérdeztünk néhány vállalkozót, hogyan élte meg az elmúlt időszakot, és igénybe veszi-e a kormányzati támogatást.

Ficsor Erika bőrdíszműves, Python, Szabadka: — Március 6-ától a fél műhely nem dolgozik, az autóbusszal utazók egyáltalán nem jönnek be. Csak a lányom meg én maradtunk, ketten, de sajnos semmi munka nincsen. Öt foglalkoztatottal dolgozom, nem bocsátottam el senkit, nem szabad, vigyázni kell arra, aki ért a szakmához. Két hónapig adtam a rendes fizetést, most várjuk az állami segítséget, a minimálbért, hiszen nem jön be semmi pénz, nincs miből fizetni tovább, kész. Még mielőtt bejelentették a mentőcsomagot, felvettem egy hitelt egy kereskedelmi banknál, hogy tudjak fizetést adni a munkásoknak, meg ki tudjunk fizetni mindent, amit kell. Kis műhely vagyunk, nincs akkora tartalékunk, más választásom nem maradt. Ez teljesen lenullázta a vállalkozásomat. A termékeink luxusnak számítanak, bőr pénztárcát, -övet, -táskát most senki nem vásárol. Mindenki ételre költ, fizeti, amit muszáj, vigyáz a kis pénzére. Én két övet adtam el március 1-je óta! Nagyon remélem, hogy az őszi szezon erősebb lesz, ám félek, hogy nem, mert sokan maradnak munka nélkül, kifogynak a készletek, csökken a vásárlóerő. Szerintem legalább egy év kell ahhoz, hogy helyrerázódjunk. Számunkra a nyár a holt szezon, a tavasz és az ősz az erős. Az idei tavasz ugye kimaradt, előtte a tél szintén nulla volt, jön a nyár, amikor senki sem vesz bőrcuccot, egy ősz azonban nem lesz elég ahhoz, hogy kihúzza ezt az egész kiesést. Én eléggé optimista emberke vagyok, nagyon szeretem, amit csinálok, úgyhogy föladni biztos nem fogom, reménykedem még mindig nagyon-nagyon.

Tóth Attila asztalos, Mar-san, Szabadka: — Az én vállalkozásom körülbelül tizenöt éve jött létre, még mindig mikrók vagyunk, és szerintem azok is maradunk. Hivatalosan csak saját magamat foglalkoztatom, nem hivatalosan négyen dolgozunk, ez sem titok, világos, hogy miért, szükség szerint alkalmazzuk az embereket, segédmunkásként, és nekik is jobban megfelel így. Mindig van, aki be tud segíteni, de szakember sajnos nincs. Akinek tudása van, az már külföldre ment, vagy saját céget alapított. Mi luxuslakásokat rendezünk be, hoteleket, moteleket, éttermeket. A helyzet miatt nagyjából 50 százalékkal feleződött a bevételünk, a munkánk, így kevesebb embert is foglalkoztatunk. Azért maradtunk még fent, mert 20–25 százalékkal csökkentettük az árakat, amint elkezdődött ez az egész. A kicsik szerintem hamarabb helyre tudnak állni, mint a nagyobb vállalkozások. Körülbelül hat hónap, ennyit számolok. Az állami támogatást igénybe veszem, az 1 milliós tételt 99 százalékban le fogom hívni, én mindig optimista vagyok, már fejlesztésen gondolkodom, hogy ezt a támogatást mibe fektessem. Szerintem a kormány ennél többet nem tud tenni, figyelembe véve, hogy hol tartottunk tíz-tizenöt évvel ezelőtt, illetve hol vagyunk most. Az állam így is mínuszban lesz, de szerintem így tudja az adózási szintet megtartani, különben nagyon sokan becsuknának, pedig a kisvállalkozásokból él az egész nemzet, egész Európa.

Özvegy Károly, Grafoprodukt nyomda, Szabadka: — Súlyosan érintett az elmúlt időszak, hiszen sok a kis- és a középvállalkozó kuncsaftunk, mindenkinek szüksége van valamilyen nyomtatására, legyen az számla, szórólap stb. Ezek most teljesen megszűntek, nincs semmi értelme a reklámozásnak, sokan ideiglenesen becsuktak. Ha egy átlagos hónapot 100 százaléknak veszek, akkor most 15–20 százalékon állok. Teljes katasztrófa! Ennek nem mostanában lesz vége, vagyis azoknak, akik felélik a tartalékukat, nem biztos, hogy lesz miből újra elindulniuk. Legalább fél év szerintem, mire a gazdaság felül a mostani fekvő helyzetéből. Tizenkilenc munkavállalóm van, az adminisztráció mindennap bejár dolgozni, csökkentett munkaidőben, ha véletlenül valaki befordul, telefonál, azt fogadni kell, most már a morzsákat is meg kell becsülnünk. Viszont elkezdtek a kedves vevők nem fizetni, nevetségesen kis összegű számlákat sem egyenlítenek ki, ők is visszafogták a forrásaikat, vagy másra fordítják, ezt is meg tudom érteni. A termelési részlegben dolgozókat behívjuk, amikor van mit dolgozni, de akkor sem teljes munkaidővel. Karbantartunk, söprögetünk, átnézzük az árut, a raktárkészletet, ez most kiváló alkalom erre. Bent vannak három-négy-öt óra hosszát, és utána mennek haza. Félek elbocsátani az embereket, még ha ez racionális lépésnek is tűnne, hiszen ennek előbb-utóbb vége lesz, és az alapeszközök mellett — sőt előtt — a szakképzett munkás a legnagyobb kincs. Ezenkívül egy ilyen lépés erkölcsi szempontból is aggályos lenne. A garantált minimálbért márciusra alig tudtam kifizetni, áprilisra pedig egyáltalán nem, meg kell várnom a kormánytámogatást. Likviditási kölcsönért is folyamodnom kell. A kormányzati intézkedések eredményességéről majd csak az után beszélhetünk, ha eltelik egy bizonyos idő. Kapzsi módon mondhatnám, hogy több kellene, előbb kellett volna lépni, ám előre azt sem tudjuk, melyik kormány döntött jól az intézkedések kapcsán.

Pecka László, Pecka Metal, Bajmok: — Harmadik éve működtetem a cégem, egy családnak elég bevételt hozott. Egyedül dolgozom, egyedi tárgyakat gyártok, kovácsolt kapukat, a mezőgazdaság számára javítok, elég széles a munkaköröm. A természetes személyek lemondták a rendeléseiket, nem szereltették be a kaput, a kinti vagy a benti lépcsőt, ez egy kicsit hátráltatott, viszont a mezőgazdaság rendesen működött, ennek köszönhetően nem álltunk le. Bár a másfél hónap alatt volt kiesés, de nem éreztem különösebb hátrányt, nem kerültem veszteségbe. Igaz, a megfizettetéssel akad gondom, de muszáj elnézőnek lennem, nemcsak a jelenlegi helyzetre kell gondolni, hanem a jövőre is, ezért nem szabad radikálisan fellépni. Fejlesztésekben viszont jelenleg nem gondolkodom, noha bizakodó vagyok, úgy vélem, hogy ezután lesz egy nagyobb fordulat, sokan hazajöttek külföldről, elkezdtek otthon ezt-azt csinálni, szerintem lesz kereslet.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Gazdaság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink