Sport és politika. Habár két merőben eltérő területről van szó, útjaik sokszor keresztezik egymást, és gyakran előfordul, hogy az egyik beleavatkozik a másik dolgába.
Sokunkban még élénken élnek az 1992. évi svédországi labdarúgó-Európa-bajnokság selejtezőinek emlékei, amikor a jugoszláv válogatott hét győzelemmel és egy vereséggel végzett a D előjelű csoport élén, az országot sújtó szankciók miatt azonban a „plávikat” kizárták az Eb-ről, és helyettük a második helyezett dánok jutottak ki Svédországba. Ők pedig a strandról érkezve köszönték szépen, és megnyerték a kontinenstornát. Nem egyedi eset tehát, hogy a politika — jogosan vagy jogtalanul — keresztbe tesz a sportolóknak, több év kemény munkáját semmibe véve, álmokat összetörve.
A borzalmas ’90-es évek elmúlásával már-már azt hihettük, hogy ilyen többet nem fordulhat elő, a politika végzi saját dolgát, és nem szól bele a sport világába. De lehet, hogy tévedtünk. Hosszú idő után a szerb labdarúgó-válogatott a régi időket idézve vezeti csoportját, és öt fordulóval a világbajnoki selejtezők vége előtt a D előjelű — akárcsak 1992-ben — kvintett élén áll. Itt kaphat újra szerepet a politika. Aleksander Čeferin, az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) exjugoszláv, pontosabban szlovén elnöke ugyanis kijelentette: ha nem sikerül megállítani a futball-huliganizmust, akkor könnyen tragédia következhet be, ezzel pedig Szerbia veszélybe kerülhet, mert kizárhatnák a további versengésből. Az üzenet egyértelmű, és a jogosságához sem férhet kétség, hiszen tudjuk, hogy az utóbbi években — közvetve vagy közvetlenül — a futball-huliganizmus mennyi áldozatot szedett Szerbiában.
A pohár a közelmúltban lejátszott Crvena zvezda–Szpartak Moszkva barátságos labdarúgó-mérkőzés után telt be, amikor is Belgrád szívében két orosz szurkolót késeltek meg. Korábban már az UEFA is fontolóra vette — a kosárlabdához és a vízilabdához hasonlóan — egy exjugoszláv regionális labdarúgóliga indításának ötletét. Kétségtelen, hogy a sportág szempontjából erre mindenképp szükség van, a stadionok sem konganának az ürességtől, mert a Hajduk, a Dinamo vagy a Železničar vendégszereplésére rengetegen lennének kíváncsiak.
Viszont a másik két sportággal ellentétben a fociban ez az idő még nem érkezett el, hiszen ha az orosz testvérek így jártak a szerb fővárosban, akkor vajon a spliti, a zágrábi vagy a szarajevói vendégekre milyen fogadtatás várna?
