Szabó Attila fotóillusztrációja

Bár még kellemesen enyhe az időjárás, a tél bizony már itt van a nyakunkon. Fűteni kell, bekészíteni a télirevalót. Mindez nem könnyű, hiszen az amúgy is gyér költségvetést jelentősen terheli a fűtés és a villanyáram díja, de éléskamránk sem maradhat üresen, ha majd ránk köszönnek a hideg, sötét, téli napok.
A befőttek és a savanyúság eltevésének ideje már lejárt. Az ügyes háziasszonyok a munka nehezén már túlvannak. De a tüzelő megvásárlása bizony sok háztartásban még most is várat magára. Pedig csak másfél hónap választ el bennünket a meteorológiai tél beköszöntétől...
Bekészítette-e már? - kérdeztük olvasóinktól.
TURUC Gizella kisbajmoki háztartásbeli:
- Amit tudtunk, bekészítettünk. Még a nyár végén kifőztük a paradicsomot, és eltettünk jó néhány üveg befőttet meg savanyúságot. Három zsák burgonyát is vettünk, két zsák lisztet, de étolajra és kristálycukorra még nem futotta. Várjuk a férjem következő fizetését. Így vagyunk a szénnel és a fával is. Valamikor a vállalat révén részletre vásárolhattuk meg a tüzelőt, most azonban csakis készpénzért. Három tonna kőszenet és legalább két köbméter tűzifát tervezünk bekészíteni, de nincs kizárva, hogy a szénből kevesebbre futja majd. Tavaly is elfogyott még a tél vége előtt, ezért csak a szobát fűtöttük. Ha az előérzetem nem csal, ez az idén sem lesz másképp. Tizenkétezer dinárból nem tudjuk a ház fenntartási költségeit fedezni és még étkezni, ruházkodni is. Ketten vagyunk, így takarékoskodhatunk a fűtéssel. Amikor azonban az unokák nálunk vannak, jobban be kell fűteni, mert többször panaszkodtak már, hogy nálunk fáznak, őnáluk odahaza pedig mindig jó meleg van. Mi azonban jobbára a fűtésen tudunk csak valamennyit megtakarítani. Ha megvásárolnánk mindent - gyógyszert, ruhát és élelmet -, amire szükségünk van, egy garasunk sem maradna tüzelőre. Inkább szorítunk a nadrágszíjon, és így várjuk a telet.
HOMOLYA István nagybecskereki vállalkozó:
- Szerencsém van, hogy egy fuvarozó céget működtetek, így a tűzifát is valamivel olcsóbban megkapom, mintha itt vásárolnám meg. Természetesen magamnak kell hazaszállítanom, de a szállítás költségeit nem számolja fel nekem senki. Meglehet, hogy kevesen tudják, milyen olcsó a tűzifa köbmétere Dél-Szerbiában, ahol a viszonteladók a fakitermelőktől szinte jelképes összegért vásárolják meg abból a célból, hogy itt, a Vajdaságban a dupláját kérjék el érte. Én úgy vélem, hogy a szén és a tűzifa árát is egységesen kellene meghatározni, és nem engedélyezni ezek szabad árusítását. Ha fatelepen vásárolunk, érdemes több helyen is érdeklődni, mert az árak jelentősen eltérnek. Csak azt tudom ajánlani, hogy piacokon, utcai árusoktól ne vásároljon senki se tűzifát se szenet, mert könyörtelenül átejtik. Se leméretni nem tudja a vásárló, se a minőségét nem garantálja számára senki. Elővigyázatosnak kell lenni, mert nagyon sokan átverik a vásárlót, így téve szert haszonra, amely meg sem illeti őket.
RUDICS Anasztázia szabadkai kereskedő:
- A télirevalót édesanyámmal közösen tesszük el minden évben. Ő a főmester, én csak asszisztálok neki. Az idén meglehetősen sok savanyúságot készítettünk be, mert nagy a család. A befőttek közül csak barackot és szilvát sikerült eltennünk, mert az szépen termett a gyümölcsösünkben. A piacon azonban jól megkérték az árát a gyümölcsnek, így nem is ott vásároltuk meg. A vállalatom részletfizetésre juttat három zsák krumplit, és ez is nagyon jól jön majd a tél beálltával. Sikerült már beszereznünk az étolajat, a lisztet, a kristálycukrot és a vöröshagymát is. Tüzelőt szerencsére nem kell vásárolnunk, mert gázzal fűtünk, és annak díját folyamatosan kell fizetnünk, és ügyelni, hogy maradjon rávaló. Takarékoskodni - a szó szoros értelmében - nem szoktunk, hiszen nem is tudnánk megtenni két pici gyerek mellett. Télen muszáj fűteni, de enni és ruházkodni is kell. Telelni, nyaralni már évek óta nem járunk, így amit nyáron megspórolunk, feléljük télen.
BATA Julianna hajdújárási nyugdíjas:
- Sajnos, még nem készítettem be semmit télire, mert egyszerűen nincs miből. A férjem két évvel ezelőtt halt meg, azóta az ő nyugdíjának a hetven százalékát kapom. Ez havonta 5200 dinár. Na, ennyiből ugyan szinte semmire sem telik! Minden hónapban kifizetem a számlákat, veszek két-három kiló húst, hetente kétszer egy-egy vekni kenyeret meg egy liter tejet. Gyógyszerre, orvosra már nem is jut. A tüzelőt a gyerekek vásárolják meg nekem, de az idén még nem került rá sor. Nekik is sok a kiadásuk, az unokáimat is etetni, öltöztetni kell valamiből. Nekem elég, ha csak a konyhában fűtök, mert ha úgy adódik, én akár ott is elalszom, amíg el nem múlik a tél. Egyedül vagyok, így szinte mindegy, hogy meleg van-e a házban, vagy sem. Megfagyni nem fogok, remélem, éhen sem halok, bár nagyon nehezen jövök ki a kevéske nyugdíjamból. Szerencsémre itt vannak a gyerekeim, rájuk mindig számíthatok. A lányomék Szabadkán élnek, így az is megtörténhet, hogy néhány hétre beköltözöm hozzájuk. Akkor legalább a másfél éves kis unokámat sem kell majd a legnagyobb hidegben a bölcsődébe vinniük, hiszen ott leszek én, hogy vigyázzak rá. Sajnos, ilyen nehéz időket élünk...
KUNYI Mihály horgosi magántermelő:
- Természetesen minden télirevalót bekészítettünk már. Mivel magam termesztem a konyhakerti veteményt, abból jutott elegendő a család számára. A feleségem valóságos konyhatündér, így a befőzés, a savanyúság eltevése és a lekvárfőzés az ő feladata. Nekem csak a hozzávalókat kell biztosítanom, a többi már az ő dolga. Van egy darabka szántóföldünk is, amelyen kukoricát termesztünk, és mivel háziállatokat nem tartunk, a kukorica szárát és a csutkáját tüzelőnek használjuk. Emellett természetesen tűzifát is vásároltunk, és a cserépkályháink jól tartják a meleget. Decemberben tervezünk disznót vágni, hogy feltölthessük a mélyhűtőnket is. Lisztet, cukrot és a többi szükséges apróságot időközben vásároljuk meg, nem készítünk be belőlük zsákszámra az éléskamrába. Boltba mindennap elmegyünk, így nem okoz különösebb gondot, hogy akár kilónként megvásároljuk, amire szükség van.