A szabadkai Tokai Mónika a kézművesség ezen ágában teljesedik ki. Azt mondja, az az igazi öröm számára, ha az általa készített termékeket használják is az emberek, nem csak dísznek tartják a polcon.

— A népművészet nagyon régóta foglalkoztat, mindig is érdekelt a néphagyomány, a néprajz. Foglalkoztatott, hogyan éltek őseink, miben hittek, milyen tárgyakat használtak a hétköznapi életben, érdekelt a díszítőművészetük, a szimbolikájuk, a paraszti hétköznapi életük. A népművészet több ágát is kipróbáltam, például a hímzést, csuhézást, a mézeskalács készítését. Mindnek megvan a maga varázsa, de úgy éreztem, nem ez az, amit én keresek. Ekkor jött velem szembe a lehetőség, melyet nem tudtam kihagyni. A Vajdasági Magyar Folklórközpont fazekastanfolyamot szervezett, ahová én is csatlakoztam. Ekkor kezdődött ez a szerelem, mely a mai napig tart. Hobbinak indult, de mára az életem részévé vált. Amennyi szabadidőm van, azt mind a fazekasságra áldozom. Mintegy tíz éve foglalkozom ezzel, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Nagyon sok kudarc ért, számos keserű pillanat, mert — és ezt őszintén mondom — nem egyszerű foglalkozás a fazekasság. Rengeteg gyakorlásra és kitartásra van szükség. Az élet nem mindig adta meg a lehetőséget, hogy intenzíven foglalkozzak az agyaggal. Sokáig nem volt meg a fizikai feltétele annak, hogy kialakítsak magamnak egy műhelyt a szükséges felszereléssel. De mivel ez a szerelem olyan erős volt, a meglévő lehetőségeken belül próbáltam kifejezni önmagam, ezért eleinte nagyon sok lapedény került ki a kezeim közül. A konyhaasztalt kettéosztottam, egyik fele a családé volt, a másik fele az agyagé. A lapedények az agyag nyújtásával készülnek, tehát nem korongozva. Magam sem hittem, hogy mennyi minden kikerülhet a kezem alól ezzel a technikával. Polcok, fűszertartók, házi áldások, adventi koszorúk, fakanáltartók.

* Hol tart most? Mi mindent készít?

— Mára kialakult a kis műhelyem, ahol szinte elveszek az időben. Korongozással főleg használati tárgyakat alkotok, bögréket, korsókat, mézescsuprokat, pálinkás- és borospoharakat, tálakat. Előnyt adok a használati tárgyaknak, mert szerintem fontos, hogy belevigyük a hétköznapi életbe az őseink hagyatékát, merjük ezeket bátran használni, ne tartogassuk díszként a szekrényben.

* Ami a díszítést illeti, a hagyományos népi technikákat részesíti előnyben, vagy a modern trendeket követi?

— Nagyon kedveltek a karácsonyi mécseseim, valamint az illóolaj-párologtatók és az adventi koszorúk. A motívumokban és a formában a néphagyomány vonalát követem, nem igazán kedvelem a modern mintázatokat, alakokat. Kedvencem a tatai, mezőtúri, sárközi kerámia. Nagyon fontos számomra az életfa és a tulipán, melyeknek igen erős szakrális jelentésük van. Próbálom ezeket a hagyományos motívumokat olyan tárgyakon is alkalmazni, amelyek megfelelnek a mai kor igényeinek, mint amilyenek például a szappan- vagy a fakanáltartók.

* Hogyan születik meg egy tárgy?

— Maga a fazekasság nagyon sok türelmet igényel. Egy-egy kerámiadarab elkészítése hosszabb folyamat. Az agyaghoz nem nyúlhatunk kapkodva, idegesen, talán ez volt az első lecke, melyet meg kellett tanulnom. Az agyag lenyugtat, lelassít, elcsendesít ebben a rohanó világban. Nem sürgethetjük a száradását, a művelet minden szakaszát nyugodtan ki kell várni. Amikor az agyagot jól átgyúrtuk és légmentesítettük, akkor tudunk vele dolgozni, a korongon vagy az asztalon formálhatjuk. Ezután következik a száradás, és ha bőrkemény állapotban van, akkor a munka további része. Ha bögre, korsó, kancsó készül, indulhat a fülezés, és a díszítést is a száradásnak ebben a folyamatában végzem. Az utóbbi is lehet többfajta, mint a metszés, engóbozás, rátétes vagy karcoló díszítés. Miután teljesen megszáradt, jöhet a cserépre égetés, ez 900—1000 fokig terjed, majd a mázazás és a második égetés, mely magasabb hőfokon történik a máz fajtájától függően.

* Mire van leginkább kereslet?

— Megvan az a vásárlói réteg, amely szereti a hagyományos kerámiát. A gazdasági helyzet miatt inkább csak ajándékként szánják az emberek ezeket a dolgokat, és maguknak egyre kevesebbet vásárolnak. Viszont számomra öröm, hogy vannak, akik még értékelik és szeretik, örömmel forgatják kezükben ezeket a termékeket. Sokszor névre szóló rendelések is érkeznek. Külön semmit sem tudok kiemelni, ami esetleg a legkeresettebb, de így ünnepek környékén mindenképp felkapottak a karácsonyhoz kötődő dísz- és használati tárgyak.

* Foglalkozásokon, műhelymunkákon is részt vesz?

— Amit különösen szeretek, azok a gyermekfoglalkozások. A gyerekek hihetetlen szeretettel dolgoznak, várják ezeket az alkalmakat, kreatívak, és nagyon szép munkák szoktak születni. Ami érdekes, hogy egyre több felnőttfoglalkozásra is igény van.

* Milyen tervei vannak a fazekasság terén?

— Nagyon szeretném bővíteni a tudásomat, a gyakorlati és az elméleti részt egyaránt. Erre sajnos nagyon kevés időm van a munka, a gyermekeim mellett. Úgyszintén vásárokban is szeretnék többet jelen lenni, de majd ennek is eljön az ideje.