A szabadkai Építészeti Középiskola 1950-ben érettségizett tanulói megtartották hatvannégy éves találkozójukat. Ez immár a tizenharmadik összejövetel, amelyet az akkor végzős két osztály öreg diákjai együtt rendeztek meg.
Ők voltak az egykori Műszaki Középiskolából 1947-ben kivált, újonnan alapított Építészeti Technikum első generációjának tanulói. A különvált iskola Balla László mérnök igazgatása alatt kezdte meg munkáját. A szaktantárgyakat kiváló elméleti és gyakorlati tudású mérnökök tanították. Ennek köszönhetően az 1950-ben és a későbbi években végző technikusokat örömmel alkalmazták az építőipari vállalatok az akkori Jugoszlávia egész területén.
Mint az 1950-ben érettségizett diákok egy részétől begyűjtött életrajzokból kiderül, a valamikori tanulók számtalan lakóépület, ipari komplexum, középület, szálloda és más objektum építését vezették. E generáció építészei országszerte, és néhányan külföldön is, pl. Németországban, Svájcban, sőt még Indiában és Brazíliában is dolgoztak. Többen főiskolai diplomát szereztek, majd középiskolai, egyetemi tanárként járultak hozzá az új építészeti káderek képzéséhez.
A találkozó részvevőit a jogutód Politechnikai Iskola előbbi és jelenlegi igazgatója, Pavao Bešlić és Iso Planić köszöntötte. Külön kiemelve, hogy példaértékű ez az együvé tartozás érzését megtartó, sok évtizedes barátságot ápoló gyakorlat, melyet a találkozók megrendezése is bizonyít.
Az összejövetel jó hangulatban telt el. Felelevenítették az iskolai évek, az aktív, munkában eltöltött és a nyugdíjas évek vidám — néha szomorú — emlékképeit. Megemlékeztek elhunyt tanáraikról, osztálytársaikról.
A képen a találkozó részvevői:
Rövid József, Gödl Károly, Kappel József, Bogár Imre, Dörfler Szilvia, Sándor István.
