Sorok a régi karácsonyokról

Nagyapáink, dédapáink idejében, a polgárság aranykorában, a boldog békeidőkben, úgy tűnik, bensőségesebb, meghittebb volt a karácsony. Számos néphiedelem és babona fűződött és fűződik hozzá (a Luca széke, a jóslás, az ólomöntés, a kántálás, a kölcsönös ajándékozás, a karácsonyfa-állítás stb.), és talán a gyerekek örültek neki a legjobban. Így volt ez Bácskában is, ahol mindig nagy előkészületek előzték meg a béke és a szeretet ünnepét. A kultikus fogalom mindig a kriszkindli volt, azaz a kará­csonyi ajándék, a karácsonyfia.

Karácsonyi vásárok, bazárok…

A kriszkindli beszerzése Bácskában is az egyik legfontosabb teendő volt az ünnepek előtt. A zombori Bácska lap rendszerint már november végén, december elején meghirdette a karácsonyi bazárokat, vásárokat, „occasiókat”, melyeken mindenki kedvére való karácsonyi ajándékot vásárolhatott. A szemfüles kereskedők addigra már visszatértek külföldi beszerzőutaikról, és a helyi lapok apróhirdetéseiben adtak hírt bővített áruválasztékukról, a karácsonyi ajándéknak alkalmas termékekről.

Zomborban, a megyeszékhelyen például a XX. század első éveiben a legnagyobb kínálata a Tuna Gusztáv és Társa cégnek volt, mely évente rendezte meg „nagy karácsonyi occasióját”, melyet a helyi lapokban is meghirdetett. 1902 decemberében például üzletében, a zombori korzón lévő áruházában „hallatlan, olcsó ajánlata” volt, mind a nők, mind a férfiak számára. A hölgyközönségnek angol női kelméket kínált, legjobb minőségben, az akkor divatos Homespon-, Zobelin- és Barchet-kelméket, gyapjú- és bársonyszöveteket meg királyvásznat „addig nem létezett olcsó árakon”, a férfiaknak pedig „a legfinomabb ízlésű” inget, gallért, nyakkendőt, kesztyűt, a legújabb divat szerint. Természetesen nem ő volt az egyedüli, akinek „meglepő, szép és olcsó” ajándékkínálata volt. Keszler Dezső zombori főutcai órás és ékszerész sem szalasztotta el az alkalmat, hogy a vásárlóknak felajánlja „karácsonyi és újévi ajándékait”. Főutcai kereskedésében, a Takarékpénztár épületével átellenben mutatta be gazdag áruválasztékát: órákat és láncokat, karpereceket, nyakkendőtűket, kézelőgombokat, dohány- és cigarettatárcákat, ezüst evőeszközöket, dísztárgyakat és egyebeket „rendkívül leszállított árak mellett”. Nem maradt le Stebler Antal zombori műórás, ékszerész és vésnök sem, aki „legcélszerűbb és legszebb karácsonyi ajándékként” kínálta (leszállított áron) arany, ezüst és nikkel zsebóráit (ötévi szavatossággal), drágaköves gyűrűit és fülbevalóit, ezüst evőeszközeit, tajtékpipáit és szemüvegeit.

Édességben sem volt hiány: a híres zombori Liebhardt-féle cukrászda az év végi ünnepek előtt rendszeresen javasolta friss süteményújdonságait, teasüteményeit, cukorkáit, különféle csemege- és főzni való csokoládéját, csemegeborait és likőrjeit stb. Ifj. Heindlhofer Róbert fűszer-, csemege- és festékkereskedő pedig „legfinomabb karácsonyi dessert csokoládéját”.

A zombori műértő közönség részére is akadt karácsonyi ajándék. 1902 decemberében a festők is jó alkalmat láttak abban, hogy eladják néhány alkotásukat. A legmegfelelőbb mód erre az eladással egybekötött képkiállítás volt. Steiner Lajos „műfestő” a Bajai úti Árucsarnokban állította ki legújabb képeit, eredeti olajfestményeit, és kínálta eladásra „ritka kedvező áron”, Juhász Árpád és tanítványa pedig közös, karácsonyi képkiállítást rendeztek.

Szabadkán, a Bácsmegyei Napló tanúsága szerint, Heumann Mór az ünnepek közeledtével „karácsonyi és újévi nagy könyvkiállítást” szervezett, abból a felismerésből kiindulva, hogy „legnemesebb, legszebb s legolcsóbb ajándék a könyv”. Víg Zsigmond Sándor főutcai könyv- és papírkereskedése „alkalmas díszműveket, ifjúsági elbeszélő meséket és képes könyveket” ajánlott karácsonyi ajándékként, nagy árengedménnyel. A szabadkai kereskedők közül még Strasser Béla hirdetett „karácsonyi nagy vásárt”, továbbá a Löwy testvérek, Deutsch Izidor, Schulhoff Albert, Zalán Béla és mások. Klopfer L. Lajos szabadkai kézmű- és divatáru-kereskedő A rózsához címzett üzletében kínálta karácsonyi ajándékait, Deutsch Izidor optikus pedig újságjában is meghirdette, hogy „a legszebb karácsonyi ajándék egy gramofon”, esetleg fényképezőgép, felszereléssel együtt.

Szeretetadományok, szegény gyermekek karácsonyfája

A szeretet ünnepén a polgári szokáskultúrában a jótékonykodás is igen elterjedt volt. A karácsony volt Bácskában is a legmegfelelőbb alkalom a szegény tanulók megajándékozására. Egyének és egyletek arra mindig áldoztak. Így 1902-ben Fejér Gyula zombori apátplébános a fiúiskola és a zárda-intézet legszegényebb növendékei részére 100-100 koronát adományozott tankönyvek beszerzésére. A Magyar Jótékony Nőegylet pedig 100 koronát adott „a szegény iskolás gyerekek meleg ruhával való ellátására”.

Ugyancsak szokás volt a karácsonyfa-állítás a szegény gyermekek részére, hogy nekik is szép ünnepük legyen ajándékokkal, és a polgárság arra is rendszeresen adakozott. A zombori Magyar Jótékony Nőegylet például 1902 karácsonyán 50 koronát fordított „a Haynald-árvaház növendékeinek karácsonyfájára”. Ugyanakkor Kozma Lászlóné 10 koronát ajándékozott erre a célra, özv. Kaufmann Simonné három gyermekkabátot, két téli leánysapkát és négy téli fiúsapkát. Több szegény gyermeknek pedig a Korona Gőzmalom igazgatósága azzal szerzett örömet, hogy 250 kg nullás lisztet osztott ki közöttük. A zombori Magyar Jótékony Nőegylet 1906 karácsonyán 120 szegény iskolást ajándékozott meg a szükséges téli ruhaneműkkel.

Szabadkán is régi hagyomány volt a szegény gyermekek

támogatása. Karácsony táján a többi közt a Magyar Asztaltársaság gondoskodott a rászorulókról, mely 1905-ben 25 gyermeket ajándékozott meg téli ruhadarabokkal. A Bácskai Hírlap tudósítása szerint 1904-ben „a szabadkai Fehér Kereszt Egyesület, régi nemes szokásához híven, a karácsonyi ünnepek hajnalhasadásakor a szegény gyermekek számára karácsonyfát állított fel, amelynek boldogító árnyába az adományaiban oly gazdag és leleményes szeretet sok-sok kedves ajándékot halmozott össze, hogy azt a szegény gyermekek közt szétossza. […] A Szabadkai Fehér Kereszt Egyesület mintegy háromszáz gyermeket látott el ruhával és karácsonyi ajándékokkal. […] Minden gyerek megkapván a maga ruhácskáját és szép ajándékait, boldog mosollyal távozott.” A szabadkai Szeretet Nőegylet is állított karácsonyfát a szegény gyermekek számára, akárcsak több más szervezet is.

Karácsonyfa-ünnepélyeket a szabadkai óvodákban is rendeztek, meg az ottani állami gyermekmenhelyen. 1909-ben a Fehér Kereszt Egyesület az állami gyermekmenhelyen szervezett jól sikerült karácsonyfa-ünnepélyt: „A menhely első emeleti ebédlőjében gazdagon díszített, hatalmas karácsonyfa volt felállítva, amely körül két oldalt a menhelyi fiúk, a teremben pedig ünneplő úri közönség foglalt helyet. […] Völgyi Lajos nyugalmazott kisdedóvó harmonium-kísérete mellett a menhelyi fiúk énekeltek különféle karácsonyi énekeket, majd szavaltak közülük többen, igen ügyesen. […] A szépen sikerült ünnepély után az ajándéktárgyak kiosztása következett.”

Érdekességként említjük, hogy Szabadkán az egyesületek és a testületek mellett még a rendőrök és a tűzoltók is állítottak karácsonyfát.

A tehetősebb egyének természetesen többet tudtak áldozni a szegény gyermekek karácsonyi felruházására. Ennek szép példája volt, amikor 1909-ben Futakon a Chotek grófi család 196 szegény iskolás gyermek számára gondoskodott ruháról.

Karácsony táján a katolikus legényegyletek tevékenysége is megelevenedett. A szabadkai Katolikus Legényegylet 1909 karácsonyára saját székházának nagytermében négyrészes pásztorjátékot rendezett. Színre vitték A megkerült gyermek című darabot. A bezdáni Katolikus Legényegylet ugyancsak jól sikerült karácsonyfa-ünnepélyt tartott, s egy háromfelvonásos pásztorjátékot is előadott Körmőczy Ernő segédlelkész rendezésében. A paripási Katolikus Ifjúsági Egyesület pedig a Felebaráti szeretet című, háromfelvonásos darabot mutatta be.

A polgári szokáskultúra része volt a szebbnél szebb karácsonyi üdvözlőlapok küldése, vagyis az ismerősök, barátok és rokonok köszöntése. Kötelező volt a karácsonyi szentmisén való részvétel is.

A korabeli bácskai lapok ilyenkor, rendszerint bővített terjedelemben, karácsonyi mellékletekkel jelentek meg. Ezekben ihletett, lírai és prózai írásokkal emlékeztek meg a szeretet ünnepéről. A zombori Bácska egyik alkalmi írásában olvassuk: „Légy üdvöz, szeretet ünnepe, szent karácsony! Zománcoddal vond be lelkünket, űzd el körülünk a tunya éjszakát és szórjad el fényed palotába, kunyhóba egyaránt! Csittítsad el a panasz szót, a jajkiáltást, adj enyhülést és vigaszt! Ne érezze senki, ne nehezüljön senkire az a fájó tudat, hogy az ő sorsa mostohább másokénál, tűnjön el egy napra minden fájdalom, hogy zavartalan harmónia boruljon a világra; hogy boldogság, megelégedettség derüljön mindenfelé…”

Források: Bácska, 1909. dec. 12., 19., 29., dec. 30.; Bácsmegyei Napló, 1904. dec. 12., 1905. dec. 20., 21., 22.; Bácskai Hírlap, 1906. dec. 16.; Bácskai Napló, 1909. dec. 20., dec. 22., 23., 24.