home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Azúrkék habok ölelésében
AGÁRDI Gábor
2013.07.03.
LXVIII. évf. 27. szám
Azúrkék habok ölelésében

Egyetlen hangzatos szalagcím... Némelyek ennyivel letudnak egy egész életet, kedves Olvasók. Fél évszázadot belesűrítettek néhány vastagon szedett betűbe. Ha netán rám is ez vár majdan, akkor inkább ne írjanak semmit, mert ebből nem kérek! A minap azt olvastam egy magyarországi magazinban, hogy meghalt Tony Soprano.

Ebből a címből nyomban arra a következtetésre jutottam, hogy a főszerkesztő végre rájött a Maffiózók című sorozat utolsó részének rejtélyére, de nem ez történt. A lap csupán visszatetsző módon adott hírt egy szeretetreméltó színész hirtelen bekövetkezett haláláról. Ne feledjük azonban, hogy nem holmi sorozatszereplő távozott pár héttel ezelőtt, hanem egy érzékeny lelkű művész, akinek az édesanyja a James Joseph Gandolfini nevet adta. Az olaszországi rokonság is gyászolja...

James Gandolfini a New Jersey állambéli Westwood városkában jött a világra 1961-ben olasz-amerikai szülők gyermekeként. A család tartotta ugyan magát ősei hagyományához, beszélni viszont csak akkor beszéltek olaszul, ha titokban akartak valamit tartani a gyerekek előtt. A kis Jimmy jó tanuló és példás magaviseletű volt egészen serdülőkoráig. A középiskolából azonban gyakori verekedései miatt majdnem kicsapták. Az eredménye nem volt fényes, édesanyja kedvéért azonban folytatta tanulmányait. A New Jersey-i egyetem média és kommunikáció szakán diplomázott, majd két évig Catherine Gately színiiskolájában tanult. Ebben az időszakban mély, elfojtott dühöt érzett magában, és tanárnője felszínre hozta belőle mély indulatait: elérte, hogy egy helyzetgyakorlaton dühöngő bikaként törjön ki. Kirohanása után mentora a következőket mondta: „Ha megtanulod irányítani az indulataidat, akkor biztos lehetsz benne, hogy a színészet neked való”. Huszonévesen a Négyszemközt nevű hírhedt éjszakai lokált vezette. Az általa menedzselt klub vendégeit figyelve tett szert arra a tudásra, melyet szerepei megformálásában hasznosított. Időközben a nyolcvanas évek közepén a Broadway deszkáin is megcsillogtathatta tehetségét. Először a Vágy villamosában brillírozott, majd más gyöngyszemekben is láthatta a nagyérdemű. A nagy áttörésre a kilencvenes évekig kellet várnia. A Tiszta románc munkacímű Tony Scott-film fontos epizódszerepében milliók zárták a szívükbe. Ezt olyan remekművek követték, mint a Szóljatok a köpcösnek, a Manhattanre leszáll az éj, A mexikói, az Utolsó erőd, a Zero Dark Thirty — A Bin Láden-hajsza vagy az Ölni kíméletesen. Pályája csúcsára negyvenesztendősen, 1999-ben ért.

„Egy fürdőköpenyes férfi kilép az utcára, lehajol felvenni a reggeli újságot, és örökre megváltoztatja a televíziózást” — írta róla nagy tisztelője, Roger Ebert filmkritikus, amikor először látta Tony Soprano szerepében. Miután színészünk megkapta a Maffiózók tévésorozat első részének forgatókönyvét, úgy vélte, hogy Tony alakjának megformálása túl nagy feladat számára. Öltönyös, jóképű alvilági úriembert képzelt el ebben a szerepben, nem pedig önmagát. Az olvasópróbán úgy érezte, hogy valami nem stimmel, ezért azt kérte, hadd jöhessen másnap vissza, felkészültebben. Engedélyt kapott rá. A producerek viszont ekkor már tudták, hogy megvan az emberük. Egy lelkileg sérült maffiafőnököt keltett életre, aki a barátai és a „család” szemében nagyobb volt, mint a ház, a vacsoraasztalnál pedig — az anyja és a felesége társaságában — még a mákszemnél is kisebb. A kertvárosi keresztapa alakját emellett az apró finomságok — például James Gandolfini tekintete vagy az orrán kiengedett cigarettafüstből megrajzolt férfiportré — tették igazán zseniálissá. Persze Gandolfini a megfeszített munkatempó miatt nem pihenhetett sokat. Hétfőnként már kora reggel elkezdődött a heti erőltetett menet. Másnap nyolckor folytatódott, és egészen este tízig tartott. Harmadnapon már tíztől éjfélig forgott a kamera, a színészek ugyanis tizenkét órás etapokban dolgoztak. Így ment ez évente tíz hónapon át, nyolc esztendőn keresztül. Ha ideges volt, olasz tánccal vezette le a feszültségét, az agresszív jelenetekre pedig alvásmegvonással készült fel. Ilyenkor a legkisebb pisszenés is kihozta a sodrából. A kapzsiságot ki nem állhatta, kedvenc szava az uborka volt, és környezetvédelmi jogászként is szívesen tevékenykedett volna. Milánó környékén volt egy kis birtoka.

Apja a vasárnapi fűnyírás közben dél-olaszországi tarantellát táncolt a családi ház udvarán, ő pedig nápolyi melódiákat hallgatott régi, megkopott Perry Como-lemezekről, amikor úgy érezte, hogy összecsapnak felette lelke tengerének hullámai. „Jertek, ne késsetek, oly szép az este. A tenger hívogat, repüljünk messze. Bárkám már útra kész, lehet indulnia. Santa Lucia, Santa Lucia...” James Gandolfini bárkája június 19-én örökre elmerült Itália azúrkék habjaiban — még mielőtt kiköthetett volna. Egyszer viccelődve azt mondta, hogy a mennyországban Istentől ezt szeretné majd hallani: „Rögtön jövök, addig te felügyelj itt a dolgokra!” Arrivederci Napoli, Arrivederci, Mr. Gandolfini!   
 

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..