Mi fán terem a német politika?

Németországot és a német politikát a második világháború óta közel hét évtizeden át két meghatározó párt vezette: a CDU (Kereszténydemokrata Néppárt) bajorországi koalíciós partnerével a CSU- val (Keresztényszociális Unió) és az SPD (Német Szocialista Párt).  Ez a jelenség azonban nem meglepő, hiszen számos angolszász, illetve neolatin államban évtizedeken át egy konzervatív és egy liberális párt uralta a teljes politikai teret. Ezen pártok mellett számos kisebb párt létezett, melyek gyakran regionális politikával foglalkoztak, s egy bizonyos tartomány érdekeit képviselték azon képviselői, akik választások útján bejutottak az országgyűlésbe. A német újraegyesítést követően jelentek meg kisebb-nagyobb új politikai pártok is az új német politikai szférában. Ezek a pártok a kelet-németek politikai és társadalmi elvárásaira igyekeztek összpontosítani, s politikájukat az ő igényeik szerint formálni. Ezek közül is talán a legismertebb volt a PDS (Demokratikus Szocializmus Pártja), mely az NDK állampártjának örököseként is ismeretes. Azonban az új évszázad kezdetével akárcsak más nagyobb európai országokban, így Németországban is „politikai földrengésről” beszélhetünk.

A 2017-es választásra készülve a német belpolitika hatalmas változásokon ment át. A 2015-ös menekültválság, valamint a 2016-os ansbachi és a 2017-es hamburgi terrortámadások után az Angela Merkel által vezetett koalíciós kormány – melyet a CDU és az SPD alkotott – egyre több kritikát kapott. A két párt ezen választások után talpon tudott maradni, ám közösen majdnem 15%-ot, illetve száznál is több parlamenti képviselőt vesztettek. A politikai síkon azonban megerősödött egy harmadik fél, az AfD, azaz az Alternatíva Németországért nevű párt. Ezt az egykoron nagyrészben a CDU-ból kilépett politikusok által alapított pártot sokan a politikai spektrumon szélsőjobbként kategorizálják bizonyos kijelentéseik, valamint politikai hitvallásuk, illetve egyes párttagjaik viselkedésmódja miatt. Ennek erősödése mellett az egyéb kisebb baloldali pártoknak is sikerült több szavazatot kapniuk, így az FDP (Szabaddemokraták), Grüne (Zöldek) mellett a PDS utódpártja, a Linke (Baloldal) is több képviselővel rendelkezhetett a 19. Bundestagban. 

A lámpa koalíció

A 2017–2021 közötti periódust Angela Merkel utolsó mandátuma és a koronavírus-járvány mellett a politikai tömbök átalakulása is jellemezte. Az addigi legerősebb párt, a CDU folyamatosan vesztett népszerűségéből, míg a baloldalon az SPD mellé felkúsztak a zöldek. Így amikor a 2021-es németországi választások végén sikerült az SPD-nek győznie, később pedig koalíciós kormányt alakítania a zöldekkel és az szabaddemokratákkal, megalakult az úgynevezett lámpa koalíció. A megnevezés a pártok színeiből ered – az SPD-t a piros, a zöldeket értelemszerűen a zöld, az FDP-t pedig a sárga színnel szokás jelölni. Ez a baloldali pártszövetségű koalíció 2021 óta azonban rengeteget vesztett népszerűségéből, s gyakorta emlegetik „Németország valaha volt leghülyébb kormányaként” nemcsak a német médiában, hanem szerte a világon.

Ezen kormány legfontosabb kérdésének pedig az egész világot lázban tartó orosz-ukrán háborút tekinthetjük. Németország az ukrán fél egyik legnagyobb támogatója. Ennek a hátterében gazdasági érdekek és történelem-filozófiai kérdések állnak. Azonban a háborúnak nem csak emberáldozatai, illetve hatalmas anyagi kiadásai vannak. A német társadalom számára a konfliktusból eredő energiaválság és infláció, illetve a háború miatt főként az Ukrajnából és esetenként Oroszországból érkező menekültek számának növekedése a pártpreferencia választásának legnagyobb faktorai. Ezeknek következtében indult meg óriási növekedésnek az AfD (Alternatíva Németországért) támogatottsága, mely a 2021-es választásokon 10%, az idei európai parlamenti választásokon már 15%-os támogatottsággal a második legerősebb német párttá vált. Azonban a képlet korántsem ilyen egyszerű. Az AfD-nek ugyanis a közvélemény- kutatások 2023 végén már-már 20%-os eredményt jósoltak. Történt azonban egy olyan esemény, mely nagyban megváltoztatta a németországi parlamenti és politikai viszonyokat. Ez a „fenomén”, ahogyan sokan nevezik, hasonló Donald Trumphoz, ám messzemenőleg több politikai tapasztalattal és szimpatizánssal, valamint sokszínű támogatói bázissal rendelkezik. Ez a Linke egykori társelnöke, Sahra Wagenknecht.

 Értelem és Igazságosság

A Linke a 2021-es választások során a legkisebb parlamenti frakciót tudta létrehozni. Annak ellenére, hogy a kormányalakítást követően továbbra is ellenzékben maradtak számos társadalmi kérdésben a koalíciós kormánnyal azonos módon vélekedtek, döntöttek, hiszen ezek a pártok mind baloldali preferenciával rendelkeznek. A növekvő árak és infláció, valamint a súlyosbodó háborús válság pártszakadáshoz vezetett. A párt társelnöke, Sahra Wagenknecht ugyanis 2023 őszén egyre hangosabban fejezte ki nemtetszését és ezen év januárjában saját pártot is alakított. A BSW (Bündnis Sahra Wagenknecht – Vernunft und Gerechtigkeit) azaz Sahra Wagenknecht Szövetség – Értelem és Igazságosság nevű párt baloldali, ám szociális kérdésekben konzervatív elveket valló pártot a Linkéből kiváló politikusok, Wagenknecht köré csoportosulva, hozták létre. A német közvélemény-kutatók azonnal mérni kezdték a párt népszerűségét, s megdöbbentő jelenségre lettek figyelmesek. A BSW nem csak a baloldali szavazókat, hanem a jobboldali, főleg az AfD-vel szimpatizáló szélsőjobbos választókat tudta megszólítani. Azonban a 2016-os amerikai választások óta a nyugati országokban egyre nagyobb a közvélemény-kutatókkal szembeni bizonytalanság. Emiatt sokan kételkedve tekintettek ezekre az eredményekre. A 2024-es Európa parlamenti választásokon végül először mérettett meg a párt élesben. A júniusban megtartott választásokon a mindössze csak fél éve létező párt 6%-ot kapott, s ezzel az ötödik legerősebb párt lett. A nagy nyertes mellett még kitűnt az AfD eredménye, amely 5%-kal tudta növelni 2019-es eredményét. A győztes CDU-ra a választók egy harmada tette le voksát. Emellett egy másik képlet is világossá vált. A koalíciós kormányt alkotó pártok hárman közösen csak a szavazatok egy harmadát voltak képesek megszerezni, a szabaddemokraták pedig alig kerültek be az Európai Parlamentbe. A Linke, amelyből a BSW politikusai kiváltak, már 3 % alá esett. A Fabio De Masi vezett lista így a 96 német képviselőből 6-ot delegálhatott Brüsszelbe.

A nyár eljöttével mégsem tarthatott szünetet a párt, hiszen ismételten nagy megmérettetésekre kellett készülnie. Három keleti tartományban – Szászországban és Türingiában szeptember 1-jén, míg Brandenburgban szeptember 22-én – szövetségi tartományi választásokat tartottak, ahol a választók az új, ötéves ciklusokra jelölt képviselőkről dönthettek. Mivel a BSW támogatóinak nagy része a keleti tartományokban található, ezért erős teljesítményeket is vártak tőlük. Ez be is igazolódott, hiszen mind a három tartományban történelemi rekordrészvételek mellett sikerült kétszámjegyű százaléknyi eredményt elérni, s mindenhol a harmadik legerősebb párttá válni. Türingiában az AfD-nek sikerült a legtöbb szavazatot szereznie, ám kormányt mégsem tudott alakítani. Itt a CDU által jelölt Thadäus König lett a tartományi parlament elnöke a BSW támogatásával. Ezzel ismét bizonyították, hogy nem állnak össze a szélsőjobbos AfD-vel, ahogyan azt egyes pártok állították. A tartományi kormányok alakítása azonban még korántsem ért véget, s a köztársasági kormánnyal együtt billegő lábakon állnak a jelenlegi tartományi kormányok.

 A BSW és elnökének népszerűsége folyamatosan növekszik. Annak ellenére, hogy megosztó személyiségről van szó a németek nagy része a változás szelét látja Wagenknechtben. Erős retorikája naponta vált ki vitákat a közéletben. Így például az egyik utolsó parlamenti felszólalásában az egészségügyminisztert kérdezte arról, milyen gyógyszerekkel kísérletezik, hogy ekkora marhaságokat mond. Ennek ellenére ez a stílus és a német közhangulat segítheti is abban, hogy egy koalíciós kormány része, akár vezetője is lehessen, hiszen hamarosan köztársasági választásokat tartanak majd Németországban.