Egy komolyzenei koncertsorozat részesei is lehettünk földanya havának utolsó vasárnapján (szeptember 29-én) Budapest belvárosában, az S4 néven közismert Háló Közösségi és Kulturális Központban.
Kultúra és közösség. Minden, mi szemnek, fülnek és szívnek javára válik! Olyan hely(színek egyike) ez, ahová szívesen és örömmel tér vissza az ember gyermeke — kortól és nemtől függetlenül —, hiszen lényegében hazaérkezik. Haza, ahol szeretettel fogadják, akárcsak messze-messze, a piros választóvonalakon túlról. Ahonnan egykoron eljött. Hosszabb-rövidebb időre, s ahová mindig és változatlanul visszagondol. Esetemben legalábbis ez a szinte állandósulni tetsző idelátogatások főbb mozgatórugója — ha esetleg bárkiben is felmerülne a kérdés!
Szent Mihály napja volt. S mint a sorozat szerkesztője, illetve az erős másfél órás műsor vezetője — Sándor Ádám oboaművész is elmondá az egybegyűltek előtt —, belekezdtünk egy szüretelésbe. Központba helyezve az ÉLŐ szőlőtőt, melynek vesszejei szőlőt ringattak és neveltek. A gyümölcsöt, melyből idővel és további körültekintő gondoskodással nedű lészen. S központba a zenét, a muzsikát, hogy amikor, időről időre, a mindennapi életünk jármából fel merjük emelni végre fejünket, általa a körülöttünk lévő teremtett világ szépségeire is rácsodálkozhassunk. Újra meg újra meg újra… A Jóisten tenyerén.
„Az igazi művészet az emberiség emelkedésének egyik leghatalmasabb eszköze, s aki azt minél több embernek hozzáférhetővé teszi, az emberiség jótevője!” (Kodály Zoltán)
A Nádmesék kamarakoncert-sorozat 34. „kiadásának” további közreműködői Bagi Flóra (blockflöte), Halász Péter (harmonika) és Kovács Mihály (cimbalom) voltak, akik ezúttal Johann Sebastian Bach (1685—1750), Georg Philipp Telemann (1681—1767), Ignaz Malzat (1757—1804), Antonio Vivaldi (1678—1741), Dietrich Buxtehude (1637—1707), Astor Piazzolla (1921—1992) műveiből készítettek igényes, hangszerbemutatóval és zenetörténeti infócseppekkel gazdagított válogatást.
A koncert idején pedig egy, az alkalomhoz tematikailag is szervesen kapcsolódó kézműves-alkotóműhely — Széplaki Marika vezetésével — invitálta munkaasztalukhoz az alkotni vágyó jelenlévőket.
Mindezt az est végén egy kötetlen hangvételű társalgás tette teljessé. A (soron)következő találkozások lehetőségének csíráját is magában hordozva. Mi több, nemcsak itt, úgyszólván, házon belül, de — a kamarazenekar oszlopos tagjainak nyílt sisakos terveire hagyatkozva — belátható időn belül a külországi és külhoni régiókban is.
Fényképezte: Martinek Imre