A legújabb jövevény vidékünkön az örvös galamb. Sokan cuki madárnak tartják, és kétségkívül nagyon szép, de a földművesek első számú ellensége. Nagy károkat tud okozni a vetésekben, rettenetesen falánk, és amellett szemtelen is: ha valami finomat talál, ami tetszik neki, azt addig támadja, amíg el nem fogy, nem tudja, mi az elég!
Gázágyúkkal próbálkoznak védekezni ellene több-kevesebb sikerrel. Nagyon intelligens madár, mint minden galamb, hamar rájön, hogy a durrogás nem veszélyes rá nézve, és a sok pénzért megvásárolt gépezet nem lesz hatékony. Véleményem szerint egymástól is tanulnak céljuk érdekében. Annyira elleptek bennünket, hogy a parkok, fasorok telis-tele vannak galambokkal és fészkeikkel. Régebben öreg erdők magas fáin fészkeltek, de ezek az új galambok nem válogatnak, gyorsan rájönnek, hogy a lakosság nem bántja, zavarja őket, és ott vannak majdnem minden udvarban, valamelyik fa tetején már építik is a fészküket. Valamikor réges-régen az is eredménynek számított, ha a hangjukat hallottuk. No ez az idő elmúlt, megszálltak bennünket. Nekünk, vadászoknak nem okoznak kárt, sőt, kitűnő lőhető vadak, nagyon finom a levesük, és a termetük miatt elég egy fél galamb is a remek ételhez. Személyesen nagy kedvelője vagyok az örvös galambnak, a tisztítása sem bonyolult feladat, szépen jön le a tolla, húsz perc alatt konyhakész a madár. A cicáim pedig hűségesen segédkeznek a belsőségek eltakarításában.
Fotók: A szerző felvételei
A galambok telente általában elvonulnak melegebb vidékekre, de az ilyen enyhe telek meg sem kottyannak nekik, csapatba verődnek, és nem utazgatnak feleslegesen. Ez is azt mutatja, mennyire intelligens madárral állunk szemben. Aki mégis útra kel, az sem tesz meg nagy távolságokat, a mediterrán országok éghajlata nagyon megfelel nekik a teleléshez. Az örvös galamb legnagyobb egyedszáma Európára szorítkozik, de megtalálhatóak még Észak-Afrikában és Délnyugat-Ázsiában is. Nagyon szapora madár, évente kétszer is költ, de ha kedvező a vidék számára, akkor nem ritka a harmadik fészekalj felnevelése sem. Nincs szándékomban a földműveseket ijesztgetni, de tény, hogy a galamb képes akár ötven-ötvenöt évig is élni, ha nem végzi be karrierjét előbb egy ügyes vadász zsákmányaként. A tojásrakás utáni húsz napon belül az örvös galamb már fiókákat gondoz nagy szeretettel. Az első néhány napban begytejjel táplálja fiókáit, és utána jön a kártétel. Mert a friss napraforgóhajtás a gyenge pontjuk, képesek a teljes vetést tönkretenni, olyannyira, hogy újra kell vetni a parcellát. Odalesz a ráfordított idő, az üzemanyag, a vetőmag ára, és mindent újra el kell végezni, ha valami termést akarunk betakarítani. Nem kell részletezni, mennyire nagy kár ez a termelőnek!
Az örvös galamb mindenevő, magvakat, bogyókat, rügyeket, gilisztákat, csigákat is szívesen fogyaszt nagy mennyiségben. A kisgalambok egy hónap elteltével röpképesek lesznek, és el is hagyják a fészket, a következő év májusára pedig ivaréretté válnak. A galambok általában két tojáson kotlanak felváltva, a hím és a tojó is kiveszi részét a nevelésből és az etetésből is. A galamb, ha felfedezi a madáretetőt, naponta fogja látogatni, és mindent felfal belőle. Személyes kalandom volt az örvös galambbal, a madáretetőmet fosztotta ki éppen, odamentem hozzá 1 méterre, és szidtam, mint a bokrot. Mondom neki, tessék hagyni a többi kismadárnak is eleséget! Nagy szemeivel csak pislogott, és azt kérdezhette magától: ennek meg mi baja van velem? —és zavartalanul folytatta a falatozást. 1 méterről szidok egy teljesen vad madarat, és rám se hederít! Kínomban csak nevetni tudtam. Tisztában van vele, hogy úgysem fogom bántani, szemtelen, el sem lehet zavarni, a napraforgómag láttán bevadul, és nem tágít, még véletlenül sem. Másnap már őriztem az etetőt, hogy jusson mag a verebeimnek is, meg a cinegéknek is.
Vissza a vadászathoz: sportos madár, gyors röptű, nem könnyű puskavégre kapni, de nem is lehetetlen. Mint említettem, gyorsan tanul, és ahol szoktuk várni, néhány lövés után kialakul benne egy viselkedésforma, tudja, hogy ez a hely veszélyes számára, nem jön többet arra, vagy csak nagyon ritkán. Elég macerás a vadászata, a külföldiek nem is nagyon kedvelik, inkább a gerlékre utaznak. Intelligenciája lenyűgöző, de mivel ilyen sokan vannak, előbb-utóbb néhány darab nem ússza meg a fazékba kerülést. Érdekességként megemlíteném, Európában csak Izlandon nem fordul elő az örvös galamb, és populációja évről évre csak növekszik. Angliában nem nagyon kedvelik ezt a madarat, ezért egész évben vadászható, nálunk augusztustól február 15-éig.
Az örvös galamb termete igencsak jelentősnek számít, mert ő Európa legnagyobb galambja, testsúlya elérheti a 600 grammot is, a tojó valamivel kisebb, ő csak 400 gramm körül mozog. Egész Európában vadásszák, hozzávetőlegesen 15 millió egyedet is elejtenek évente, de a populációja továbbra is csak nő! Az örvös galamb kinézete igencsak tetszetős, a nyakán a gallér tollazata acélkék, zöldeslilás, csak úgy csillog a napsütésben. Egy kicsit hasonlít a koronás galambra is. Összegezve: szép madár, intelligens, kitartó, huncut is egy kicsit, de a kártétele miatt sokan gyűlölik. Én, mondjuk, nem.