Ambrus Attila újságíró, a Brassói Lapok főszerkesztője évről évre részt vesz a Bánáti Újság Tiszaszentmiklóson megtartott nyári újságíró-iskolájában. Beszélgetésünk kezdetén arra kértem, emlékezzen vissza a kezdetekre.
- A 89-es rendszerváltás után fiatal újságírókat kerestek, olyanokat, akik korábban nem dolgoztak a szocialista sajtóban. Mivel felfigyeltek az irodalomköri tevékenységemre, a Brassói Lapok főszerkesztője 1990 júniusában meghívott a laphoz.
Az első írásaim egyébként általános iskolás koromban jelentek meg a Brassói Lapok időnkénti gyermekrovatában. 1990-ig nem közöltem a sajtóban. Újabb cikkem 1990. július idusán jelent meg a színház és a nézők viszonyáról, címe Megbukott a nagyérdemű volt, és azonnal a címoldalra került.
" Milyen érzés volt a címlapon viszontlátni az írását?
- Azok közé tartozom, akik nem kerülhetik el azt a közhelyes kijelentést, hogy én már az elemi iskolától újságíró szerettem volna lenni. A beteljesedés örömével olvastam az első megjelent írásomat, amikor rájöttem, hogy ez nem a beteljesedés, hanem egy hosszas felkészülésnek és tépelődésnek a kezdete. Ez az állapot ma is tart, és kísért a kérdés, hogy valóban volt-e olyan írásom, amellyel bizonyítottam, hogy húsz év tanulás és kétkedés után valóban újságíró lettem.
" Kikhez szól az írásaiban, és milyen műfajt képvisel?
- Örök kérdés az, kihez szólunk, ki hallja meg és ki érti meg azt az üzenetet, amelyet megfogalmazunk. Személy szerint azokat az olvasókat tartom a legfontosabbaknak, akik jegyzeteim, riportjaim elolvasása után vagy közben vitatkoznak az általában sarkosan megfogalmazott gondolatokkal, ítéletekkel, és akik így saját szentenciát formálnak. Én hiszek abban, hogy a sajtó tölcséreszköz, amellyel direktívákat, kész sémákat töltünk a fejekbe. Úgy gondolom, a sajtó dolga az, hogy nagyon bonyolult folyamatokat megértessen az olvasókkal - a költővel ellentétben - amolyan középiskolás fokon. Az irodalom a lélek fényűzése, a sajtó a szellem világossága.
" Mennyire van sajtószabadság Erdélyben?
- Sajtószabadság ott van, ahol a sajtó munkatársai a média szabadságát nyilvánosan is megkérdőjelezhetik, de a politikum nem állíthat fel ledönthetetlen korlátokat. Az erdélyi magyar sajtó úgy szabad, hogy az erdélyi magyar társadalomban kitermelődött eszmék és gondolatok valahánya nyomdafestéket láthat. A sajtószabadság korlátja ma kizárólag gazdasági jellegű, a sajtóterjesztés fejletlensége, állapota meggátolja az olvasót, hogy bármely laphoz hozzájusson. Ezt enyhíti az internetes megjelenés, ám nem hallgathatjuk el, hogy az Egyesült Államokban ezt a típusú akadályoztatást a sajtószabadság súlyos korlátozásának tartják. Így az erdélyi magyar sajtó részben szabad. Az újságíró azt ír, amit gondol, csak a szükséges önkorlátozás működik, a politikai cenzúra nem. Hogy miért kell az önmérséklet? Mert a törékeny kisebbségi társadalmakat pillanatok alatt szétzúzhatják a kelleténél súlyosabb szavak. A kisebbségi társadalomnak és a sajtónak nem rombolnia kell, hanem megpróbálni a megmaradás falát építeni, ehhez pedig a sajtó az alapvető tégla a falban.
" Mit tanácsol kezdő újságíróknak?
- Eszközünk, a magyar nyelv, nem csupán egy újságcikk megírásának az eszköze. A nyelv által ismerjük meg azt a világot, amelyben élünk. Minél inkább ismerjük szavaink jelentését, érzelmi töltetét, hatását, ha kimondjuk, leírjuk, annál biztosabban, otthonosabban mozgunk a saját világunkban. Ez a feladatunk, nyomkeresőknek lenni, feltárni a társadalmi bozótost, rálelni a létezés tisztásaira, utat vágni a velünk együtt járóknak, a tisztást felmutatni. Az a fiatal, aki újságíró kíván lenni, tanulja meg jól anyanyelvét, olvasson Arany Jánost, Kosztolányit, Mikszáthot és nem utolsósorban sajátítsa el a Károli Gáspár által szilárd alapokra helyezett egységes magyar nyelvet. Ezek az írások segítik őt abban is, hogy felvértezze magát olyan erkölcsi értékekkel, amelyek nélkül az újságírás könnyen propagandává silányul. Aki nem a szórakoztató médiában akar gyors hírnévre szert tenni, hanem a komoly sajtó munkatársa akar lenni, annak a figyelmébe ajánlom a Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciójának ajánlását, törekvését, vagyis azt, hogy európai rangú magyar szellemiségű újságírásra kell elszegődniük.
Ambrus Attila Pro Cultura Hungarica-díjas újságíró, 1965-ben született Brassóban. 1990-től a Brassói Lapok újságírója, 1994-től főszerkesztő-helyettese, 1999-től főszerkesztője. Emellett főszerkesztőként jegyzi az Inga című művelődési lapot, tudósításaival rendszeresen jelentkezik a vajdasági Magyar Szóban.
2004 és 2010 között a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének az elnöke volt, a Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciójának társelnöke.