A táborban mintegy félszáz, különböző korosztályú, két csoportra tagolt gyermek vett részt, akivel Ország Lívia és László, a Szerbiai Gyermekmisszió szabadkai munkatársai és Beszédes Mária torontálvásárhelyi lelkésznő foglalkoztak, tematikai játékokon, énekeken, bibliai verseken, kézművességi és ügyességi foglakozásokon keresztül taglalva az imádság nagy kérdéseit. Az alkalmak, melyeknek a gyülekezeti otthon nyújtott befogadó hajlékot, a helyben szolgáló lelkésznő kezdeményezése révén valósultak meg. A háttérmunkákból az egyházközség tagjai, valamint a helyi Őrláng-Én Játszóház dadusa (Máté Ibolya) és óvónője (Kovács Csilla) is derekasan kivették részüket. A foglalkozások során elsajátított ismeretekre vonatkozó korrepetálást Tóth Horváth Andrea és Petrec Teodóra vállalták.

A szellemiségében a kereszt(y)ény felekezetek közötti párbeszédet és együttműködést is fejleszteni hivatott tábor egy bensőséges, vasárnap délelőtti családi istentiszteletben formálódott kerek egésszé. Az imádság lényege a nap választott alapígéjére építkezve („Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy” Mt 6,9) körvonalazódott újra. Gitárkíséretben újra felcsendültek a táborban tanult énekek és dicséretek, a tematikai összefoglalás pillanataiban pedig a csoportok legügyesebb részvevői kaptak könyvjutalmat. Az elbocsátó áldás és a XC zsoltár akkordjai után a hajlékból eltávozók egy-egy színes borítékba „rejtett” üzenetet vehettek át a kijárat előtt. Apró gyermekkezek nyomát viselő, életintelmekkel ötvözött mestermunkákat: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.” (Zsolt 50,15)

(Tóth Horváth Andrea és Martinek Imre felvételei)