Kókai Mónika neve bizonyára ismerős az olvasóinknak, láthatjuk a képernyőn, hallhatjuk a rádióban, és aki a Palics—Szabadka távon közlekedik, gyakran találkozhat vele a kerékpárúton, miközben rója a kilométereket.
A műsorvezető nemcsak a média által igyekszik népszerűsíteni a sportolást, hanem egy csoportosedző-képzést is elvégzett, hogy segítsen azoknak, akik félnek egyedül elindulni az életmódváltás útján. Lendülete és lelkesedése olyan húzóerő, amelyről beszélgetnünk kellett.
* A sportolás szerelmese vagy. Hogy és mikor lépett az életedbe ez a szenvedély?
— Nem tudom, miért, de viszonylag későn tudatosult bennem a sport által kapott előnyök jelentősége. Gondolok itt elsősorban az egészségre, de nem mellékes a karcsú vagy az izmos, definiált alak sem. Nem mondhatom, hogy távol állt tőlem a sport, hiszen a szüleim igyekeztek sporttudatosságra nevelni, mert ők is sportoltak, de gyermekként, fiatal felnőttként nem vonzott a mozgás. A harmincas éveim elején kezdtem tudatosabban foglalkozni vele. Először edzőteremben koptattam a futópadot és próbáltam ki különféle eszközöket, de emlékeim szerint nem igazán találtam meg azt, amit kerestem, valószínűleg azért, mert, mint sokan mások, én is bolyongtam a szerek között. Majd egy véletlen ötlettől vezérelve beneveztem a palicsi Trón Futóklub születésnapi versenyére, ahol az 5 kilométeres távot választottam kihívásnak. Emlékszem, március volt. Egy igazán hideg március. Én pedig tudatlanul, megfelelő futócipő nélkül, melegítőben, de lelkesen vágtam neki az első versenyemnek. A célba érést követő eufória, sikerélmény meggyőzött arról, hogy megtaláltam azt a sportot, amelyet kerestem.
* Miért választottad a futást? Heti hány alkalommal és mekkora távot teszel meg?
— Talán azért a futás, mert ettől a sporttól kaptam meg azt, amit más sportoktól nem. Futás közben ki lehet kapcsolni az agyat, de akár magasabb fordulatra is lehet állítani. Velem mindkettő megtörtént már. Médiában dolgozom, tehát egy nehéz és stresszes nap után olyan jó, amikor levegőn vagy, mélyeket lélegezve csak haladsz előre, és kifújod a napi stresszt. Emellett pedig mivel a médiában vagyok, ahol érdekes, figyelemreméltó témákat kell feldolgozni, a témákhoz embereket társítani, műsorra szervezni, a beszélgetés menetét összeállítani, majd lebonyolítani, ez tökéletesen megy futás közben, mert pörög az agy. Ezenkívül a futás kondícióban tart, a kondi pedig hasznomra válik a mindennapokban, de jót tesz az egészségemnek és az alakomnak is. Heti három—öt alkalommal futok, 10 kilométer a legkevesebb, amit megteszek, de lehet ennél több is, amikor időm és energiám engedi.
* Az egészséges életmód elengedhetetlen része a tudatos táplálkozás. Neked mi vált be?
— Aki életmódot szeretne váltani, fogyni, az elsősorban a táplálkozással kezdi. Én is számos fogyókúrát kipróbáltam azért, mert sajnos egyik sem vált be, de ezzel nem vagyok egyedül. A megoldást mindenkinek a saját konyhájában kell keresnie. Én is ott találtam meg. A fehér lisztet teljes kiőrlésűre, az édességet mézre váltottam. Amikor csokoládét kívánok — és ez előfordul —, akkor a fekete csokit választom. Azt, amely legalább 65-70 százaléknál több kakaót tartalmaz. Nemcsak finom, de számos jótékony hatása is van a szervezetre. Emellett fehér húst fogyasztok sok zöldséggel, kerülöm az olajban sült ételeket, az étkezések között pedig gyümölccsel kényeztetem magam. Viszont vannak napok, amikor a táplálkozási tanácsadók által javasolt ételeken túl is fogyasztok. Imádom, mondjuk, az ananászos pizzát vagy a karamellfagyit. Bűntudat nélkül ehetek belőlük, hiszen tudom, hogy mozgással le fogom dolgozni a felesleges kalóriát. Szerintem a tudatosság a lényeg a táplálkozásban is, és nem az önsanyargatás.
* Maratonokon is részt veszel? Mit adnak neked ezek a versenyek?
— Aki elkezd futni, az előbb vagy utóbb megméretteti magát egy futóversenyen. Talán hozzám hasonlóan 5 kilométerrel kezdi, majd szintet lép, és jön a 10 kilométer. Aki célba ért egy 10 kilométeres versenyen, az már szinte aznap szörföl a neten, és keres egy félmaratont, melyre majd hetekig, hónapokig készülhet, hogy végül rajthoz állhasson. A többi közt a szorgalom általi fejlődés lehetősége az, ami vonzóvá teszi a futást. Aki pedig lefutott egy félmaratont, miért ne futhatná le a maratont is, mely e sportág szimbólumává vált. Én is így gondolkodtam. Hároméves futómúltam volt, amikor nekivágtam a 42 195 méter távú futóversenynek Budapesten, szerintem Európa legszebb fővárosában. Felemelő érzés volt világörökségi helyszíneken futni, városnézés futólépésben. Nehéz volt, de a célba érés élménye minden fájdalmat feledtetett. Eddig háromszor futottam maratont, de a terveim között szerepel egy újabb.
* Az Ultrabalatont is kipipálhatod. Mesélnél a felkészülésről és a versenyről?
— Nagyon szeretem a magyarországi versenyeket. Valamiért van egy különleges energiájuk, én így érzem. Az Ultrabalaton számos futó számára bakancslistás verseny, de sokaknak az is marad, ha egyéniben gondolkodik. Ahogy a neve is mondja, ez egy futóverseny a Balaton körül, és azért ultra, mert meghaladja a maratoni távot, hiszen 211 kilométert kell futniuk a legelszántabbaknak. 31 óra áll a versenyzők rendelkezésére, hogy körülérjenek. Bár a futás az elsődleges sportom, azt hiszem, sajnos soha nem leszek futva célba érője az Ultrabalatonnak. Viszont az idén mégis sikerült, de kerékpáron. Egy kedves futó ismerősöm, Halas Edvard vágott neki egyéniben, és én voltam a kerékpáros kísérője. Ő hónapokat készült a versenyre, nekem csak a kitartásomra, az állóképességemre volt szükségem. Az kellett ugyanis ahhoz, hogy több mint 24 órán keresztül folyamatosan ébren tudjak maradni a kerékpáron, tekerni a futó után, és kielégíteni az igényeit, ami a táplálkozást, folyadékbevitelt illeti. Nagyszerű élmény volt, 28 óra 41 percet töltöttünk a pályán folyamatosan futva, tekerve. Leírhatatlan élmény beérni a célba, még a kerékpáros-kísérőnek is.
* Mi a következő célod?
— Több célom is van. Ahogy említettem, a maratoni versenyekről nem mondtam le. Nem annyira a közeljövőben, de a maratoni távval ismét megküzdenék. Jövőre visszatérnék az Ultrabalatonra is, újra kerékpárral, de futó nélkül, és a saját tempómban tekerném körbe a tavat. A felsoroltak mellett pedig az a tervem, hogy minél több emberben tudatosítsuk a sport és az egészséges életmód fontosságát. Tesszük ezt már műsoraink által, a Fitt Zónában, a Pannon Rádióban és a Fitt Percekben, a Pannon Tévében. Ezt a munkát — vagy bátorkodom küldetésnek nevezni — megpróbálom még magasabb szintre emelni. Ha bárki a mi műsoraink, szakértőink révén kezd el mozogni, változtat rossz szokásain, és vált életmódot, az én célom teljesült.
