Brecht 125 éve született, azaz 1898. február 10-én Augsburgban. Gazdag családban látta meg a napvilágot, édesapja a helyi papírgyár főrészvényese és igazgatója volt, így természetesen a kis Brecht a legjobb neveltetést kapta. Jó tanuló is volt, ám gondjai akadtak a fegyelemmel. Az I. világháború kitörése után háborúellenes dolgozatáért majdnem ki is csapták a gimnáziumból. Középiskolai tanulmányai után a Müncheni Egyetem orvosi szakára iratkozott. Az egyetem mellett a Simplicissimus kabaréban is szerepelt, saját dalait adta elő mandolinkísérettel, a világégés utolsó éveiben pedig a háborúban szolgált mint szanitéc. Ekkor írta meg — fogadásból — négy nap alatt a Baal című drámáját.

Forrás: encyclopedia.ushmm.org

Miután leszerelt, Münchenbe tért vissza. Irodalmi körök állandó tagja volt, közel került a baloldalhoz, és lassan megismerte a marxizmus alapfogalmait. Ettől kezdve nem igazán érdekelte az orvoslás, az egyetemet is otthagyta, s dramaturgként kezdett dolgozni a Müncheni Kamaraszínházban. Ott bemutatták Dobszó az éjszakában című darabját, mely óriási siker lett, a Kleist-díjat is megnyerte vele. Egy évvel később, 1924-ben már a berlini Deutsches Theaterben találta magát, szintén mint dramaturg, s a kor legnevesebb rendezőivel dolgozott, olyanokkal, mint Max Reinhardt vagy Erwin Piscator. A világhírnevet az 1928-ban színpadra kerülő, groteszk hangvételű Koldusopera című darabja hozta meg számára, mely egy XVIII. századi angol drámát dolgoz fel. A zenéjét Kurt Weill szerezte, s már megjelentek benne az epikus színházra jellemző színházi elemek, effektusok, feliratok, illetve vetített képek, a színészek megszólítják a nézőket, a cselekmények közé pedig úgynevezett songok illeszkednek. Brecht és Weill songjaiból nem egy világsláger lett, így nem csoda, hogy ismét őt kérte fel zeneszerzőnek a Mahagonny városának tündöklése és bukása című művéhez. Itt pedig már megalkotta teljesen új drámaelméletét az epikus színházról. Ennek lényege, hogy a színház ne tegye a nézőt a darab részévé, ne akarjon érzelmileg hatni rá, csak az értelemre, s tárgyilagos formában közérdekű problémákat tárjon elé, távolságot teremtve néző és színpad között.

Forrás: Fred Stein/dpa picture-alliance, via Associated Press

Hitler 1933-beli hatalomra jutása után neki is menekülnie kellett hazájából. Állampolgárságától megfosztották, könyveit elégették, darabjait betiltották. Szinte egész Európát bejárta, a legtöbb időt a dániai Svendborgban töltötte, s ebben az időszakban születtek meg legfontosabb elméleti írásai, antifasiszta versei is a már említett drámák mellett. 1941-ben a Szovjetunión át az Egyesült Államokba, Hollywoodba menekült, és megírta a Kaukázusi krétakört, majd hat évvel később, amikor az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló kongresszusi bizottság tanúként kihallgatta, jobbnak látta visszatérni Európába. Élt Zürichben, majd 1949-ben a keletnémet rendszer meghívására az NDK-ba utazott, és feleségével, Helene Weigel színésznővel Kelet-Berlinben létrehozták színházukat Berliner Ensemble néven. A színházszervezés, a rendezés mellett több átdolgozást is készített, egyebek között Goethe ős-Faustjából, Molière Don Juanjából és Shakespeare Coriolanusából. A keletnémet kommunista rendszer kezdetben ünnepelte, később azonban már nem tartotta eléggé balosnak, formalistának titulálva őt, aki nem elég elkötelezett a munkásosztály ügye iránt. Brechtet a támadások nem különösebben érdekelték, tette a dolgát, mígnem 1956 augusztusában a Galilei próbái közben rosszul lett, és 14.-én szívinfarktus következtében meghalt. Műveiből több filmfeldolgozás is készült, drámáit folyamatosan játsszák a színpadokon.

Forrás: Bundesarchiv