Sohasem hüppög vigasztalhatatlanul: azt már sok példa bizonyította, hogy a tehetséges fiatalok majdnem mindenütt megállják a helyüket. Ági több sajtótermékben adott már életet írásainak. A Képes Ifjúság külső munkatársa, sajtókonferenciákra járogat, elválaszthatatlan a Szabadkai Rádió stúdióitól, a Flash szabadkai programfüzet újságírója, majd magyar nyelvű szerkesztője volt, mindent csinál, csak éppen még sztepptáncosnak nem csapott fel. (Ám tánciskolát még nyithat, mondja.) Talpraesett. Tőle hallottam: ,,Nincs olyan szerencsétlenség, melyből az ügyes ember valami előnyt ne kovácsolna: olyan szerencse sincsen, melyet az oktalan a maga kárára ne tudna fordítani.' Egy évvel ezelőtt szerezte meg diplomáját. Most pszichológus a Naša radost óvodában és a Kosztolányi Dezső gimnáziumban tanít pszichológiát. ,,Megtaposott' lelkeket gyógyít, nyomasztó magányt oszlat szét. Szép, nagyon szép foglalkozása van, szeretne gyorsan megbizonyosodni az alkalmasságáról.
- Érdekes a nevem - mondja -, mert egy számítógépes program szerint ezzel a névvel paleontológusnak kellene tanulnom, van benne valami szigor, valami hidegség. Másrészt az Ágota görög eredetű név, aminek a jelentése ,,a jó' ... Valahol van is bennem késztetés, hogy megfeleljek ennek, mert hisz jó lenne minden este úgy térni nyugovóra, hogy tudom: ma is tettem valami jót. Egyébként mindenre elszánt, fiatal, szemtelen, rakoncátlan, még mindig kissé naiv, de rettenetesen ambiciózus leány vagyok...
* Megszerezted a diplomádat...
- A pszichológusi diploma csak eszköz a valódi céljaim eléréséhez. Engem most a mentálhigiéné, avagy a mentális egészség érdekel, azon belül is a szenvedélybetegség. Ezért februártól szakirányú továbbképzésre járok fel Budapestre. Jelenleg a vizsgaidőszakom stresszeit élem... Így, ha minden jól alakul, két év múlva addiktológiai konzultáns másoddiplomát szerzek. Ez a terület patológiamentes, azaz azokkal a jelenségekkel foglalkozik, melyek minden ember életében jelen vannak, mint amilyen a konfliktus, a trauma, a stressz, a válság. Több terápiás módszer megismerésén kívül a pszichodráma mellett tettem le a voksomat, és e téren is megkezdtem a képzésem. Mindemellett műhelymunkával szeretnék a jövőben is foglalkozni - amire már eddig is sor került a Fokus Ifjúsági Kulturális Alapítvány keretében. Fiataloknak, egy másik képzés során pedig idősebbeknek tartok egyedül vagy párban pszichológiai műhelyeket, közismertebb néven: workshopokat. Foglalkoztunk már a kommunikáció művészetével, a konfliktuskezeléssel, érzések megélésével, kortársagresszió-kezeléssel és még sorolhatnám. Az idei nyár is főleg a munkáról fog szólni. Több ifjúsági rendezvényen tartunk csoportkohéziós műhelyeket, azaz - ahogyan a gimnazisták emlegetik - ,,játszunk'. A játék csodálatos dolog! Gyermekkorunk olyan szerves része, amit nem felejtünk el. Van, aki keveset játszik, van, aki többet... És van, aki egy életen át.
* Milyen eredményeket szeretnél elérni a pszichológiai nevelésben?
- Ovipszichológusként már azzal is beérném, ha a gyermekek egy mentálisan egészséges családban nevelkednének fel, a szükséges stimulációkat és az elengedhetetlen érzelmi hátteret megkapva. Mert sajnos, azt tapasztalom, hogy az egyébként intellektuálisan és fizikailag egészséges gyerekek gyakran nem kapnak elegendő figyelmet, törődést, ami gátolja a szociális és az emocionális fejlődésüket... A középiskolás tanítványaimmal még ,,kóstolgatjuk egymást'... Egyébként imádom őket, mert kamaszok, pimaszok és elszántak! Mielőtt beültem volna a tanári székbe, el kellett döntenem, mi a célom ezzel az oktatással. Úgy gondolom, hogy nem kis pszichológusokat, illetve Freud-rajongókat szeretnék egy év után az iskolapadban látni, nekem az is elég, ha nem éreznek averziót azzal a tantárggyal szemben, amihez még oly sok embertársunk különös és cseppet sem kedves sztereotípiákat illeszt. Furcsa ez a dolog, hisz gyakran még én is azon viccelődöm, hogy ezzel az oklevéllel igazoltan lehetek ,,hülye'. Ezzel kapcsolatban engem sok dolog bánt, például az, hogy a pszichológiához sokan a ,,lélekbúvár' és a ,,gondolatolvasó' terminust párosítják. A másik, hogy még mindig gyakori jelenség a kételkedés, hogy az, aki ilyen szakemberhez fordul, azzal valami nincs rendben. Kérdem én: kivel van itt, nálunk minden rendben? Hisz mindahányan egy futószalagról jöttünk le! ,,Meg vagyon mondva', hogy a változatosság gyönyörködtet, akkor miért félünk ezektől a dolgoktól?! Az itt a baj, hogy nem igazán akarunk, és ami még ennél is rosszabb: nem is tudunk szembesülni önmagunkkal. Sokan kérdezik tőlem, hogy mennyire vagyok pszichológus magánemberként. Nagyon igyekszem, hogy ez a két szerep ne folyjon össze, ezért jelentem alássan, én is csak ,,emberből' vagyok. Persze, fontosnak tartom az önismeretet, látom a hibáimat, a gubancokat, de törekszem azok változtatására. Valahol ez is művészet. Igazán nagy hasznát azonban a konfliktusokban veszem a professziómnak.
* Mivel és hogyan lehet/ne lenyesni a diákok/gyerekek negatív tulajdonságait?
- Én hagyom, hogy mindenki a maga tempójával érjen be. A gyerek nem ,,kis felnőtt', ahogyan Sigmund Freud gondolta, és nem is tabula rasa, amiről John Lock szerette volna meggyőzni a nagyvilágot. Én hiszek abban, hogy kellő odafigyeléssel, szeretettel, egészséges családi és társadalmi kapcsolatokat kialakítva, megfelelő kommunikációval és sok-sok türelemmel remek embereket hagyhatunk magunk után. Mert - és most édesapám gondolatát használom fel - még mindig sokkal több a jó ember a Földön, mint a rossz... ha fogalmazhatok ilyen kategorikusan. Tegyük most félre egy kicsit a materialista világot. Egyik evolúciós elméletben sem szerepel az első pillanattól kezdve a pénz, a gazdagság, a hatalom.
* Mit igényel ma egy gyerek? Helyes irányba terelhető-e, és hogyan? Van már ehhez ,,módszered'?
- Én szeretem azt, ha a diákjaim vagy a társaim kérdeznek tőlem. Nem tartom szégyennek azt, ha nem tudunk mindent. Talán éppen ezek a ,,fehér lyukak' a legcsodálatosabb dolgok, hisz ha ezek nem lennének, vajon mi késztetne bennünket nap mint nap arra, hogy tanuljunk a hibáinkból - na persze, így sem könnyű. Fontosnak tartom a toleranciát a szó nemes értelmében még ha egy kicsit elcsépeltnek tűnik is ez mostanság. Azzal, hogy valaki valamit kérdez tőlem, megtisztel, és fordítva, ha én erre választ adok, vagy legalább irányt mutatok, én is tiszteletemet fejezem ki iránta.
* Alkohol, drog, szexuális deviancia... Ezekről a problémákról őszintén lehet beszélgetni a gyerekekkel?
- A már említett feladataim mellett egy drogprevenciós programot koordináltam az elmúlt év végén, amit az általános iskolák hetedik és nyolcadik osztályában folytattunk. Itt az alkohol és a drog kérdése állandóan jelen van. Erről nemcsak, hogy lehet, hanem kell is beszélni. A diplomamunkámat a fiatalkori delikvens (bűnözői magatartás) viselkedésnek a családbeli viszonyokból való származtatásáról írtam. Az itt kapott adatok rámutattak arra, amit már korábban is feltételeztünk, hogy a család, az elsődleges szociális közeg életre szóló tulajdonságokkal ruház fel. A szexuális deviancia esetében sincs ez másképp, de itt még az egyéni tapasztalat mint tényező is nagy hatást gyakorol. A gyerekek hihetetlenül értelmesek és nyitottak. Ezeket a dolgokat ugyanúgy meg lehet velük beszélni, mint azt, hogy mit öltsenek magukra a hétvégi kimenőn vagy ki a kedvenc filmsztárjuk. Amire viszont oda kell figyelnünk, az az, hogy mikor szegezzük nekik ezeket a témákat. Szabadka önkormányzata megalapított egy mentálhigiénés központot, mely szeptemberben kezdi meg működését - itt a drogprevenció, a kortársagresszió, a családi diszfunkciók helyreállítása és hasonlók kerülnek a figyelem középpontjába, nagy reményeket fűzök ehhez a fondációhoz. Már jóval korábban is szükség lett volna rá.
* Mit tehet a pszichológus, ha súlyosabb esetekkel találja magát szemben?
- A pszichológus a pszichiáterrel szemben nem írhat fel gyógyszereket, hisz nem végzett el hozzá hasonlóan orvosi egyetemet. A pszichológus bölcsész. Amiben kompetensen részt vehetünk, az a diagnosztika és a pszichoterápia - amennyiben képzettek vagyunk. Amikor súlyos esetekről beszélünk, gondolhatunk értelmi fogyatékosságra, különböző fiziológiai rendellenességek okozta pszichofizikai betegségekre, más neurológiai elváltozásokra, vagy akár a leghangzatosabb pszichózisokra is. Minden esetben mások a határaink. A képességek fejlesztésében részt vehetünk, csakúgy, mint a betegségek utáni rehabilitációkban. A pszichózisok esetében már nehezebb választ adni, mert itt gyakran kell a pszichoterápiát medikamentumokkal kombinálni.
* Eltökélted, hogy a pályán maradsz?
- Mindkét hivatásomat nézve a ,,téma/munka az utcán hever'. El kell döntenem, hogy a nyolcéves újságírói tapasztalatommal kitartok-e a publikálás mellett, vagy azon a területen működöm tovább, amiben képeztem/képzem magam. Most úgy érzem, hogy az igazi kiút a szakmai publikáció, amire már volt példa. Még nem váltam meg teljesen az újságírástól sem, sőt az ifjúságpolitikai kérdések is közel állnak hozzám (továbbra is), de a pszichológia a nagy szerelmem. Hogy hová vezetnek útjaim, még a jövő titka. Elég rugalmas vagyok ahhoz, hogy megreformáljam még a holnapomat. Van ebben valami örökös izgalom és kiszámíthatatlanság, amit csak egy bizonyos távon tartok fontosnak.
* Hogyan telnek a hétköznapjaid?
- Nem unatkozom! Nagy színház- és filmrajongó vagyok! Moziba már ritkábban járok, hisz az otthoni számítógépemen is megnézhetek egy-egy filmet. A hangversenyek és a muzsika sem maradhat ki az életemből. De vannak órák, amikor a csendet és a nyugalmat igényelem. Ilyenkor kissé elvonulok a világ szeme elől. Máskor a számomra közel álló emberekkel beszélgetek át egy éjszakát. A relaxációs időt leszámítva emberfüggőnek tartom magam. Imádom az embereket, rengeteget tanultam tőlük. Elkényeztetett egykének születtem és az is maradtam, ezért nincs bajom az egyedülléttel... Imádok utazni, a nyarak nagy részét külföldön töltöm vagy fesztiválokon... Nagy kamaszkori szimpátiámra, a rádióra mostanság kevesebb időm jut, de a lapokban még megtalálhatók az írásaim. Egy másik büszkeségem, a Tükör Vajdasági Magyar Mentális Színház ugyan még gyerekcipőben jár, de egyre biztosabbak a lépteink, egyre több helyről érkeznek meghívások... és ennek nagyon örül a mi kis társulatunk. Emellett egy nyelviskolában bővítem az angol nyelvtudásomat. Sajnos a korábbi rendszeres sportolást már nem tudom folytatni, de a palicsi kerékpártúráimat heti egyszer igyekszem beilleszteni a programomba, amikor nem esik... Ennyit... Az élet nem hanyagol el engem.