Az édes arany

Az édes arany

Május végén 50 millió méh pusztult el Nagykikinda környékén a növényvédő szerek túlzott használata miatt. A keletkezett kárt mintegy 230 000 euróra becsülik.

A méhészek egyesületének kiadott közleményéből kiderült, hogy a Kinđa és Basahíd közötti út mentén levő méhrajokat mérgezték meg. A méhészet aktuális kérdéseiről, az idei hozamról és e hasznos rovarok egyre veszélyeztetettebb helyzetéről Dragoljub Matićtyal, a szabadkai Méhecske Méhészegyesület elnökével beszélgettem.


Dragoljub Matić (a szerző felvételei)

A Méhecske egyesületnek 95 tagja van, hozzájuk 4600 kaptár tartozik, viszont Szabadka községben 200-an méhészkednek, és összesen 8000 kaptár található.

— Huszonkilenc éve méhészkedem, de a mostaninál gyengébb évre nem emlékszem. A telet sikeresen átvészeltük, habár ez a tél messze volt attól, amilyet a méhészek szeretnek. Az állományban 10-15%-os veszteség keletkezett, ami nem szörnyű. A március és az április meglehetősen hűvös volt, gyakran esett az eső, ami bizonyos károkat okozott. Az akác gyengén virágzott, így akácmézből a környékünkön szinte alig lett, a mézhiány következtében pedig sok méhecske rajzott ki. A hidegben sokáig a kaptárban maradtak, de mihelyt enyhült a kinti hőmérséklet, elszöktek. Ha a kaptárban maradt fiatal anya nem termékenyül meg, akkor az a család nagy eséllyel elpusztul. A kedvezőtlen időjárás miatt rengeteg volt a rajzás.

A repce valamelyest jobban termett az akácnál, a repceméztől pedig a kisméhek nagyon gyorsan fejlődnek — az emberek viszont nem szeretik túlságosan, mert gyorsan kristályosodik, és látszólag olyan, mint a zsír. Főleg a méhek szaporítására használják, de a méhész szerint erre a területre a legmegfelelőbb és legegészségesebb ez a fajta méz, melyet a különös íze tesz egyedivé. A repcét virágzás előtt vagy az esti órákban kell permetezni, amit sokan nem tartanak tiszteletben. A méhészek a termelői év végéig még a vaddohányban és a napraforgóban bízhatnak, azok pedig, akik a Fruška gora hegységre szállították a családokat, még a hársban reménykedhetnek.


Csakis tiszta, eredeti mézet vásároljunk

— A mézfogyasztási szokásaink jócskán hagynak maguk után kívánnivalót. A mézet és a mézfogyasztást napról napra igyekszünk népszerűsíteni. Az iskolákban mézes reggelit szolgálunk fel, így próbáljuk tudatosítani a gyerekekben és szüleikben a mézfogyasztás szükségességét. A Vöröskereszttel is együttműködünk, a véradók uzsonnájában is gyakran szerepel a méz. Egy felnőttnek havonta 1 kilogramm mézet kellene elfogyasztania. Két evőkanállal reggel és este. A mézben rengeteg vitamin és ásványi anyag található, mely nélkülözhetetlen a szervezet számára.

A szabadkai méhészek Közép- és Dél-Szerbiába, valamint a Fruška gorára is eljuttatják a méheket, sokan pedig Észak-Bácskában utaztatják a kaptárokat. A szerbiai akácerdőkben három hétig maradhatnak a kaptárok, környékünkön pedig tíz-tizenkét nap alatt elvirágzik az akác. A szerbiai akácerdőkből származó méz egy kicsit fehérebb a miénknél. Felénk sok a galagonya az erdőben, és az akác virágzásakor a méhek a galagonyát is meglátogatják, ezért a mi mézünk szép sárga színt kap.

A nagykikindai mérgezéssel kapcsolatban Matić elmondta, hogy a permetezés és a szúnyogirtás nagy kárt okoz a méhállományban, hiszen nem egyszerű a rovarokat olyan helyre elköltöztetni, ahol semmilyen vegyszer nem érezteti hatását.

— Napról napra kevesebb a méhecske, a permetezés miatt egyre több egyed pusztul el. A termelőknek olyan szereket kellene használniuk — igaz, ezek drágábbak —, amelyek nem ártanak a méheknek. Sokkal nagyobb büntetést kellene kiszabni azokra a személyekre, akik méhekre káros anyaggal permeteznek. Vannak készítmények, melyek régóta tiltólistán szerepelnek, de nálunk a feketepiacon gond nélkül beszerezhetőek. Ezekkel a szerekkel nemcsak a méheket, hanem a vizet, a talajt, ezáltal pedig az emberi szervezetet is mérgezik. Az esti permetezés már sokban javítana a helyzetünkön. Például Németországban a repcét este 8 és reggel 8 között permetezik. Nekik ehhez nincs szükségük törvényre, ők vigyáznak a méhekre. Az emberek tudják, hogy e rovarok nagy hasznot hoznak, az általuk beporzott területről akár 30-40%-kal nagyobb hozamot lehet betakarítani. Ha az emberek elpusztítanák a méheket, azzal a hozamot is csökkentenék. Ott a termelő fizet a méhésznek, hogy a kaptárokat hozzá vigye. Nálunk ez még elképzelhetetlen.


Ha csak tehetjük, reggelire mézes kenyeret fogyasszunk

A méhészkedés szinte egész éves munkát igényel. Elsőként a viaszt készítik el, kitisztítják a kaptárokat, előkészítik a pogácsákat. A méheknek mindennap friss vizet visznek, műlepényekkel látják el őket, emellett állandó figyelmet igényelnek, hiszen a kirajzást a legjobb megakadályozni. A leghálásabb feladat a pörgetés, amikor a méhész „learatja” egész éves munkájának gyümölcsét.

A szerb állam évek óta kaptáronként 720 dináros támogatást ad a méhészeknek. Emellett több pályázat is a rendelkezésükre áll, melyek sikere esetén a méhész a befektetés 40—60%-át visszakapja. A negyven évnél fiatalabbak és a nők esetében a legnagyobb a támogatás. Lehetőségeik a Prosperitati Alapítvány pályázataival bővültek.

— A támogatással elégedettek vagyunk, sőt, gyakran úgy érezzük, hogy már sok is. Vannak, akik csak ezért kezdenek méhészkedni, mert azt hiszik, hogy ezzel gyorsan meg lehet gazdagodni. Előtudás nélkül nekiállnak, a támogatásoknak köszönhetően megvásárolják a szükséges eszközöket, majd amikor meggyőződnek arról, hogy nem úgy folyik be a pénz, ahogy gondolták, abbahagyják a méhészkedést. Az elhagyott kaptárokban betegségek üthetik fel a fejüket, s ezeket a mi méheink is könnyen elkaphatják. A másik gond a hamis méz, mely ellen küzdenünk kell. A világpiacon mintegy 10%-ban kapható hamisítvány, de nálunk sokkal nagyobb ez az arány. Az állam már tett lépéseket a hamisítók ellen, viszont a hamis mézet nem hiszem, hogy teljesen el lehet tüntetni. A hamisítók ellen a legjobban úgy lehet védekezni, ha a vevő személyesen ismeri a méhészt. A kiállításokon, vásárokon szerzett tapasztalataim szerint az emberek egyre inkább keresik az igazi mézet, melynek ára jelenleg viszonylag alacsony a világpiacon. Egyesületünk tagjainak többsége nagyban értékesít, mások otthonról adják el termékeiket, de olyanok is vannak, akik a környékbeli piacokon kínálják portékájukat.

A Méhecske Méhészegyesület szervezésében az idén már több szakelőadást tartottak, folytatják a méz népszerűsítését a mézes reggelik által, és már javában készülnek a szeptember végén sorra kerülő, 23. alkalommal megtartandó Mézfesztiválra.

A mintegy kétszáz kaptárnyi méhecskével foglalkozó Dragoljub Matić azt tanácsolja a fiataloknak, hogy előbb csak kevés kaptárral vágjanak bele a méhészkedésbe, látogassák az egyesület által szervezett előadásokat, és tanuljanak az idősebb, tapasztaltabb kollégáktól. Kezdetben sok a befektetés, pénzhez nehezen jut az ember. Lassan kell haladni, gyors eredmény nem várható, de a türelem előbb-utóbb meghozza gyümölcsét.


Az utazó kaptárok

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Riport rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Az édes arany
Riport
Az édes arany
Riport
Facebook

Támogatóink