Budapest, Fiumei úti sírkert — 2023. január 21.

1864. november 6-án született Szabadkán. A középiskolát Fehértemplomban végezte el. Innen került fel Budapestre tanulmányait folytatva. Pályafutásának legkiemelkedőbb eredménye az Óbuda területén található aquincumi polgárváros és a polgári amfiteátrum rendszeres régészeti feltárása volt, melynek munkálatai 1888-tól haláláig az ő vezetése alatt folytak.

Dr. Kuzsinszky Szabolcsnak a Fiuemi úti sírkertben található szimbolikus kőszarkofágján, melyet Aquincum romjaiból feltámasztott vala, az alábbi időtálló és emlékeztető felvéset olvasható:

„Aquincum városának maradványait ötven éven át lankadatlanul kutatta, feltárta és magyarázta. Az Aquincumi Múzeumot és testvérszervezetét, a Fővárosi Múzeumot megalapította s naggyá nevelte. A Főváros kétévezredes multját hirdető emlékeknek szentelte munkás életét. Példás őrizőjük, gondos megmentőjük, bölcs szavú méltatójuk volt.”

Lévén az aquincumi katonai amfiteátrum helyreállított maradványait egy korábbi jegyzetünkben már bemutattuk, most a polgárvárosi amfiteátrumról hoztunk néhány fotót, helytörténeti adalékot. Az idemásolt szöveg a Mocsáros Tanösvény VII. állomáshelyén található magyar és angol nyelvű információs tábláról való. A fényképgaléria fotói 2023. július 16-ai és 2024. május 10-ei keltezésűek.

Budapest, Óbuda — 2023. július 16.

„Az 1800-as évek végéig római kori maradványokat rejtő ún. Csigadomb nevét a hagyomány szerint a növényzetében élő megannyi csigáról kapta. […] A terület feltárását Torma Károly 1880-ban kezdte meg, ásatásainak eredményeit az azt követő évben jelentette meg. A további kutatások eredményeiről 1891-ben Kuzsinszky Bálint írt hosszabb tanulmányt. Az ásatások során a kb. 30 hektár területen elterülő aquincumi polgárváros amphiteatrumát találták meg. Építésére a II. század második harmadában, Antonius Pius császár uralkodása alatt került sor. A közvetlenül a polgárváros északi városfalán kívül elhelyezkedő amphiteatrum 86,5 x 75,5 m tengelyméretével, birodalmi összehasonlításban, az ilyen jellegű építmények között a közepes méretűek közé sorolható. A körszínház az ún. földamphiteatrumok csoportjába tartozott, lelátójának alapépítménye gyűrűfalak közé döngölt földfeltöltéssel épült, amelyet támpillérekkel és sarkantyúfalakkal erősítettek meg… Elliptikus alakú arénájában a gladiátorvonalak mellett, állatküzdelmeket (venatio), életképszerű jeleneteket (spectaculum) mutattak be, de helyt adott politikai gyűléseknek és városi ünnepségeknek is. A 6-7000 fő befogadására alkalmas lelátót (cavea) körben és sugárirányban folyosókkal osztották szektorokra. Az időjárási viszontagságoktól védett, fedett nézőteret 3 méter magas pódiumfal választotta el a küzdőtértől (arena).

A polgárváros felé eső oldalon boltozott folyosókon, míg a szemközti oldalon egy külső rámpán juthatott a lelátókra a közönség, ahol ki-ki társadalmi rangjának megfelelően foglalhatott helyet. A nézőtér kőpadjai közül néhány megőrizte a hely egykori tulajdonosának vagy bérlőjének nevét. A nyugati kapunál állt a gladiátorjátékokhoz szorosan kapcsolódó, a sors bizonytalanságát megtestesítő, Nemesis istennő szentélye, valamint — kicsit távolabb, a gladiátor kaszárnya négyszöge.”