A Krisztus urunk feltámadását követő ötvenedik napon a Szentlélek eljövetelére és az egyház születésnapjára emlékezik a keresztény/keresztyén világ.
„Mivel a Szentlelket (ógörögül hagion pneuma, latinul Spiritus Sanctus) hagyományosan galamb képében ábrázolja a keresztény ikonográfia, ezért a galamb a pünkösd legfontosabb jelképe. A galamb mellett ugyancsak a pünkösdi szimbólumok közé tartozik a lángnyelv, a tűz és a szélzúgás is. A középkorban pünkösdkor a lángnyelvekre utaló szalmacsóvákat dobáltak le a templomok tetejéről, ezzel emlékeztek a Szentlélek eljövetelére. Gyakran kürtöket, harsonákat szólaltattak meg, amely pedig a szélzúgásra emlékeztetett. A pünkösd liturgikus színe a keresztény hagyományban a piros, ami a Szentlélek színe. Innen kapta a nevét az ekkortájt virágzó pünkösdi rózsa (bazsarózsa), és innen ered a magyar »piros pünkösd« elnevezés is.” (Külső hivatkozás: punkosdinfo.hu)
A Lélek ünnepén / A Lelket lesem én. / A Lelket, amely több, mint költemény. / A Lelket, amely sosem volt enyém. / A Lelket, amely sosem lesz enyém. / A Lélek ünnepén / Szomorún zendül egyetlen igém: / "Hogy születhetik újjá, aki vén?"…
(Reményik Sándor: Pünkösdi szomorúság. 1934. május 18.)
Belső elcsendesedésre bátorító alkalmi fotóink ezúttal a Mocsárosdűlő* belterületén, illetve annak peremein készültek. Az Úr 2024. esztendejének ígéret (május) havában.
Mocsárosdűlő* Budapest egyik városrésze a III. kerületben. Egykoron a Duna ártere volt. Nagy része 2002 óta természetvédelmi terület.
Fényképezte: Martinek Imre
