* Mikor és hogyan kezdődött el a nukleáris fegyverkezés?

— A nukleáris kutatások a XIX. század vége felé indultak, és a XX. században folytatódtak jelentősebb ütemben. A XX. század elején először Németországban, Franciaországban és Nagy-Britanniában kezdték el kidolgozni a nukleáris fegyvereket. A kutatók bárhol is éltek, ismerték egymást, mivel ez egy viszonylag szűk terület volt az atomfizika ágazatán belül. Három fő vonalon folytak a kutatások. Az első mindenképp a német kísérletezés volt, mely Werner Heisenberg nevéhez fűződött. Őt, aki egyébként Niels Bohr tanítványa volt, 1942-ben a német vezérkar felkérte az atomfegyver kikísérletezésére, de Heisenberg akkor azt válaszolta, hogy túlságosan is sok idő és pénz kellene a bomba megalkotásához. Ezzel mintegy kitért a felelősség alól, azaz nem készítette el a fegyvert Németország számára. A német atomprogram mellett volt egy francia is, melyet Frédéric Joliot-Curie irányított. A második vonal az angolszász volt, melyet Nagy-Britannia, Kanada és az Egyesült Államok alkotott. Ebből az angolszász programról lett később a Manhattan program, melynek következménye az 1945. július 16-ai robbantás az új-mexikói Alamogordóban. Ez volt a világon az első nukleáris szerkezet, melyet felrobbantottak. A harmadik program pedig a későbbiekben a szovjet, illetve orosz atomkísérletezés volt.

* Bármelyik ország dönthet úgy, hogy létrehoz nukleáris fegyvert, vagy ez annál jóval bonyolultabb?

— Elsősorban azt érdemes ezzel kapcsolatosan kiemelni, hogy a világon évtizedek óta csak öt elismert atomhatalom van, mégpedig az Egyesült Államok, a Szovjetunió, illetve mai utódállama, Oroszország, az Egyesült Királyság, Franciaország és Kína. Ez azért fontos, mert az 1968. évi atomsorompó-szerződés (The Nuclear Non-Proliferation Treaty) rendelkezik arról, hogy atomhatalomnak csakis kizárólag azokat az államokat lehet nevezni, amelyek 1967. január 1-je előtt nukleáris robbanószerkezeteket állítottak elő és robbantottak fel. Természetesen a felsorolt államok mellett voltak és vannak még olyanok is, amelyekről sejtjük, hogy birtokoltak vagy birtokolnak nukleáris robbanószerkezetet. Ilyen Izrael, India, Pakisztán és Észak-Korea. Ennek a bizonyos atomsorompó-szerződésnek egyébként napjainkban szinte a világ összes állama részese, a fentiekben felsorolt négy kivételével. Mindez azt is mutatja, hogy 1968 óta csak ennek a négy államnak sikerült jelentősebb kísérleteket végrehajtania. Tegyük hozzá, egyáltalán nem egyszerű minden feltételt megteremteni, illetve a szükséges technológiát kidolgozni annak érdekében, hogy egy ország nukleáris fegyvert hozzon létre. Jelenleg 40 állam birtokolja annak a technológiai sornak valamely elemét, amely egyszer elvezethet egy nukleáris robbanószerkezethez. Példaként akár Magyarországot is említhetném, hiszen Pécsett ott vannak az uránbányák és a Paksi Atomerőmű. A nukleáris nyersanyagkör (nuclear fuel cycle) tehát a lényeg, és amely állam a teljes kör birtokában van, az tekinthető atomhatalomnak.

* Ön a fentiekben ecsetelt témakörben számos tanulmányt írt, például a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásáról vagy a fegyverzetkorlátozásról és -leszerelésről. Ezek a fegyverek többnyire az elrettentést és a megfélemlítést szolgálják, de ezenkívül van-e más céljuk?  Elképzelhető-e jelenleg egy nukleáris fegyverek nélküli világ?

— Az atomsorompó-szerződésnek három alapfeltétele van. Az egyik az, hogy ha egy állam vállalja, hogy lemond a nukleáris fegyverek szerzésének az opciójáról, és a teljes nukleáris programját a Nemzetközi Atomügynökség ellenőrzése alá helyezi, akkor cserébe szabad a hozzáférése a nukleáris energia békés célú felhasználásához. A Paksi Atomerőművet hoznám fel újra példaként. Így kell tehát jelenleg elképzelni a nukleáris fegyverek nélküli világot, vagyis az atomprogramok bizonyos részeit fel lehet használni hasznos célokra.

* Az ukrajnai háború nagymértékben rontott a világ biztonsági helyzetén, ennek egyik súlyosabb következménye, hogy nagyon megnövekedett az atomfegyverek bevetésének kockázata. Az atomfegyvert birtokló államok ugyanis egyre inkább növelik nukleáris arzenáljukat. Lehet tudni, hogy milyen mértékben?

— A növekedés magát a darabszámra való növekedést és a technológiai fejlesztést is takarhatja. Újabb és újabb technológiákkal, a robbanóerő hatásának növelésével érik el jelenleg az atomhatalmak, hogy egyre jelentősebb arzenáljuk legyen. Fontos azonban kiemelni, hogy az úgynevezett küszöbszerződés részben szabályozza ezeknek a növekedéseknek a mértékét, hiszen azt tartalmazza, hogy egy bizonyos robbanóerőn túl senki se hajtson végre nukleáris robbantást, mert azzal magunkra robbantanánk a bolygót.