Még tartott a játékos magyaróra, amikor a megbeszélt időpontban az ügyeletes diák kíséretében bekopogtattam a magyar tannyelvű, összevont tagozatú osztályba, a Branko Radičević Általános Iskolában, Maradékon, Szerémségben. Ismerősként köszöntöttük egymást, hiszen a kisdiákokkal és a szüleikkel még az elmúlt év augusztusában találkoztam, majd szeptember 1-jén, az ünnepélyes tanévnyitón. Emlékezetes az a nap, és remélni szeretném a helybeliekkel, a szerémségiekkel együtt, hogy hosszú évekig az is marad, és egyszer majd mérföldkő lesz Maradék és talán egész Szerémség történetében.
Látva a diákok lelkesedését, Losonc Szintia tanítónő bizakodását és hallgatva Zvonimir Čaušević igazgatót, úgy érzem, megvalósulhat ez az álom. Apró lépésekkel, összefogással, közös akarattal. S a legfontosabbal: kitartással és odaadó, alázatos munkával. A követendő eredmények azt bizonyítják, hogy mindez együtt volt az első félévben. A kisdiákok most már beszélnek magyarul, az ábécé minden nyomtatott és írott betűjét ismerik, összekötik a szavakat…
(Maradéki riportunk a Hét Nap következő számában)