Amikor Francis Ford Coppola 1976-ban elkezdte forgatni Apokalipszis most című háborús eposzát, akkor még maga sem sejtette, hogy a pokol tornácán táncolva fogja elkészíteni élete legfontosabb alkotását. Eredetileg egy másik neves direktor, George Lucas vezénylésével kellett volna hozzálátni a felvételek előkészületeihez, ő azonban nem tudott részt venni a munkálatokban, mivel éppen abban az időben dolgozott a Csillagok háborúja trilógia egyik folytatásán. Elfoglaltsága ellenére magára vállalta a produceri teendők egy részét, és áldását adta rá, hogy az akkorra már a Keresztapa második részével befutott barátja üljön a rendezői székbe.
A történet szerint egy, az amerikai katonaság kötelékében szolgáló tisztet Vietnam egyik sötét dzsungelének mélyére küldenek, hogy likvidáljon egy elmeháborodott tábornokot. A fent említett Willard kapitány szerepére képírónk eredetileg Steve McQueent nézte ki magának, aki egymillió dolláros gázsi fejében elvállalta ugyan a felkérést, de később mégis visszaadta a szerepet, nem nagyon szeretett ugyanis egzotikus, számára ismeretlen helyszíneken dolgozni. Ezután Al Pacinót is felkeresték, de ő is nemet mondott, irtózott ugyanis a mocsaras vidékektől. A válogatás során Jack Nicholson, Gene Hackman, illetve Nick Nolte neve is szóba került, míg végül Harvey Keitelre esett a választás, akit alig egy hét elteltével Martin Sheen váltott fel. Az őrült Kurtz tábornok szerepét pedig Marlon Brando játszhatta el, aki enyhén illuminált állapotban, felkészületlenül és mintegy negyven kilogramm súlyfelesleggel jelent meg első munkanapján. A forgatókönyv szerint Kurtz magas és sovány, ezért a kész szöveget át kellett írni, hogy Brando alakjára formálják az általa életre keltett figurát. A folyton elégedetlenkedő színész az alig húszperces jelenlétéért három és fél millió dollárt követelt magának, szövegének jelentős részét rögtönözte, súlyproblémái miatt pedig azt kérte, hogy jeleneteinek nagy hányadát árnyékok takarásában vegyék fel. Időközben a legendás csillag belefáradt ez emberpróbáló feladatba, és kijelentette, hogy ő ennél többre már nem képes. Coppola össze is veszett vele, ami odáig fajult, hogy Marlon jeleneteit végül a segédrendező vette fel. Közben Martin Sheen infarktus és kimerültség gyanújával kórházba került, ami szintén késleltette a munkát. Felépülése után az utolsó forgatási napon részegen lépett a díszletek közé, mivel előző este ünnepelte harminchatodik születésnapját. Coppola tajtékzott, a két művész egymásnak esett, de a forgatás nem állhatott le. Martinnak egy kis sötét szobába zárva ruha nélkül kellett eljátszania, hogy szép lassan megőrül. Ordítozott, betört egy tükröt, mindenütt vér volt, de a felvétel saját kérésére nem maradt abba, mivel — ahogyan fogalmazott — akkor ott a „démonaival” harcolt. Mindez pedig a filmtörténelem legjobb bevezető képsorait eredményezte. Ennek is köszönhető, hogy az Apokalipszis mostot az Amerikai Filmintézet a filmtörténelem legjobb háborús drámájává választotta.
A hathetesre tervezett forgatás elsősorban az időjárási viszontagságok miatt tartott tizennyolc hónapig. Francis Ford Coppola többször is öngyilkossággal fenyegetőzött, a stábtagok egy része betegen tért haza a Fülöp-szigetekről, és volt olyan is, akit foglyul ejtettek a polgárháború sújtotta övezetben. Minden ördögi körülmény ellenére és a valamivel több mint kétéves utómunka végeztével 1979-ben a mozik végre műsorukra tűzhették ezt a „vizuális őrületet”.
Valahogy így volt ez pontosan harmincöt esztendővel ezelőtt.
