Anyák napjára
Szerda Zsófi
2021.04.28.
LXXVI. évf. 17. szám
Anyák napjára

Májusban nemcsak a munkát ünnepeljük, hanem az anyákat is. És persze tudjuk, hogy miképp a nőket sem csak nők napján kellene ünnepelni, hanem az év minden egyes napján, úgy az anyákat is, de azért mégis szép, hogy egy nap csak róluk szól, kiemelten és hangsúlyozva. S az sem véletlen, hogy ez éppen egy szép, tavaszi nap.

Az anyák napját világszerte számontartják, ám a különböző országok más és más napon ünneplik. Magyarországon és a határon túli magyar közösségekben május első vasárnapján. A története egészen az ókori Görögországba nyúlik vissza, akkoriban tavaszi ünnepségeket szerveztek Rheának, az istenek anyjának, és vele együtt minden édesanya tiszteletére, de a történelem során később is voltak olyan ünnepek, amikor felköszöntötték az anyákat.

Amikor még kicsik voltunk, az óvoda anyák napi ünnepségén szavaltuk az odaillő versikéket, s adtuk oda a végén az ajándékokat (egy agyagbrosst vagy egy WC-papír-gurigából készült ceruzatartót, papírvirágot, kézlenyomatos üdvözlőlapot stb.). Emellett anyák napjának reggelén virágot is szedtünk az udvarból apa irányításával: pitypangot vagy ha még virágzott, akkor tulipánt, nárciszt, és odanyújtottuk anyánknak egy szégyenlősen elsuttogott boldog anyák napját! kíséretében. Aztán ahogy cseperedtünk, különféle egyéb ajándékozási módokat találtunk ki: például korán felkeltünk, hogy reggelit készítsünk, elmosogassunk, és megpróbáltuk ezt minél csendesebben művelni. El tudom képzelni, ahogyan a másik szobából ezt ők kuncogva figyelték, végighallgatva a csörömpölésünket, de aztán Oscar-díjas alakítást mutatva játszották el a legnagyobb meglepődést, mi pedig nagyon büszkék voltunk magunkra. 

Mert ünnepelni jó dolog. Én magam sokkal jobban szeretek ajándékot adni, mint kapni, hiszen már addig is az ünneplendő személyre gondolunk, amíg azon agyalunk, mit is adjuk neki ajándékba. Anyám egy belevaló nő, nem ijed meg semmitől, s örülök, hogy a pozitív életszemléletét sikerült eltanulnom tőle. Szeretem nézegetni a régi fotókat, s az egyik kedvenc képem róla egy esküvői felvétel. Nem az ő lagzijuk, egy barátjának volt a tanúja. A fotón óriási, fehér kalapban és élénk narancssárga, magában mintás selyemruhában, fehér csipkekesztyűben ír alá az anyakönyvvezető könyvébe. Az egész fotó nagyon filmszerű, anyám is olyan rajta, mint egy filmsztár. Mintha Hollywoodból csöppent volna Óbecsére. S lehet, hogy valóban onnan jött, csak mindenki előtt jól titkolta. Mindig is gyanús volt, hogy miért tud annyit a filmekről.

Hát most virág és agyagbross helyett itt kívánok boldog anyák napját elsősorban a saját anyámnak, illetve minden anyának szép sorban. 

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Heti Jegyzet rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..