A csontszövet két legfontosabb alkotóeleme a kalcium és a foszfát. Az előbbi elengedhetetlen a megfelelő szív-, illetve agyműködéshez, és más szervek működésében is jelentős szerepe van. A szervezet, hogy folyamatosan gondoskodjon a létfontosságú szervek működéséről, kivonhatja a csontban lévő kalciumot. Ha a kalciumbevitel nem elegendő, annak a csontképzés és a meglévő csontszövetek is kárát látják: csontjaink gyengülnek, törékennyé válnak.

Mi okozza?

A csontritkulás fő oka a hormonrendszerben beálló változás. A férfiaknál leggyakrabban az androgén, a nőknél az ösztrogén hormon szintjének csökkenése áll a háttérben. A már említett, veszélyeztetett korcsoportnál kimutatott osteoporosis adódhat elégtelen D-vitamin- és kalciumpótlásból is. Az állapotot súlyosbítja a mozgásszegény életmód. Szintén csontritkuláshoz vezethet a kortikoszteroidok túlzott és helytelen adagolása, a pajzsmirigy működési zavarai, a csont rákos elváltozásai, genetikai rendellenességek, gyógyszermellékhatások és az egészségtelen étkezés.

Kik a leginkább veszélyeztetettek? 

Elsősorban idősebb, könnyebb csontozatú nők. Fokozottan vannak veszélyeztetve azok, akiknek a családjában halmozottan fordult elő csontritkulás. Ide tartoznak még a posztmenopauzában lévő vagy a menstruációs zavarokkal küzdő nők, továbbá a dohányosok, az alkoholt nagy mértékben fogyasztók, az evési zavarokkal (anorexiával, bulimiával) küzdők, a mozgásszegény életmódot élők, a kalciumszegény táplálékot fogyasztók, a bizonyos gyógyszereket (kortikoszteroidokat, antikonvulzív szereket) szedők, a reumatoid arthritisban szenvedők, és azok, akik szüleinél már kialakult csontritkulás.

Tünetei

A betegség legkorábbi szakaszában nem észlelhetőek tünetek. Később tompa fájdalom jelentkezhet az izmokban, különösen a derék és a nyak táján, ami pihenésre megszűnik. Éppen emiatt nem fordul orvoshoz a páciens. A kór előrehaladtával a beteg hirtelen erős fájdalmat érezhet, mely nem kisugárzó jellegű, és mozgás, emelés hatására az érintett területen fokozódhat. A jelenséget kísérheti izomgyengeség, mely akár egy hétig is elhúzódhat. A fájdalom hónapokig is eltarthat. Felléphet egy éppen létrejövő csigolyatörés vagy beroppanás, esetleg csak egy egészen kicsi, szemmel nem is látható csontgerendatörés következményeként. Az állandó, terheléskor erősödő hát- és derékfájdalom az izmok, szalagok feszüléséből jön létre. Gyakori panasz, hogy a betegek nem tudják tartani a hátukat. Az orvos a vizsgálat során a háti domborulat fokozódását, a testmagasság jelentős csökkenését észleli. A háti görbület fokozódása következtében az ágyéki görbület elsimul, a hátizomzat és a szalagok megfeszülnek, a hasizmok megnyúlnak, elengednek. A has elődomborodik, a bordák alsó részei közelednek a csípőlapátokhoz, súlyosabb esetben el is érhetik őket, ezzel is növelve a panaszokat.

A beteg testtartása tehát jellegzetessé válik, mivel csak úgy tudja megtartani az egyensúlyát, hogy könyökét hátrahúzza, vagy hátratett kézzel áll. Sokan a nap végére egyre jobban előregörnyednek, mivel ilyenkor az izmok már annyira elfáradnak, hogy nem képesek a gerincet egyenesen tartani. Ebben a testhelyzetben megváltozik a gerinc terhelése. Előrehaladott állapotban a járás is bizonytalanná válik. Mindennek következményeként kis erőbehatásra is eltörhetnek a csontok — leggyakrabban a csigolyák, a combnyak és a csukló.

A gerinc csigolyái már enyhe mértékű terhelés (például köhögés vagy nem túl nehéz súly emelése) következtében is összeroppanhatnak. Ennek eredménye átmeneti erős háti vagy deréktájéki fájdalom, a testmagasság csökkenése, mozgáskorlátozottság, nehéz légzés, bizonyos esetekben vizelet- vagy székletürítési zavar, ritkán alsóvégtag-bénulás lehet. Csuklótörés oka többnyire az, hogy az eleső ember kinyújtott karral igyekszik kivédeni a nagyobb bajt. A csonttörés fájdalmas, és négy-hat hetes rögzítést igényel. A csukló végleges alakváltozása is elképzelhető. A csípőtájéki törés az osteoporosis legsúlyosabb szövődménye. Többnyire esés, de előrehaladott állapotban a legenyhébb ütés hatására is bekövetkezhet. A csípőtájéki törést szenvedett betegek kórházi kezelésre, műtétre szorulnak, és főként időskorban végleges mozgáskorlátozottság, sőt halálozás is bekövetkezhet.