A Carrie, A sebhelyesarcú és az Aki legyőzte Al Caponét című filmek rendezője az Új-Hollywoodként emlegetett, nagy amerikai rendezőnemzedék tagja Spielberg, Scorsese, Coppola, George Lucas és John Milius mellett. Nem lett minden alkotásából kasszasiker, kapott hideget és meleget is, viszont ő fedezte fel Robert De Nirót és Al Pacinót. S azt hiszem, ezzel és a fent említett mozikkal már rengeteget adott a filmtörténetnek.

De Palma a ’60-as évek elejétől készít filmeket. Amerikai—olasz családban született, protestáns és kvéker iskolákban tanult, majd a Columbia Egyetemen fizikát hallgatott, és itt ismerkedett meg a nagy filmtörténeti klasszikusokkal is, mint Orson Welles Aranypolgára vagy Hitchcock Szédülés című műve, így diplomája megszerzése után a Sarah Lawrence College hallgatója volt. Első játékfilmjét 1963-ban forgatta, a The Wedding Partyt, melyben az akkor a még teljesen ismeretlen fiatal színész, Robert De Niro játszott.

Ahogy sok rendezőnek akkoriban, De Palmának is volt olyan vágya, hogy ő legyen az amerikai Godard, s a francia rendezőóriásra jellemző megoldásokat alkalmazta a ’60-as évek végén készült filmjeiben, mint az Üdvözletekben (Robert De Niro főszereplésével) és az ennek folytatásául szánt Szia, anyu!-ban (1970).

Az 1970-es években készült filmjei Godard helyett inkább a nagy angol rendező, Alfred Hitchcock világát idézik meg, s a francia újhullám alkotói (köztük maga Godard) is egyik példaképüknek tartották Hitchcockot. De Palma több filmjén is érezhető a tőle szerzett inspiráció, ilyen például a Megszállottság vagy a Gyilkossághoz öltözve (mely az egyik legjobb munkája).

A Carrie (1976) című film volt az első olyan alkotása, amely valóban kiugró kasszasikernek bizonyult, és mellesleg az első mozi volt, mely egy Stephen King-regény alapján készült. A főszerepet játszó Sissy Spaceket Oscar-díjra jelölték. Az osztálytársnőket alakító színésznők közül Amy Irving és Nancy Allen nevét érdemes kiemelni. Irving ugyanis Steven Spielberg felesége lett, Allent pedig maga De Palma vezette az oltár elé.

A Halál a hídon (1981) című thriller szintén a rendező legjelentősebb munkái közé tartozik, itt Antonioni Nagyítás című filmjét vette alapul, s alakította át. (A főszereplő nem fotót nagyít, hanem egy hangfelvételt kezd el elemezni, így fejtve fel egy gyilkosság hátterét.)

A sebhelyesarcú (1983) című filmben De Palma forgatókönyvírója Oliver Stone volt. A mű az 1932-ben készült, azonos című Howard Hawks-alkotás remake-je. Az Al Pacino által életre keltett kubai menekült, Tony Montana alakját Al Capone karaktere ihlette. A mozi azóta a kultuszfilmek sorába emelkedett.

Nagy siker volt a tévésorozat alapján forgatott Aki legyőzte Al Caponét (The Untouchables) című gengszterfilmje is, mely a XX. század egyik leghíresebb amerikai bűnözőjének ártalmatlanná tételéről szól. A szerepet De Palma felfedezettje, Robert De Niro kapta, aki a hitelesség érdekében állítólag még ahhoz is ragaszkodott, hogy pontosan olyan selyemalsót viseljen, mint egykoron maga Capone, noha egyetlen jelenetben sem látható ez a ruhadarab.

Az 1990-es évektől kezdve De Palma filmjei egyenetlen színvonalúak, illetve a megítélésük is szélsőséges. Például vegyes fogadtatásban részesült a Carlito útja (1993), óriási siker lett a Mission: Impossible (1996), majd pedig kínos kudarc a Mars-mentőakció (2000).

Szükség van a kígyókra? címmel az idén megjelent az első regénye, melyet Susan Lehman segítségével írt meg. A cselekmény egy politikai botránnyal indul, melyből egy olyan történet kerekedik ki, amely leginkább a rendező egyik klasszikus alkotásához, a Halál a hídon című filmhez hasonlít. Az egyelőre csak franciául olvasható könyvön kívül De Palmának hamarosan egy új filmje is megjelenik, Domino címmel. Kíváncsian várjuk, és addig is: isten éltesse!