Lapszámunk megjelenése előtt egy nappal, február 4-én volt a rákos megbetegedések elleni küzdelem világnapja. A XX. század során folyamatosan romlott a rákstatisztika, ami napjainkban is folytatódik, egyre több húszas, harmincas, negyvenes éveiben, élete virágában járó ember lett/lesz rákos.

Tombol a rák a fiatalok körében, 2030-ra várhatóan 90%-kal több rákos megbetegedés lesz a húsz és harmincnégy év közötti fiatalok körében

Mi az, hogy rákos betegség? Az az állapot, amikor fenyegető tünetek jelennek meg, melyek mind aggasztóbbak, mind veszélyesebbek és egyre baljóslatúbbak. A betegség mögött olyan (ön)kapcsolati gondok bújnak meg, amelyek arra utalnak, hogy nem vagyunk rendben sem önmagunkkal, sem a külvilággal. Miközben hétköznapi gondjaink egyre sokasodnak, még arra sincs erőnk, hogy magunkkal foglalkozzunk, hagyjuk, hogy a problémák elhatalmaskodjanak felettünk, csak akkor kapunk észbe, amikor már elveszítettünk valamit, gyakran az egészségünket. Napról napra tapasztaljuk az olykor fenyegető jeleket, melyek igyekeznek figyelmeztetni a bajra, mégsem akarunk róluk tudomást venni, nem vagyunk hajlandók felébredni a mély álomból, és elkezdeni tudatosan élni. 

Nem figyelünk oda a figyelmeztető, egészséget károsító jelekre

Nem engedhetjük meg, hogy az életünk csak úgy megtörténjen velünk, nem kellene beletörődnünk, hogy a történések/körülmények áldozatai legyünk, ahelyett, hogy saját kezünkbe vennénk létünk irányítását. Tudomásul kell venni, hogy az egészségünk a legdrágább kincsünk, az emberek többsége mégsem foglalkozik a megőrzésével, fejlesztésével, és erre csak akkor döbben rá, amikor már kezd kicsúszni a kezéből, vagy már el is veszítette. Annyiszor halljuk és gyakran emlegetjük, hogy fő az egészség, de általában csak akkor lesz ennek a mondásnak igazán valódi jelentése, amikor megjelennek az egészségkárosodás kisebb-nagyobb jelei, amikor már elveszett a testünk/lelkünk egy bizonyos része, melyet utólag már nem lehet pótolni. Kevesen gondolunk rá, hogy egy kanadai (ún. Lalonde) modell alapján az egészségnek négy befolyásoló tényezője van: 25 százalékban a biológiai-genetikai adottságok, 43 százalékban az életmód, 19 százalékban a környezeti tényezők és 11 százalékban az egészségügyi ellátás. Látható, hogy legtöbbet mi magunk tehetünk az egészségünk megőrzéséért, miután az életmódnak van a legfontosabb szerepe a megóvásában. Az életmód jelentőségének még nagyobb szerepére mutatnak rá az epigenetikai kutatások, hiszen bebizonyosodott, hogy a biológiai-genetikai adottságok is javíthatók, módosíthatók észszerű életvitellel. Törekednünk kellene úgy irányítani mindennapjainkat, hogy közben jól is érezzük magunkat, élvezzük életünket, de mégse károsítsuk egészségi állapotunkat.

Manapság senkinek sem könnyű feladat átváltani az egészséges életmódra, hiszen a szokások és az életkörülmények mintegy mocsárként cibálnak, húznak vissza bennünket a megszokott életbe. Nem engedhetjük meg, és nem várhatunk addig, hogy teljesen elfajuljon állapotunk, mert mi képtelenek leszünk önmagukat önnön hajunknál fogva kihúzni a sárból, mint ahogy Münchausen, a nagyotmondó báró tette, amikor saját haját fogva mentette ki magát a mocsárból.

A mocsár több irányból is húz vissza bennünket, és ezek közül a legfontosabb a lelki tényezők szerepe: az önbizalomhiány, negatív énkép, stresszkezelési problémák, kilátástalanság és lemaradottság érzése, koncentrációs és tanulási nehézségek, kisebb-nagyobb egészségügyi problémák és betegségek. Mindezek napjaink fiataljainak súlyos lelki egészségi problémát okoznak, egyre több kamasz, egyetemi hallgató küzd szorongással, depresszióval, öngyilkos gondolatokkal, miközben folytonos feszültségben, nyugtalanságban, aggodalomban él. Gyakran még az okát sem tudják, csak úgy érzik, hogy valami nincs rendben az életükkel. Felnőtté válni önmagában is (ma főleg) igen nehéz. Sok olyan helyzet adódik ezekben az években, ahol az eddigi, hagyományos problémamegoldások már nem működnek. Sok a változás, több mindenhez kell alkalmazkodni. Ilyen a folytonos lelki stressz, az egyéni érzések és vágyak tartós elnyomása, a le nem zárt interperszonális konfliktusok, az elnyomott düh és agresszió, melyek mind gyengítik az immunrendszert. A testi-lelki átalakulás, de maga az iskola, az oktatási rendszer elvárásai is nagyon megterhelők tudnak lenni, nem csoda hát, hogy egyre növekszik a mentális problémák előfordulása a fiatalok körében, ami hátráltatja a tanulmányaikat.

A huszonévesek lelkiállapota jelenleg minden korosztály közül a legrosszabb, noha húsz éve éppen fordítva volt, akkor náluk volt a legkevesebb a pszichés zavar (a felmérések szerint ma a világban a tizenöt—huszonnégy évesek 45 százalékának van mentális betegsége). Ami a fiatalok rosszindulatú betegségeit illeti, kialakulásuk hátterében minden bizonnyal a negatív érzelmek elnyomása, elfojtása áll mint jelentős kockázati tényező. Mindamellett szem előtt kell tartani, hogy a daganatok kialakulása soktényezős folyamat, tehát a személyiségjegyek (mennyire áll ki önmagáért, mennyire képes kezelni szorongásait, milyen a viszonya a környezetéhez, családtagjaihoz) csak más okokkal együtt tekinthetők rizikófaktornak. A szociális, lelki túlterheltség nemritkán vezet olyan, egészségre káros magatartáshoz, hogy az illető a mindennapi stresszt dohányzással, alkoholizálással és tudatmódosító szerek használatával igyekszik tompítani, továbbá nem megfelelően táplálkozik, és az UV-sugárzás vagy más rákkeltő anyagok ellen sem védekezik megfelelően. Ezek aztán élettani, hormonális és immunológiai károsodást okoznak, és daganatos megbetegedésekhez vezetnek. Ahhoz, hogy rákos sejtburjánzás jöjjön létre, hiányos immunműködés kell.

Az eddigi kockázati tényezők nagyrészt a helytelen táplálkozásra és a testmozgás hiányára korlátozódtak, ám napjainkra bővíteni kell a listát. Most már vizsgálatok bizonyítják, hogy pl. az elhízás is növeli az emésztőrendszeri rákos megbetegedések előfordulását. Mind gyakrabban fogyasztunk ultrafeldogozott élelmiszereket, cukros üdítőket, melyekről kiderült, hogy hozzájárulnak a fiatalkori rákos megbetegedések számának megugrásához: csipszek, reggelizőpelyhek, a mélyhűtött ételek egy része, vagdalthús-konzervek, tömeggyártott, csomagolt kenyerek, margarin, gyümölcsjoghurt, energiaitalok, előre gyártott pizza, virslik, instant levesek. A kevesebb vagy megszakított alvás szintén tényező lehet, hiszen manapság a fiatalok kevesebbet alszanak, és több okból is alvászavarban szenvednek. Nem hagyható ki a kockázati tényezők közül a mikrobiom, a bélben élő baktériumok közössége sem, melyre napjainkban a rákkutatás koncentrál. Gondot okoz a mikroműanyagoknak (pl. PET-palackok) való kitettség, hiszen ezek mennyisége környezetünkben folyamatosan nő, miközben a kutatások arra utalnak, hogy még akkor is elindíthatják a daganatok kialakulását és növekedését, ha nincs meg a betegben a genetikai hajlam a rákra. Az elmúlt évtizedekben világszerte nőtt és ma is nő az antibiotikumhasználat. Különösen az öt év alatti gyermekek által elfogyasztott antibiotikumadagok száma emelkedik, ami szintén kulcsfontosságú, és aggodalomra ad okot, mivel az antibakteriális szerek képesek a bélben élő baktériumfajok nagy részét kiirtani, illetve drasztikusan átformálni.

Az ultrafeldolgozott élelmiszerek rákhoz és elhízáshoz vezetnek

Erre kívánja február 4-e, a rákellenes világnap ráirányítani a figyelmet, egészen pontosan a megelőzésre, a korai felismerésre. Megfontolandó Sárik Péter tanácsa: „Kicsi hangyák vagyunk egy óriási világban, mégis rengeteget tehetünk magunkért, ha a szépre, a jóra, az igazra figyelünk, ha ezt a vákuumot bizakodással és hittel töltjük ki.”