Október 23-án Budapesten, a Sándor-palotában megtartott ünnepségen adták át a Kisebbségekért Díjat, a Külhoni Magyarságért Tagozat elismerését. A kitüntetettek között volt Kalapis Sztoján SDB atya, a muzslyai Emmausz Kollégium vezetője is, aki a bánsági magyar szórványban végzett áldozatos és eredményes munkájáért érdemelte ki ezt a rangos elismerést.
Kalapis Sztoján SDB, azaz Salesiani di Don Bosco, vagyis Don Bosco Szaléziak. Vagyis az Emmausz Kollégium igazgatója szalézi rendi szerzetes, 1987-ben szentelték fel pappá, s a rend alapítójának szellemiségét követve küldetésének érzi a fiatalok patronálását.
* Bolgár származású létére ön rengeteget tett ezért a közösségért, a vajdasági, a bánsági magyarságért. Ezt a küldetéstudatot honnan meríti?
- Szlovéniában folytattam a tanulmányaimat, ott fejeztem be a gimnáziumot és a teológiát, és már akkor jól beszéltem a magyar nyelvet, hiszen Erzsébetlakon születtem, és magyar általános iskolába jártam. A szülőfalumban a bolgárok a katolikus hit végett íratták gyermekeiket magyar iskolába, az én szüleim is hasonlóképpen cselekedtek. A szlovéniai tanulmányaim után egyedüli olyan szalézi rendi szerzetesként, aki beszéli a magyar nyelvet, az akkori tartományfőnököm a nagybecskereki egyházmegyébe küldött szolgálni. A jó Isten ide szánt. Az erzsébetlaki örökség máig él bennem, hiszen gyermekként szerettem meg a magyar nyelvet, a történelmet, a hagyományokat. A Vajdasági Magyar Cserkészszövetség keretében rengeteget kutattunk, így az elmúlt időszakban még inkább szívügyemé vált a vajdasági magyarság sorsa.
* Milyen érzés az, amikor magasabb szinteken is elismerik az ember munkáját?
- Felszentelésem óta, azaz 23-24 éve dolgozom a Nagybecskereki Egyházmegyében. A szalézi szerzetesek fő célja az ifjúság nevelése, világszerte 17 ezren tesszük ezt nap mint nap. Ifjúsági otthonokban, kollégiumokban, iskolákban dolgozunk. Feladatomnak érzem ezt a küldetést. Don Bosco, a rendalapító szavaival élve: törekednünk kell arra, hogy a fiataloknak segítsünk, támogassuk őket a mindennapi életben. A jó Isten kegyelméből dolgozhatom itt a Vajdaságban, Bánátban, Muzslyán. Püspökségi ifjúsági  és ministráns referensként, de a Vajdasági Magyar Cserkészszövetségben, és most az Emmausz Kollégiumban is a fiatalokkal foglalkozhatok. Amikor a kollégiumnak az ötlete felmerült, akkor Stanko Tratnjek muzslyai plébánossal több éjszakán át dolgoztunk, és mondhatom, óriási munka volt. Visszagondolva ezekre a tevékenységekre, elmondhatom, hogy nem volt hiábavaló a rengeteg befektetett munka és erőfeszítés, a sok átvirrasztott éjszaka.
* A szaléziak a világ minden táján gyakorolják eredményes nevelő-oktató, szociális gondozó missziójukat, Don Boscót, a rend alapítóját, a fiatalság atyjának és nevelőjének is nevezik. Az Emmausz Kollégiumban milyen módszeren keresztül valósul meg a szalézi szellemiség?
 Don Bosco örökségét igyekszünk átörökíteni, az ő szellemiségében neveljük a fiatalokat. Az alapítónk pedagógiai módszerének egyik fő jellemzője a vidám lelkület, és mi úgy gondoljuk, hogy a gyerekeket állandóan le kell foglalni, hiszen így nem jut idő a rosszra. A Don Bosco módszer megelőző nevelési módszer, ehhez szükséges az állandó nevelői jelenlét  Gerdof Zsolti és Gabona Ferenc személyében jelenleg két nevelője van a kollégiumnak  és igyekszünk mindig mindenütt ott lenni.
* Hány diák lakik jelenleg az intézményben?
- Az idén 67 diák lakik nálunk, ebből 8-an egyetemi hallgatók. Minden évben egyre többen jelentkeznek szállásért, az idén sajnos nyolc gyermeket el kellett utasítanunk, hiszen helyszűkében vagyunk. A szobákban hárman laknak, és ennél több gyereket sajnos már nem bírnak el a szállások. Szeretnénk felépíteni egy tornatermet, s fölé még 6 szobát alakítanánk ki. A beruházásra a pénzt pályázatokon keresztül szereznénk meg, illetve adományokból. Szeretném azt is hangsúlyozni, hogy Don Bosco módszerében a testnevelés is nagy szerepet kap, hiszen fiúkról lévén szó, a sport, a testmozgás a legalkalmasabb a fölös energiák levezetésére. Ez is szorosan hozzátartozik pedagógiánkhoz. A kollégiumban mi mindent megteszünk a családias hangulat megteremtéséért, úgy érzem, a fiatalok jól érzik magukat, és a szülők is szívesen küldik gyermekeiket ide.
* A kollégiumban lakó fiatalok valamennyien magyar nyelven tanulnak?
- Nem. Azokban az iskolákban, ahol van magyar tagozat, ott próbáljuk rávenni a szülőket, hogy gyermeküket ezekbe az osztályokba írassák be. Sajnos azonban Nagybecskereken nem indítanak minden szakon magyar tagozatot, természetesen ettől függetlenül a szórványból érkező fiataloknak így is szállást tudunk adni. Hangsúlyoznám azonban azt, hogy előnyben részesítjük azokat a gyerekeket, akik magyar tagozatra iratkoznak.
* Nyolcéves a muzslyai Emmausz kollégium. Az elmúlt években több diáknak adott otthont. Mit tapasztal, milyen érzésekkel látogatnak ,,haza'' a régi diákok?
- Minden évben, október első hétvégéjén szervezzük meg az ex-kollégisták találkozóját. Azért ilyenkor, mert ekkor az egyetemeken még nincsenek vizsgák, vagyis büszkén mondhatom, hogy a nálunk lakó fiatalok zöme továbbtanul valamelyik felsőoktatási intézményben. Az idei találkozóra körülbelül 40 fiatal látogatott el, vagyis szeretnek ide visszajárni. A gyerekek hálásak, ha törődnek velük. Ezeken a találkozókon sokan megköszönik a lehetőséget, hogy itt lakhattak. Az idén egy igazán kedves pillanatban volt részem, az egyik ex-kollégista, aki azóta már munkaviszonyban van, egy borítékot nyújtott át. Az adományt az itt töltött négy esztendőért, hálájának jeléül szánta. Talán a nálunk lakó fiatalok kissé szigorúnak gondolják ezt az intézmény, hiszen itt a tanulás, az iskola áll az első helyen. Később azonban, amikor kikerülnek a nagyvilágba, könnyebben feltalálják magukat, vagyis a szigor csakis az ő javukat szolgálja.