Ebben a kegyetlen világban ritka erény a segítőkészség és az emberbaráti szeretet. A csantavéri Dér Zsolt  egyike azoknak a kiváltságosoknak, akik életcélul választották mások megsegítését. Karitatív lelkülete igen szembetűnő, ám hogy ennek igazi okát megérthessük, meg kell ismernünk ennek a különleges, huszonhét éves  fiatalembernek az életét.

Zsolt egyedül él. Édesanyját hétévesen veszítette el, és ez igencsak megviselte.

— Édesapám az alkohol rabjává vált, így az életemet teljes magányban éltem — mondja Zsolt. — De mindebből képes voltam olyan lelki magánszférát kreálni, amelynek a hegedülésben elért — igaz, nem díjakkal értékelt — eredményeimet köszönhetem.

Zsolt zenei tehetsége már az általános iskolában megmutatkozott. De a muzsika igazán csak a húszas évei elején kezdett fontos szerepet játszani az életében.

— Miután négy évvel ezelőtt kaptam egy hegedűt egy helybéli idős embertől, komolyan elgondolkoztam azon, hogy a hallásommal, hittel és kitartással tudnék-e olyan dolgot megvalósítani az életemben, amelyre egyszer majd büszke lehetek. Akkor fordultam a komolyzene felé, de csakhamar rájöttem, hogy az nem igazán az én világom, ezért áttértem a szívhez szóló dallamokra, dalokra. Az elmúlt négy évben napi 6-8 órát gyakoroltam. Ennek a munkának igazán csak mostanra ért be a gyümölcse, na, nem anyagi, hanem erkölcsi szempontból. Mivel az eddigi életem során igen kevés kapaszkodóval áldott meg a sors, tudom, mit jelent nélkülözni és kilátástalanságban élni a mindennapokat. Éppen ezért elszántan építgetem az életemet, és próbálom összekötni a kellemest a hasznossal oly módon, hogy az szolgálja azokat is, akik méltóak erre. Egyszerűbben kifejezve: jótékonysági előadásokat tervezek már az idénre, a befolyt összegből sérült és szegény sorban élő embereken szeretnék segíteni. Ez számomra elvi kérdés, és örülök annak, hogy a lélekjelenlétem az évek során nem lankadt, ellenkezőleg, napról napra erősödött. 

Zsolt magányosan tölti a mindennapjait, s amikor hívják, szobafestőként dolgozik. Mára már a mindennapjai része lett a hegedű, és ez hatalmas lelkierőt kölcsönöz számára. Hiszen nem kis célok és örömök eszköze tud lenni a muzsika, főleg, ha szívből szól azokhoz, akik képesek a befogadni.

— Zenei tanulmányokat nem végeztem, kottát sem olvasok. Hallásból tanulok, és hiszem, hogy eredményesen. Különféle rendezvényeken lépek fel, és ezek között nemigen teszek különbséget. Mindegyikük egyformán fontos a számomra, különösképpen a 2012-es karácsonyi éjféli misén való fellépésem a magyarkanizsai templomban. Boldogsággal töltötte be lelkemet az, hogy ott, akkor az Ave Mariát, a Csendes éjt és a Mennyből az angyalt jómagam hegedülhettem el a jelenlevőknek. Magasztos érzés volt. Hálás vagyok azoknak az embereknek, akiknek mindezt köszönhetem, főleg File Erzsébetnek, akitől az ötlet származott.

Zsolt fellépett már Magyarországon is, a háromnapos szolnoki Gulyásfesztiválon, ahol szintén sikert aratott szívből jövő hegedűjátékával.

— Vannak terveim Magyarországra vonatkozóan is, szintén karitatív jellegűek, de azt hiszem, előbb itthon kell tennem valamit a nemes cél érdekében: a szegények megsegítésében. Mivel munkanélküli vagyok, és nem rendelkezem vagyonnal, a közelmúltban felvettem a kapcsolatot helybéli tehetős emberekkel, akik segíteni tudnák a küldetésemet. A felszerelésem ugyanis hiányos, és ahhoz, hogy magam is tudjak jótékonysági rendezvényeket szervezni, szükségem volna egy nagyobb teljesítményű erősítőre és hangfalakra. Ígéretet már kaptam, egyelőre ennyivel be kell érnem. De nem adom fel, még várok, mert nagyon sokan vannak, akiken segítenem kellene.

Zsolt tervei égbe szökők: a jövőben szeretné a tehetséges fiatalokat is támogatni, hogy tehetségük ne vesszen el csak azért, mert szegénynek születtek. És vallja, hogy a tehetség — előbb vagy utóbb — utat tör magának, ha van, aki segítse ezt.

— A Csantavéri Rádió már sugározza az általam interpretált zenei darabokat és dalokat, ráadásul ingyen, ezzel járulva hozzá a nemes szándékom megvalósításához. Szívből köszönöm ezt nekik.

Zsolt tagja a helyi Caritas szeretetszolgálatnak is, amelynek tagjai rendkívüli emberek, és velük igazán megtalálta az összhangot. Ez év januárjára már tervben van egy Ki mit tud vetélkedő megrendezése gyermekek részére. Ennek bevételét a szeretetszolgálat nemes célokra fordítja majd. És persze ezzel nem zárul be a kör, hiszen ez csak a kezdet, ötletek terén erős a csapat, és mindenki kiveszi a részét a teendőkből.

— Hiszem azt, hogy a tehetségemet nem véletlenül kaptam, és igyekszem olyan irányban fejleszteni, amely majd sok embernek örömet szerez. Persze a világot nem menthetem meg, de legalább megpróbálhatom. Szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik hisznek bennem és támogatnak. Már tudom hogy a zene az, ami boldoggá tesz, és ezzel érzelmeket tudok átadni embereknek. Ezt szerencsére már sokszor tapasztalhattam. És persze az életemet is a zene köré igyekszem építeni. Ez nem könnyű, főleg úgy, ahogyan elkezdtem, teljesen egyedül. De szerencsére egyre több ember segít, és hisz bennem töretlen hittel, ami felbecsülhetetlen dolog. De azt hiszem, ennél még fontosabb az, hogy én hiszek magamban annyira, hogy képes voltam és leszek sikereket elérni — csupán a hitemből és az elszántságomból táplálkozva. Szeretnék üzenni mindazoknak, akik most nehéz és kilátástalan helyzetben vannak: higgyék el, sokszor azért tesz a sors próbára bennünket, hogy kiderüljön, mennyire vagyunk képesek kiérdemelni a jót. Soha, egy percre sem szabad kételkedni abban, hogy értékesek vagyunk, és mindannyian méltók a szeretetre. Sokszor nehéz szavakat találni azokra a dolgokra, amelyek mély mondandójukkal hatást gyakorolnak az ember lelkére. És sokszor nehéz könnyek nélkül kibírni egy olyan helyen, ahol embertelen körülmények közepette élnek emberek, mégpedig igaz és szeretetre méltó szegény emberek. És sokszor gondol az ember vissza egy szóra, az igaz szív szavára, az őszinte ,,köszönöm''-re... — zárta a beszélgetést Dér Zsolt.

További népszerű dallamok Dér Zsolt előadásában a Youtube-on ITT