Rákos Emeséről már olvashattak. Ő az a rendkívül tehetséges fiatal lány, aki a Szabadkai Zeneiskola népdalénekesi szakán végzett Kanalas Zsófia tanárnő tanítványaként.

Most főiskolás, de az énekléssel nem hagyott fel. A TheFreeRock nevű zenekar tagjaként különösen szép csengésű hangjával mindmáig elkápráztatja a közönséget.

— Az együttes 2010-ben alakult meg — meséli Sóti Gábor, aki nem mellékesen Emese barátja is. — Gyakorlatvezető tanárként dolgozom, így az akkori tanítványaimmal szórakozásból elkezdtünk közösen zenélni. Ők sajnos ezt hamar abbahagyták, viszont maguk helyett szereztek egy basszusgitárost, Szegi Csongort és egy dobost, Farkas Bencét. Így már hárman voltunk, és megalapítottuk a Free Rock zenekart. 2010 végén csatlakozott hozzánk még Bernáth Csongor is, aki gitáron játszik.

2012 végén Emese is társult a fiúkhoz, és ezzel egy új fejezet kezdődött, sőt a zenekar nevét is megváltoztatták TheFreeRockra. Ezután egy évig basszusgitáros nélkül zenéltek, Szegi Csongor ugyanis kilépett, majd 2014 elején csatlakozott hozzájuk Drobne Igor, aki azóta is ellátja ezt a szerepet az együttesben. 

— Eleinte népzenét dolgoztunk fel folk-rock stílusban, emellett mindenféle fülbemászó rock zenével próbálkozunk — mondja Emese, aki amellett, hogy tanul, énektudását is kamatoztatja. — Vannak, akik éppen a népzenei részét kedvelik a repertoárunknak, viszont úgy látjuk, hogy valamivel nagyobb igény van a populáris rockra.

Emese elmesélte, hogy amikor megismerkedett Gáborral, a zenekar frontemberével, és meghallgatta a próbájukat, elhatározta: ha a fiúk is beleegyeznek, beáll közéjük.

— Annyira tetszett a zenéjük, hogy késztetést éreztem rá, hogy magam is hozzáadjak valamit az énektudásommal. Ezért csatlakoztam hozzájuk, aminek ők is nagyon örültek. Próbáinkat csupán a szabadidőnk, pontosabban annak hiánya befolyásolja. Van, hogy hetente csak egyszer tudunk közösen gyakorolni, sőt arra is volt már példa, hogy három-négy hétig egyszer sem tudtunk. Ezek a hosszabb kiesések semmiképpen sem szerencsések, ezért mindent megteszünk annak érdekében, hogy minél gyakrabban jöhessünk össze próbálni, megbeszélni a terveket, a feladatokat, az esetleges újításokat.

Mivel az együttesnek még nincs támogatója, a fiatalok a „csináld magad” hívei, azaz a fellépéseket barátok, ismerősök által szervezik meg, olyanok hívják a zenekart, akik már hallották a zenéjét. A együttes tagjai szeretnének továbblépni, még inkább kibontakozni és haladni, új repertoárral állni a lehetőleg minél nagyobb létszámú közönség elé.

— Elfogadunk bármiféle segítséget — mondja Gábor. — Játszottunk már házibulikon, természetesen saját szervezésben, több ízben a Tisza-parton: a nyári idénynyitón, a Kanizsa Feszten, a Maratonon, 2013. május 1-jén a Tandari-tavon, legutóbb pedig a Rákóczi Szövetség Ifjúsági Szervezetének meghívásának eleget téve Magyarkanizsán, a Taverna biliárdszalonban. Meg vagyunk elégedve, mert azzal foglalkozhatunk a szabadidőnkben, amit szeretünk. A zene az életünk, és ahogy a közönség egyre gyakrabban hall bennünket, úgy sokasodnak a kedvező visszajelzések is a zenénkkel, előadásmódunkkal kapcsolatban. Úgy tűnik — és remélem, nem tévedünk —, hogy akik ismernek, azok szeretnek is bennünket. Éppen ezért folytatnunk kell a muzsikálást, újításokkal kell előállnunk annak érdekében, hogy a legszélesebb körű közönség zenei ízlésének is meg tudjunk felelni. Tudjuk, hogy nem lehet mindenkinek eleget tenni, nem is ez a célunk, de szeretnénk gyarapítani a rajongóink táborát, és szívesen várunk mindenkit a soron következő fellépéseinkre — fejezte be a beszélgetést Gábor.