Az adai Szarvas Gábor Könyvtár immár negyedik alkalommal hirdette meg fotópályázatát a magyar fotográfia napja alkalmából. A fekete-fehér mágiája című versenyre mindenki jelentkezhetett, korhatár és egyéb megkötések nélkül. Több mint 200 fotót küldött be az 50 pályázó, és jómagam lettem felkérve a feladatra, hogy rangsoroljam a beérkezett munkákat, zsűrizzem és értékeljem a képeket. Hálátlan feladat, de egyúttal izgalmas is.
Izgalmas, mert egy jó alkotás egy másik fotóst is inspirálhat, és sok erős képpel találkoztam. A pályázat célja az volt, hogy a Lazukics Annának, Jugoszlávia első női fotóriporterének munkásságáról való gondolkodásra s általában véve alkotásra ösztönözze a pályázókat. (Lazukics az idén nyáron hunyt el.) „Az én képeimben mindig ott az ember, az esemény, valami történet. Követtem a trendek alakulását, nem ragadtam le egy stílusnál. Mottóm mindig az volt, hogy nem szép fotót, hanem jó fotót akarok készíteni” — vallotta Lazukics.
Hunyicska Ákos: Igen-igen
A Szarvas Gábor Könyvtár pályázatára pedig nagyon sok jó fotó érkezett. Hál’ istennek, hiszen feladták a leckét a zsűrinek rendesen. (Haha.) Hálátlan dolog egyedül döntést hozni, így mindenkit, aki most nem lett dobogós, vigasztaljon a tudat, hogy ez mindössze egy ember véleménye. Fontos, hogy aki fényképezőgépet vagy mobilt ragad a kezébe azért, hogy képet készítsen, az gondoljon valamit az őt körülvevő világról. Képeivel próbáljon meg történetet mesélni. Sajátját vagy másét, mindegy is, hiszen a fotóinkon úgyis ott lesz egy darab belőlünk is, akár akarjuk, akár nem, legyen szó tájképről, természetfotóról, portréról, street fotóról. A lényeg, hogy a képünk alanyához és/vagy tárgyához legyen valamiféle közünk. Ettől lesz egy fotó őszinte, s ez a fajta őszinteség a befogadót is beszippantja. A pályázatra érkezett alkotások között pedig nem kevés ilyen volt. Amely előtt leragadunk, amelyet nézegetünk, amelynek „olvassuk” a történetét. Ezért minden pályázónak gratulálok. És mivel manapság sajnos már nem divat előhívatni a képeket, azt hiszem, mindenkinek különleges élményben lesz része kiállítás keretében is látni a saját fotóját.
Hunyicska Ákos: Ezt még nekem sem szabad
Jöjjenek hát a legjobbak: Az első díj Hunyicska Ákosé lett, az Igen-igen és az Ezt még nekem sem szabad című fotóiért. A második díjazott Nagy Beáta, képeinek címe Munkamegosztás és Házipálinka-főzés. Harmadik lett Bakos Réka a Délutáni kávé című fotójával. Három különdíj is született, melyet Csuvik Anita a Falu, Szeredi Leona a Várva várt találkozás és Könyves Ottó az Átkelés a befagyott Tiszán című alkotása érdemelt ki.
Nagy Beáta: Munkamegosztás
Nagy Beáta: Házipálinka-főzés
Bakos Réka: Délutáni kávé
Könyves Ottó: Átkelés a befagyott Tiszán
Csuvik Anita: Falu
Szeredi Leona: Várva várt találkozás