Nincs is nagyobb boldogság a vadász szívében, mint amikor a kutyája kiválóan teljesít a terepen. Vannak, akik bizony tagadják, de lerí a képükről, hogy irigykednek egy kicsit. Egyszerű a megoldás, sok munkával, türelemmel, szeretettel kell bánni a kutyusokkal, és előbb-utóbb megjön az eredmény, kitűnően fognak teljesíteni.

Hol tévednek a kezdők? Ők már a második hónap végén olyan eredményt várnak, mint amilyet egy idősebb kutya nyújt, amely, mondjuk, több éven át gyakorolt, tanult, és tett szert a tudományára. Hát ez bizony nem így megy! Türelem nélkül soha nem lesz tökéletes a kiképzés. Vannak ebtulajdonosok, akik olyan dolgokra is szeretik betanítani a kutyájukat, amelyek nem nélkülözhetetlenek a vadászathoz. Saját szememmel láttam, hogy egy okos vizsla parancsszóra a hátizsákban felkutatta a laposüveget, és futva vitte gazdájának nagy örömére, mint valami zsákmányt. A vadásztársak dőltek a nevetéstől, és állva tapsoltak a nem mindennapi produkcióhoz. A gazdi büszkén feszített, és azt mondta, nem is volt nehéz betanítani a kutyust. Persze a vizslák különösen intelligensek, a vérükben van a tanulás, a munka, és odaadó szeretettel teljesítik gazdájuk minden óhaját.

Az egyik legmakacsabb vadászkutya, a német terrier nagyon huncut, mindig valamin eszel, hogyan lehet kereket oldani, és megszökni a bokszból, stb. Szerintem nem is lehet rendesen kiképezni, mert csak addig teljesít, amíg ott van a gazdi mellette. Ahogy magára hagyja, indul a buli. Reszkessetek, csirkék, kacsák, macskák, jön az ördög! Ádáz kutya, nem ismer félelmet, meghátrálást. A teste kicsi és zömök, de a szíve, mint egy T-rexé. A kotorékból kiszedi a rókát, a görényt, de még a borzot is, ami nem lebecsülendő teljesítmény. Van, hogy benn a lyukban egymásra harapnak, és eszük ágában sincs engedni, ilyenkor a vadász közbelép, a farkánál fogva megragadja a kutyáját, és rókástul húzza ki a kotorékból. Amellett a ház környékén rendesen kitakarít, ami a rágcsálókat illeti, egerek, patkányok, görények nem okoznak neki gondot, a lelket is kirázza belőlük, ha sikerül elcsípni belőlük egyet-egyet.

A retriverek, labradorok elég zömök, testes kutyák, a munkájuk mellett a gyermekek szokták őket télen befogni a szán elé, ha van hó. Kiváló szórakozásnak számít kutyaszánnal utazni, és ők szívesen vesznek részt az ilyen kalandokban, mert nagyon szeretik a gyermekeket.

Többnyire fajtatiszta ebekkel szokás vadászni, keverékekkel nem igazán, és csak sikeres munkavizsgát tett ebeket vihetünk magunkkal — papíron! A terepen már láttam olyan kutyust, amelyről nem tudtam volna megmondani, hány fajtából áll össze a „törzskönyve”, mégis jobban teljesített a felkutatásban, apportírozásban, mint képzett kollégái. Természetesen nem ez a jellemző, de ilyen is létezik. A sebzett vad utánkeresésének „szakemberei” a tacskók, vérebek, terrierek és talán még a kopók is, de hogy melyik a legjobb, azt szerintem lehetetlen megítélni, mert nagyon szubjektív. Minden vadász a saját kutyusára esküszik, hogy az ő szimata a legjobb a világon. Ezek az ebek elképesztő hőstettekre képesek, akár a többnapos nyomot is tudják követni, sikeresen meglelve a vadat. Szorgos munkájuknak köszönhetően nem megy veszendőbe a meglőtt vad.

Véleményem szerint a legjobb szimatú kutya a világon az angol véreb, mely valójában nem is angol, hanem belga. Aki nem tudja, mely kutyáról beszélgetünk, annak egy kicsit segítek: ő a rajzfilmekből ismert Pluto kutya vagy Goofy. A szimata rendkívüli, házőrzésre egyáltalán nem való, mert túl barátságos, mindenkit beenged az udvarba. A szófogadás sem az erénye, nem nagyon érdekli a gazdi parancsa, ő inkább nyomot szeretne követni. Nagyon szép, de a végtelenségig makacs. Az USA-ban és Kanadában rendőrségi akciókra képezik ki, míg Európában inkább az elveszett személyeket kutatják fel a segítségével. Van egy olyan információm, és remélem, igaz is, hogy az amerikai igazságszolgáltatás csak az angol vérebbel való nyomozás eredményét ismeri el hiteles bizonyítékként. Annyira jó a szimata Pluto kutyának, hogy ha ő azt állítja, bűnös vagy, akkor neked annyi!

A lakosság körében rendkívüli népszerűségnek örvendenek a tacskók, sokan nem is sejtik, hogy ők is kitűnő vadászebek. Nagy szakértői a kotorékvadászatnak, a nyomkeresésben is megállják a helyüket, de a hajtóvadászatokon is szívesen látják őket. Rókavadászaton, vaddisznóhajtáson kis testük ellenére is jól megbirkóznak a feladatokkal.

Kitűnő vadászkutyákat tenyésztettek ki Európa-szerte, talán az angolok, a németek és a franciák járnak ebben élen, nekik van a legtöbb fajta vadászkutyájuk. Ezek mellett nem lebecsülendő a magyar vizsla sem, és az olaszoknak is van néhány jó kutyusuk. A Balkán is kitűnik néhány fajtával, mindenki a sajátját magasztalja, ami teljesen elfogadott a kinológiában.

Fotó: A szerző felvételei