Mottó: „Amikor a kultúra kevésbé szolgálja a közösséget, mint az élvezet, amikor a tudományok és művészetek értéktelenné válnak, a társadalom a pusztulás útjára lép” (ismeretlen szerző).

A jövő alakulását a jelenben alapozzuk meg, hiszen azt a mai döntéseink és értékrendünk eredményezi majd. Ahogyan az iskola és a szülői nevelés formálja a fiatal elméket és karaktereket, úgy fogják ők formálni a jövő társadalmi normáit, azaz a kulturális, szociális és erkölcsi szabályokat, igényeket. Tehát megállapíthatjuk, hogy az oktatás és a nevelés építőköve egy társadalomnak, és hatása messze túlnyúlik a tanterem, illetve a gyerekszoba falain.

A jelent meghatározó gondolkodásmód gyökere a múltban keresendő. De mi jellemzi a jelent? Olyan dolgok veszítették el értéküket, amelyek alapjaiban határozták meg évszázadokon keresztül a társadalom fejlődését: a család, az oktatás fontossága, a szolidaritás, a környezettudatosság, a fegyelmezettség és az erkölcsös értékrend szerinti életvitel. Mi okozta, hogy ezt mind félretettük? És ezen értékek hiánya milyen hatással van a jelenre, illetve hova vezet a jövőre nézve?

Az oktatás és az iskolában kapott értékek, valamint a szülők által meghatározott irányok együtt formálják a gyermek világnézetét. Ezek az alapok meghatározzák, hogy milyen értékek és szemléletmód alapján fog élni és döntéseket hozni a gyermek a későbbiekben. Az így épülő világnézet pedig saját döntéseinek és tapasztalatainak köszönhetően fokozatosan alakul és fejlődik. Az ember tehát saját maga felelős életének tartalmáért, és azt a világnézetétől függően alakítja. Az életút során megszerzett tudás és tapasztalatok tovább gazdagítják a gondolkodását és szemléletét. A döntéseiben azonban mindig érezhető lesz a korábban meghatározott értékek és irányok befolyása. Csaknem tizenöt éve foglalkozom gyerekekkel, a boldogulás és a siker receptje mindig is a megálmodott célok, a folyamatos tanulás és a fegyelmezettség ötvözetében rejlett, ez vezet a készségek, képességek, attitűdök, tudás, gazdag érzelemvilág, együttérzés, értékrendek és munkaszokások kialakításához. Annak ellenére, hogy ennyire egyszerű a siker kulcsa, és évszázadokon keresztül megfigyelhető, az emberek többsége ma mégsem tartja fontosnak, hogy tanuljon. Az iskola és a tanulás megítélése a szülők és a gyerekek szemében az elmúlt évtizedekben lényegesen megváltozott, már nem tanulni szeretnének, csak túlélni, ha úgy tetszik, megúszni mindent, ami szervesen a tanulási folyamatok része.

A fiatalok és a kultúra válsága

De mit úszik meg ilyenkor a gyermek? Önmaga fejlődését. Azok a fiatalok, akik ma pályakezdők lennének, már ebben a szemléletben nevelkedtek, így nem meglepő az a szomorú statisztika, hogy a fiatalok több mint öt évet várnak az első munkalehetőségre, és többségük soha nem fog tudni olyan pozíciót betölteni, amely az iskolai végzettségének megfelelő lenne. De nem azért, mert nincs munka, és nem alkalmaznák őket szívesen a munkaadók, hanem mert nem megfelelő a tudásuk, a képességeik és a hozzáállásuk. Az oktatás ugyanis csak formális. A technológiai fejlődés, a mesterséges intelligencia, a robotika térnyerése rávilágít arra, hogy a fizikai munkák korának vége, ehelyett a magas szellemi kvalitások válnak egyre fontosabbá. Ezáltal a munkaerőpiaci elvárások már most emelkedtek, és a mai fiataloknak már korábban ki kellett volna alakítaniuk azokat a készségeket, amelyekre ma szükségük volna. Többnyire ez eredményezi vajdasági létünk legszomorúbb trendjét is, a szülőföld elhagyását, azaz a külföldön való munkavállalást, amely mögött egyértelműen a sikertelenség áll. Szerintem nem szükséges különösebben ecsetelnem, hogy a külföldön dolgozók többsége olyan munkát vállal, és olyan életkörülmények között próbál túlélni, amelyek messze elmaradnak a hazai lehetőségekhez és körülményekhez képest. Ők többet keresnek, de ez csak a látszat fenntartására elég. Hazalátogatásuk alkalmával villantanak egy lízingelt autócsodát, de vajon a munkásszállók, bevándorlónegyedek keretéből van kitörési lehetőség? A műveltség hiánya és az ebből adódó szegényes lelki- és érzelemvilág a gazdasági tényezőkön túl sajnos a társadalom széles spektrumában fellelhető. Az ifjabb generáció egyre kisebb érdeklődést mutat a kultúra klasszikusnak vélt léleképítő tartalmai iránt, miközben egyre nagyobb igény mutatkozik az olyan zenei vagy művészetinek hazudott fesztiválokra vagy pajtából eszkábált diszkókra, amelyeknél — az egyéb tartalmak mellett — az alkohol és a kábítószer fogyasztása igencsak előkelő helyre kerül. Továbbá hatalmas az érdeklődés minden olyan, színvonalat, igényességet és kultúrát még nyomokban sem tartalmazó rendezvényre, ahol pusztán az élvezetek hajszolása a cél.

Az értékek eltűnése és a nevelés felelőssége

„Minek tanul a gyerek képzőművészetet, zenekultúrát, polgári nevelést, minek kell elolvasni azt a háziolvasmányt vagy megtanulni a költeményt?” — ezek a kérdések sokszor felmerülnek a szülők és a gyerekek körében egyaránt. Éppen ezért kellene tudnunk különbséget tenni a valódi értékek és a közízlést sértő tartalmak között. Igen, meg lehet úszni az iskolai feladatokat, mert a rendszer ezt lehetővé teszi, de ez hova vezet? A szülők rácsodálkozva, olykor felháborodva konstatálják, hogy a gyerek csak a telefonját nyomkodja, csak a TikTok és a YouTube érdekli. Megsúgom, ez a szokás nem az iskolában alakul ki, hanem otthon. A szülők többsége egy-egy munkanap után kikapcsolódás vagy feltöltődés gyanánt már nem olvas könyvet, illetve nem keres olyan tartalmat, amely építi a lelki- vagy az érzelmi világát, esetleg bővíti a tudását, hanem bekapcsolja valamelyik kereskedelmi televíziós csatorna közízlést romboló műsorát, jókat nevet, hogy az ott látható szereplők, celebek miként aljasodnak le, s így bizony minden este megvan a beteljesülés, az igazi sikerélmény. Természetesen ugyanezeket a tartalmakat fogyasztják a közösségi médiában is. Bizony, ez nem jó példa, a gyerek ezt látja otthon, és ennek megfelelően alakulnak ki az igényei is. Ebből a térből választ példaképet. Ha ma megkérdezünk egy vajdasági gyereket, mi szeretne lenni, ha nagy lesz, nem azt a választ fogjuk hallani, hogy mérnök, orvos, ügyvéd, festőművész vagy színművész — isten ments!, hiszen ahhoz ki kellene lépni a komfortzónából és tanulni kellene —, ehelyett influencer, celeb, DJ — hangzanak fel a lelkes válaszok. Érezhető, hogy baj van?

A kulcs a változásban rejlik. Ahhoz, hogy a jövő generációi ismét a helyes irányba tereljék értékeiket és tudásukat, szükség van a nevelés és az oktatás átalakítására. Szükség van arra, hogy a szülők és a pedagógusok az iskola mellett más tartalmas tevékenységeket is szervezzenek a gyerekek számára. Az egyéni felelősségvállalás, az értékrendek átadása otthon és az iskolában egyaránt kulcsfontosságú. Az innováció és a változás iránti nyitottság révén a fiatalok megtanulhatják, hogy a tudás és az értékek milyen fontos szerepet töltenek be a sikeres élet és a boldogulás útján. Az összetartó, szolidáris társadalom kialakítása érdekében mindannyiunknak részt kell vennie a pozitív változás előmozdításában, hogy a jövőnk olyan legyen, amely tiszteletben tartja az emberi jogokat, a környezetet, és ahol a valódi értékek újra értelmet nyernek.