* Egy filmfesztiválon, a Mediawave-en ismerkedtünk meg sok-sok évvel ezelőtt Győrben. Mi tehát a filmnek köszönhetjük, hogy ismerjük egymást. Te minek köszönheted a filmes rajongást? Azaz mi vitt a Mediawave-re?

— Gyerekként valamiért elkezdtem vásárolni és olvasni a Cinema magazint, szerintem először azért, mert volt benne egy cikk Bruce Willisről. A filmek szeretetét egyébként a családból hozom. Emlékszem, hogy mint minden gyerek, én is újranéztem a kedvenceimet, de ezek nem olyanok, mint amilyenre először gondolnál. Jacques Tati alkotásait is többször láttam, de amit rongyosra néztem, az a Hókusz pókusz című boszorkányos film Bette Midlerrel, aztán Jim Henson rendezése, a Labirintus, főszerepben David Bowie-val, ez egy furcsa, egy picit hallucinációs road movie, s felnőttként nézve nem éppen gyereknek való, valamint Ridley Scott Legenda című filmje, mely egy fantasy, ördögökkel, manókkal, unikornisokkal. Nem azok a tipikus gyerekfilmek, de a meseszerű világuk nagy hatással volt rám. Gimis voltam, amikor nyáron a helyi videotékában „kettőt fizet, hármat vihet” akció volt, ezért mindennap három filmet megnéztem. Táborokba nem jártam, a nyarakat Szabadkán töltöttem, s az egyik unokatesómmal rengeteget filmeztünk. Nekik már nagyon korán volt internetük s a Sky nevű külföldi tv-csatorna, így éjszakába nyúlóan néztük a Harcosok klubját, a Mátrixot vagy a Donnie Darkót, tizenhárom évesen. 

Fotó forrása: szineszformasz.com

* És innen hogyan ugrottál arra a lépcsőfokra, hogy azt mondd: neked is filmet kellene csinálni?

— A gimnázium vége felé volt egy pályázat, abszurd kisfilmet kellett készíteni. Ez volt az első alkalom. A gimis barátnőmmel ketten csináltuk. Már itt rájöttem, hogy a filmkészítés minden része nagyon izgalmas. Az írás, a helyszín keresése, a szereplők kiválogatása, aztán pedig a vágás. Mondjuk, ez utóbbit azért jobb a vágóval együtt csinálni.

* Nem végeztél rendezői szakot, a filmkészítés rejtelmeit nem egyetemes keretek között tanultad.

— Sok táborba jártam. Egyébként az ELTE film szakán most már van rendező osztály, annak idején még nem volt, viszont forgatókönyvírás-óránk igen, ahol kis csoportokban végigírtunk egy nagyjátékfilmet. Vagy volt olyan is, ahol műfaji kisjátékfilmeket vettünk sorra. A dokumentumfilm-készítést is nagyon szerettem. Szóval voltak azért gyakorlati tanáraink is a film szakon. De az erdélyi Filmtett táborban is nagyon sokat tanultam, melyen többször is részt vettem. 

A kulisszák mögött — a Mária Terézia szül című film forgatása (Kárász Karolina felvétele)

* A filmhez pénz és stáb kell. Az elején egyik sincs az ember zsebében.

— Mivel ugye nem rendező szakos voltam, nem kellett vizsgafilmet csinálni, melynek során meg lehet tanulni ezt a szakmát. A másik lehetőség pályázni az MTVA-hoz (ma már NFI). Az MTVA akkor létrehozott egy külön filmalapot, ide tudtam pályázni, s három alkalommal nyertem is. Ezek fontosak, mert megismered az embereket, a stábot, az operatőröket, kiválasztod, kikkel szeretnél dolgozni. Közben fogatókönyvíróként dolgoztam a Barátok Közt csapatában szó szerint a barátaim között. S amikor időm engedte, videóklipeket, webes reklámot, könyvtrailert, fashionvideót készítettem.

A kulisszák mögött — a Mária Terézia szül című film forgatása (Kárász Karolina felvétele)

* Ugrok egyet az időben: a történelemben vissza, a te életedben pedig előre, a Mária Terézia szül című filmedhez. Izgalmas szeletét mutatod be a nagyasszony életének. Honnan jött eléd a téma? 

— A COVID eleje volt, és rengeteg szabadidőm lett. Mivel szeretem a történelmet, éppen a Múlt-kor magazint olvastam, és felkaptam a fejem, amikor a királyi, nyilvános szülésekről szóló írást elolvastam. Rögtön arra gondoltam, ez tökéletes téma egy kisfilmhez. Egy helyszínen játszódik, jó a struktúrája. A vajúdástól jutunk el a szülésig. Van egy egyszerű dramaturgia, melyre sok mindent fel lehet fűzni. S önmagában a nyilvános szülés annyira abszurd és furcsa, hogy máris kész a tragikomédia, mely szerintem a legjobb műfaj. Vicceset írni nagyon nehéz, de mindig arra gondolok, de jó lenne. Közben persze legyen érzelmes is, mély mondanivalóval. Úgy éreztem, ebben a sztoriban mind benne van. Sokat kutattam a kort, még az osztrák történelmi gasztronómiáról is elolvastam egy könyvet.  

A kulisszák mögött — a Mária Terézia szül című film forgatása (Kárász Karolina felvétele)

* És mi volt a forgatás legizgalmasabb része?

— Egyértelműen a szülésjelenet, melytől egyébként rettegtem is. Én ugyebár nem szültem még, és a főszereplő Ladányi Júlia sem. Próbáltam készülni rá, videókat néztem szülésekről, de sokat segített Gubik Ági is, aki az anyakirálynőt játssza, valamint Czukor Balázs színész, akiről kiderült, hogy kénytelen volt levezetni a felesége szülését, mert a mentő nem ért ki időben. A filmen nem mutatjuk magát a szülést éles egyenesben, a főszereplő arca a lényeg, és bár az abszurd komédia megengedi a túlzást, azért hitelesek akartunk maradni. Színészként szülést játszani nagyon durva feladat, de annyira jól sikerült már az első felvétel, hogy azt használtuk. A stáb nagy része nőkből állt, az operatőr, az első asszisztens, a látványtervező, a vágó — aki szolgálólányként statiszta is volt —, a szkriptes mind nő volt. Én a folyosón néztem ennek a jelenetnek a felvételét egy monitoron, s annyira meghatódtam, hogy azt éreztem, mindjárt elsírom magam, de visszatartottam, egészen addig, amíg be nem mentem a többiekhez, s rá nem néztem az operatőrre, aki szintén a sírás szélén állt. Ettől aztán elkezdtek potyogni a könnyeim, s engem látva nekik is szép sorjában.

Részlet a már elkészült filmből

* Van még két, történelmi témát, alakot feldolgozó kisjátékfilmed, az Irinyi és a Láz, mely Semmelweist állítja középpontba. Szóval a kosztümös filmek valamiért nagyon vonzanak téged.

— Akkoriban, amikor ezek készültek, még nem volt ennyire előtérben a történelmi film Magyarországon, mint most. Szóval volt ebben némi szándékosság. Az Irinyi előtt már pályáztam más filmtervekkel, melyek nem nyertek, s arra gondoltam, talán nagyobb esélye lesz egy olyan tervemnek, amely egy — a bemutatás évében évfordulós — magyar történelmi személyről szólna. Nyáry Krisztiánnak van két könyve, mely feltalálókról, bátor, magyar hősökről szól. Itt találtuk Irinyit Fazekas Mátéval, a forgatókönyvíróval. Irinyinek nagyon érdekes élete volt. Feltalálta a könnyen gyulladó gyufát, melyet mindenki ismer, de ezenkívül nem sok mindent tudunk róla. Ez a hihetetlen lángelme élete végére egy megkeseredett emberré vált, aki végig abban reménykedett, hogy újraélesztheti a forradalmat. Rokon lélek, mert ebben a szakmában is fontos, hogy az ember újra és újra próbálkozzon. Annyira előrehaladott volt a gondolkodása, hogy megépített egy mezőgazdasági gépet, mely a traktor elődjeként működhetett volna, de mindenki hülyének nézte. A filmet egy picit science fictionösre írtuk, Máté ötlete volt, hogy Irinyi a mi sztorinkban építsen egy harci robotgépet. Én szeretem a robotokat és a sci-fit is, így lett az alkotásunk egy XIX. századi sci-fi. Egyébként is a történelmi filmekben azok a részletek az izgalmasak, amelyekről nem lehet olvasni a könyvekben, de az is lehet, hogy úgy történtek.

Részlet a már elkészült filmből

* Ez egy jó történet. Ilyenkor nem érzi az ember azt, hogy fú, ez egy annyira jó ötlet, hogy ebből nagyjátékfilmet kellene csinálni?

— De. Próbálkoztunk is vele néhány évvel később, amikor a jelenlegi filmintézet megalakult, de nem adtak támogatást, csak a forgatókönyv fejlesztésére, utána kidobták. Ilyen sokszor történik. Velem konkrétan háromszor. Pedig annak a filmnek női főszereplője lett volna. Egy kémnős kalandfilmet szerettünk volna forgatni.

* Ha egy film főszerepét magadra kellene osztani, vagy ha film készülne az életedről, akkor az milyen lenne?

— Szerintem egy Frances Ha típusú mozi, mert kiemelt szerepet töltenek be életemben a női barátságok. Ez visszatérő témája a filmterveimnek is. A Francis Ha mellett pedig a Girls című sorozat még ilyen, bár ott egy kicsit ellenszenvesek a lányok, de ettől függetlenül a sztorija megfelelne. Valóban sok fontos barátnői kapcsolatom van, és fontosak számomra a női történetek. Egyébként lehet, hogy a Sex and the Cityt kellett volna mondanom, most már abban a korban vagyok. (Mosolyog.)

Részlet a már elkészült filmből

* Tervekről beszélhetsz?

— Csak nagy vonalakban. Most készülök első nagyjátékfilmemre, szeptemberben forgatjuk. Független alkotás lesz, félig-meddig műfaji, ráadásul ez a műfaj elég ritka Magyarországon. Nekem az volt az álmom, hogy filmeket készítsek, és természetesen meglegyen a nagybetűs nagyjátékfilm is. Hihetetlen, hogy először életemben ennyire közel kerültem ahhoz, hogy megvalósuljon, és még nyugdíjas sem vagyok, hahaha. Szóval ez töltötte ki a nyarat, ez tölti ki az őszt, és őszintén remélem, hogy jövőre már jöhetsz nézni a bemutatóját.

* Legyen így, akkor addigra kivasalom a kisestélyimet.