A történelem fehér foltjait kutatja
Kartali Róbert
2020.11.23.
LXXV. évf. 47. szám
A történelem fehér foltjait kutatja

Dr. Pfeiffer Attila nyerte az idei Kristálygömb Díjat, melyet a Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferencia keretében ítélnek oda 2006 óta, a tudományok és a művészetek minden ágát egyenrangúan szem előtt tartva és értékelve. Az idei díjazott a történelemtudomány terén elért kiváló eredményeivel érdemelte ki az elismerést.

Pfeiffer Attila az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karán asszisztens. Viszonylag fiatalon, harminckét éves korára szerezte meg a doktori címet, disszertációját szeptemberben védte meg. Tanulmányai során történelemtanárként dolgozott, előbb a nemesmiliticsi általános iskolában, majd a szabadkai Svetozar Marković Gimnáziumban tanított, hat éve pedig tanársegédként dolgozik az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Történelem Tanszékén, az újkori katedrán. Szülővárosában, Zomborban él.

* Nagy kihívás volt a doktori disszertáció megírása?

— A doktori munkámmal Bács történetét a késő középkortól az Oszmán Császárság hanyatlásáig dolgoztam fel. Tanáraim szerint ez egy lehetetlen küldetés volt, mert két korszakot kellett összekötni, a középkori magyar történelmet és az oszmán hódoltság alatti Magyarország történetét. Az egyik a keresztény civilizációhoz tartozik, a katolicizmushoz lényegében, majd erre a vidékre érkezett egy másik impérium, az oszmán, mely egy teljesen más világ, más kultúra, más civilizáció, más vallás. Ezt a kettőt összefonni nem volt egyszerű. Ilyen két korszakot összekötő monográfiákat általában társszerzők szoktak elkészíteni, esetemben ezt egyedül végeztem el.

* Hogyan vágtál bele?

— 2013-ban közvetlenül a mesterfokozat elnyerése után kezdődött a történet, dr. Đura Hardi, az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának professzora választotta ki számomra a témát. Elfogadtam az ajánlatot, mert tudtam, hogy nagyon érdekes, viszont azt nem sejtettem előre, hogy ennyire nehéz lesz. A doktori képzés első két éve a vizsgákról szólt, ezután már tudtam, hogy külföldön kell majd kutatni. Ekkor merült fel Budapest, Bécs és Zágráb.

* A Vajdaságban lévő történelmi levéltárakban nem volt elegendő fellelhető anyag?

— Az itteni térségre vonatkozó, fontos történelmi dokumentumok, melyek fennmaradtak a késő középkorból és a török hódoltság idejéből, Budapesten és Bécsben találhatóak, mivel a magyar nemesség a fontos dokumentumokat kimentette innen a törököktől menekülve. Írásos bizonyítékaik, okleveleik voltak arról, hogy mely földterületeket birtokolta a család a középkor folyamán, ahogy ezeket a magyar királyoktól kapták. A bácsi káptalan, a katolikus egyházigazgatás középkori közjegyzősége, mely oklevelek kiadásával is foglalkozott, megsemmisült, Szulejmán Szultán ugyanis, amikor a mohácsi vész után bevonult Budára, átkelt a Dunán, a pesti oldalon pedig visszafelé végigpusztította a középkor végi Alföldet, a többi közt sajnos Bácsot is, akkor ez a káptalani oklevéltár is megsemmisült a tűzvészben. A nemesek viszont több száz oklevelet megmenekítettek, ezek jelentős részét Budapesten őrzik a Magyar Országos Levéltárban, de van belőlük Bécsben is, például a Pálffy és az Erdődi nemesi családi levéltári anyagok. E nemesi családok leszármazottjaitól külön engedélyt is kellett kérnem, hogy Bécsben belenézhessek ezekbe a dokumentumokba. A hozzájárulásuk nélkül ugyanis nem tekinthettem volna bele a családi levéltári anyagukba. A Magyar Országos Levéltárban rengeteg olyan dokumentum is volt, amely csupán fénymásolat, mert az eredetik Pozsonyban vannak, hiszen az akkori Magyarország fővárosa Pozsony volt. Ezeknek az okiratoknak egyébként túlnyomó része latinul íródott, így latinul is meg kellett tanulnom.

* Rengeteg érdekes dokumentummal találkozhattál, melyiket emelnéd ki közülük?

— Az egyik Hunyadi Mátyáshoz köthető, aki 1465-ben járt Bácsban. Ott egy oklevelet állított ki egy angol vitéznek, név szerint Robert de Champlainnak, aki a boszniai török háborúban Mátyás király seregében harcolt. Az angol vitéz és annak lovagi kísérete valószínűleg szintén megjelent Bácsban. Ez azért érdekes, mert a középkorban ez a földrajzi távolság több hónapnyi utazással járhatott. Ezt a dokumentumot latinról szerbre lefordítva meg is jelentettem a doktori értekezésemben, hiszen hihetetlen, hogy középkori angol lovagok is megjelentek itt a mi vidékünkön. Egy másik érdekesség, hogy sikerült bebizonyítani, hogy egy aranyműves-céhműhely működött Bácsban, itt egy külön történetet is sikerült kibogoznom. Fény derült arra, hogy a bácsi aranyművescéh nagyon közeli kapcsolatot ápolt a szegedi és a brassói aranyművescéhekkel. A történet egy bizonyos Kristóf mesterről szól, aki Bácsban tanult, és amikor hazakerült Brassóba, akkor kitudódott, hogy ellopott egy násfát, azaz egy női nyakékdíszt, mely 20 aranyforintot ért. Ez egy nagyon nagy összeg volt a középkor végén. Elvették a céhmesteri engedélyét, ami nagy büntetésnek számított, hiszen így az egész Magyar Királyság területén nem foglalkozhatott a szakmájával. Brassóból vissza kellett jönnie bocsánatot kérni, illetve kifizetni a kárt, itt felmentették a vétke alól, de még Szegeden is tisztáznia kellett magát. Engedélyét Brassóban csak az után kaphatta vissza, hogy a bácsi és a szegedi céhek bizonylatával II. Ulászló király személyesen is közbeavatkozott. Ez két különösen érdekes történet volt, de több uralkodó, így IV. Béla királyunk szintén megfordult Bácsban a XIII. században. Tartottam a kezemben továbbá olyan iratokat is, amelyeket I. Habsburg Ferdinánd magyar király maga írt alá, és amelyekben Bács többször is említve volt. Különös varázsa van ennek. Egy kutatás során számtalan üresjárat is van, a dobozokat vizsgálva rengeteg port nyelünk le a több száz éves iratok lapozgatása közben, de amikor többheti vagy hónapnyi kutatás után találunk néhány érdekesebb dokumentumot, mellyel rávilágíthatunk a történelem egy eddigi fehér foltjára, akkor úgy érezzük, megérte.

* Mennyi időt emésztett fel a doktori disszertáció elkészítése?

— Csaknem négy év kellett hozzá. Budapesten hat alkalommal kutattam, így ott összesen fél évet töltöttem, Bécsbe pedig háromszor mentem egy hónapra. A zágrábi kutatásaimat pedig még nem tekintem lezártnak, ott ráleltem egy érdekes témára, mellyel ott tovább szeretnék foglalkozni. Maga a doktori értekezés összesen 578 oldalas lett. A munkában sikerült konkrétan rávilágítani a település demográfiai és gazdasági történelmére, illetve a bácsi káptalannak a történetére. A település egyházi és világi intézményeinek kutatásával foglalkozva kiderült, hogy a bácsi káptalanról még senki sem írt jelentősebb munkát, így úttörő voltam. Sikerült egy újszerű megvilágításba helyezni Bácsot mint vármegyeközpontot, illetve annak török kori történelmét. Hegyi Klára már foglalkozott a török kori Báccsal, viszont eddig senki nem gyűjtötte össze és tette egy helyre a középkori deftereket, tehát a lakossági összeírásokat. Ezekben a defterekben szerepel a lakosság nemzeti, vallási összetétele, hogy településekre lebontva az emberek mennyi adót fizettek. Ezek a török defterek nagyon érdekes források, melyek alapján rekonstruálhatjuk a város lakosságát. A középkori Magyarországról sajnos nincsenek ilyen adatok.

* A most elnyert Kristálygömb Díjból milyen jóslatot fogalmaznál meg önmagad számára, hogyan és merre tovább?

— A tanítás mellett a továbbiakban is szeretnék kutatással foglalkozni, a vidékünk, de elsősorban Bácska történelmével. Nagy álmom, hogy Rómában, a Vatikáni Levéltárban kutathassak, de Isztambulban is jó lenne átnézni a térséghez kapcsolódó iratokat. Hosszabb távon szeretnék a későbbi korokkal, így a XVIII. és a XIX. századdal is foglalkozni vidékünk kapcsán, hiszen leginkább a helytörténet érdekel. Magyarságtudatom tekintetében fontos számomra, hogy teljesen megismerjük a szülőföldünk történelmét. Méltán lehetünk rá büszkék, Bácsra is, de a néhai szabad királyi városainkra is, Újvidékre, Zomborra és Szabadkára. Vannak még kutatásra váró témakörök ezekkel kapcsolatban, szeretnék ezen az irányvonalon maradni, és elsősorban a szerb, de a magyar történelemtudományban is megvilágítani a máig megmaradt fehér foltokat.

* Sok áldozattal járt számodra a doktori cím elnyerése?

— Sok mindent fel kellett áldoznom érte. Én egy mélyen vallásos ember vagyok, hálás vagyok, hogy eljuthattam idáig, hogy be tudtam ezt fejezni, főleg úgy, hogy teljes mértékben csak magamra számíthattam, hiszen a családom már külföldön él és dolgozik. Mintegy utolsó mohikánként maradtam itthon Vajdaságban, illetve Zomborban, és magamnak kellett végigküzdenem ezt minden támasz nélkül, egyedül. 

Fényképezte: Kartali Róbert

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Interjú rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..