A tomboló vulkánok egykori világában

A tomboló vulkánok egykori világában

Vannak helyek, ahová szeretek visszajárni. Leginkább az ott rögzített ízek és fények miatt, de legtöbbször csak úgy. Mintha súgná valami, maradtak még feltérképezetlen foltocskák számomra az előző látogatás idején részletesen körbetopogott placcokon.

Ilyen hely(szín) lett a közelmúltban a Tihanyi-félsziget is. Ámbár utunkhoz a „nyugisnak” ígérkező csütörtöki napot választottuk, a siófoki kikötőben horgonyzó hajóra még a menetrend szerinti indulás perceiben is vagy félszázan igyekeztek jegyet váltani. Mint csakhamar kiderült, tükörképe volt eme emberi nyugtalanság a túlpart felől közelgő viharnak. A bátrabbja, illetve mindaz, akinek nem derogált az augusztusi kánikula kellős közepén zsákjába esőkabátot vagy melegebb felsőgúnyát is tenni, a vágós eső ellenére is künn maradt a fedélzeten. Alattunk pedig tajtékosan háborgott a tenger. A Balaton. Közép-Európa legnagyobb sekély tava, melynek mai hosszúsága megközelíti a 78 kilométert, átlagos mélysége pedig mindössze 3,3 méter. Azt mondják, összefüggő víztükre csak az utóbbi ötezer évben alakult ki.

Tihanyról az apátság mellett leginkább a levendula rögzül az odalátogatókban. Elvonulva viszont a forgatagtól megannyi hívogató (tan)ösvény is található. Melyet lehet teljesíteni, de, mondjuk, ízlelgetni is. Lépésről lépésre haladva tágítani egyre beszűkülni tetsző világ(látás)unk horizontjait.


A szerző felvételei

A Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban, a Bakony—Balaton Geopark területén fellelt információs táblák az Óvárról és a Barátlakásokról magyar és angol nyelven hozzák a tudnivalót.

„A hegy [az Óvár] nevét a tetején ma is jól látható, a Balaton környékén legszebben fennmaradt földsánc-rendszerről kapta. A magaslat kitűnő földrajzi fekvése, meredek, helyenként mély szakadékokkal védett oldalai már korai elődjeinket is megtelepedésre ösztönözték. […] A tetőn épült földsánc nagyobb része a kelták korából maradt ránk, de a honfoglalást követő időszakban is készült egy belső, kiegészítő sáncrendszer. Az Óvár északi, meredek lejtőin ritka növények élnek, mint a lisztes berkenye (Sorbus aria), a nagy pacsirtafű (Polygala major), vagy az ősszel virító csillag gerebcsin (Aster amellus). Az Óvár keleti oldalában, ebben a 20 méter magas sziklafalban számos mesterséges üreget találunk. Az ún. Barátlakásokat egykor azok a bazilita szerzetesek készítették és lakták, akiket I. András királyunk felesége (Anasztázia királyné, ukrán hercegnő — a szerző megj.) hozott magával a Kijevi Nagyfejedelemségből, Kr. u. 1050 körül. A cellacsoportokból ma már csak három látható, a többit egy 1952. évi sziklaomlás betemette. 1994-ben a sziklafalat és a még meglévő üregeket stabilizálták, helyreállították.”

Továbbhaladva megkezdett utunkon csakhamar azt is megtudjuk, hogy a tomboló vulkánok egykori birodalmába jutottunk be, hiszen a talpunk alatti helyen csekély 8 millió évvel korábban a folyamatosan feltöltődő és kiédesedő vizű Pannon-tó maradványait találtuk volna. „A mélyben húzódó törésvonalak mentén ekkor bazaltos kőzetolvadék tört a felszínre. A Tihanyi-félszigeten születtek a Balaton-felvidék első tűzhányói. A Barátlakások környékén 40 méter vastagságban vizsgálható üledéksorozat képződéséhez akár néhány nap vagy óra is elegendő volt!”

A zöld sávos ösvény odalent a városkába északnyugati irányból befutó országúttal érintkezik. Érdemes ráfordulni, a közbeiktatott jelzések intelmeit pedig jó volna megszívlelni. Ha másért nem, akkor talán a változatosság kedvéért…

Napszentület idején végül újra békés lett a Balaton. Fodrokat csupán a déli partra tartó hajónk borzolt víztükrének felszínén. 


Még több kép!▼

Képgaléria

Cikkünk további képei

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Barangoló rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A tomboló vulkánok egykori világában
Barangoló
A tomboló vulkánok egykori világában
Barangoló
Facebook

Támogatóink