Ilyen hely(szín) lett a közelmúltban a Tihanyi-félsziget is. Ámbár utunkhoz a „nyugisnak” ígérkező csütörtöki napot választottuk, a siófoki kikötőben horgonyzó hajóra még a menetrend szerinti indulás perceiben is vagy félszázan igyekeztek jegyet váltani. Mint csakhamar kiderült, tükörképe volt eme emberi nyugtalanság a túlpart felől közelgő viharnak. A bátrabbja, illetve mindaz, akinek nem derogált az augusztusi kánikula kellős közepén zsákjába esőkabátot vagy melegebb felsőgúnyát is tenni, a vágós eső ellenére is künn maradt a fedélzeten. Alattunk pedig tajtékosan háborgott a tenger. A Balaton. Közép-Európa legnagyobb sekély tava, melynek mai hosszúsága megközelíti a 78 kilométert, átlagos mélysége pedig mindössze 3,3 méter. Azt mondják, összefüggő víztükre csak az utóbbi ötezer évben alakult ki.

Tihanyról az apátság mellett leginkább a levendula rögzül az odalátogatókban. Elvonulva viszont a forgatagtól megannyi hívogató (tan)ösvény is található. Melyet lehet teljesíteni, de, mondjuk, ízlelgetni is. Lépésről lépésre haladva tágítani egyre beszűkülni tetsző világ(látás)unk horizontjait.

A szerző felvételei

A Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban, a Bakony—Balaton Geopark területén fellelt információs táblák az Óvárról és a Barátlakásokról magyar és angol nyelven hozzák a tudnivalót.

„A hegy [az Óvár] nevét a tetején ma is jól látható, a Balaton környékén legszebben fennmaradt földsánc-rendszerről kapta. A magaslat kitűnő földrajzi fekvése, meredek, helyenként mély szakadékokkal védett oldalai már korai elődjeinket is megtelepedésre ösztönözték. […] A tetőn épült földsánc nagyobb része a kelták korából maradt ránk, de a honfoglalást követő időszakban is készült egy belső, kiegészítő sáncrendszer. Az Óvár északi, meredek lejtőin ritka növények élnek, mint a lisztes berkenye (Sorbus aria), a nagy pacsirtafű (Polygala major), vagy az ősszel virító csillag gerebcsin (Aster amellus). Az Óvár keleti oldalában, ebben a 20 méter magas sziklafalban számos mesterséges üreget találunk. Az ún. Barátlakásokat egykor azok a bazilita szerzetesek készítették és lakták, akiket I. András királyunk felesége (Anasztázia királyné, ukrán hercegnő — a szerző megj.) hozott magával a Kijevi Nagyfejedelemségből, Kr. u. 1050 körül. A cellacsoportokból ma már csak három látható, a többit egy 1952. évi sziklaomlás betemette. 1994-ben a sziklafalat és a még meglévő üregeket stabilizálták, helyreállították.”

Továbbhaladva megkezdett utunkon csakhamar azt is megtudjuk, hogy a tomboló vulkánok egykori birodalmába jutottunk be, hiszen a talpunk alatti helyen csekély 8 millió évvel korábban a folyamatosan feltöltődő és kiédesedő vizű Pannon-tó maradványait találtuk volna. „A mélyben húzódó törésvonalak mentén ekkor bazaltos kőzetolvadék tört a felszínre. A Tihanyi-félszigeten születtek a Balaton-felvidék első tűzhányói. A Barátlakások környékén 40 méter vastagságban vizsgálható üledéksorozat képződéséhez akár néhány nap vagy óra is elegendő volt!”

A zöld sávos ösvény odalent a városkába északnyugati irányból befutó országúttal érintkezik. Érdemes ráfordulni, a közbeiktatott jelzések intelmeit pedig jó volna megszívlelni. Ha másért nem, akkor talán a változatosság kedvéért…

Napszentület idején végül újra békés lett a Balaton. Fodrokat csupán a déli partra tartó hajónk borzolt víztükrének felszínén. 

Még több kép!▼