A téli napforduló ünnepe

A téli napforduló ünnepe

A Magyar Turán Alapítvány az utóbbi évek hagyományaihoz híven az idén is megtartotta a téli napforduló ünnepét, azaz a Karacsunt, melynek Temerin adott otthont. Az Ősök tanyáján megrendezett eseményre szép számú magyarországi és vajdasági résztvevő érkezett.

A téli napforduló ünnepe a keleti pusztai népeknél, így őseinknél is a legkiemelkedőbb örömnapnak számított. A kínai krónikák már a hunok esetében is feljegyezték a sötétség fordulójának megünneplését. Ez a nap a megújulást, az újjászületést jelképezte. A sztyeppei lovas-nomád népek hitvilágában — a magyarokéban is — nagyon fontos szerepet töltött be a téli napforduló megünneplése. Az év legrövidebb napja (december 21-e), illetve ebből adódóan az év leghosszabb éjszakája (december 22-ére virradóra) ekkor van. A feketeség csúcsa és annak átfordulása után egyre nő a fény, a világosság ideje. A fény növekedésbe való átfordulását, a majdan elérkező tavasz és megújulás reményét ünnepelték az anyatermészetet tisztelő ősi hitvilágban.


A jurták kívülről...


...és belülről

A temerini Hunor Íjász- és Hagyományőrző Egyesület 10. alkalommal ünnepelte meg őseink karácsonyát, a Karacsunt. Törteli László, az egyesület elnöke köszöntőbeszédében elmondta, hogy hagyományainkat nem ápolni, hanem megélni kell.

— Amíg a szertűz ég, addig őseinkre és az ő nemes cselekedeteikre gondolunk, követve kultúrájukat, ezzel is felidézve egyik legnagyobb ünnepüket. 


Bíró András Zsolt antropológus, a Magyar Turán Alapítvány elnöke köszöntőjét mondja

Bíró András Zsolt antropológus, a Magyar Turán Alapítvány elnöke kiemelte, hogy a magyarságnak több nagy ünnepe van, és közülük az egyik legnagyobb a karácsony, melynek ideje december 24-e és 25-e.

— Őseinknek a kereszténység felvétele előtt saját hitviláguk, ősvallásuk volt. Egy olyan jellegű hitvilág, amelyben az istenkép az energiához, a természethez, a megújuláshoz volt köthető, és létezett egy főenergia, mely irányította a világot, az energia körforgását. Akkoriban táltosok, vagyis sámánok jártak közöttük. Sokak fejében tévhitek élnek a sámánokkal kapcsolatban. Úgy hiszik, hogy a sámánok csak dobolnak, és valamilyen szer hatására mindenféle dolgokat művelnek. Ezzel szemben viszont ők a műveltség közvetítői voltak, és nemcsak zenéltek, hanem kivételes adottságokkal is meg voltak áldva. Sámánnak születni kellett. Sokrétű tudással vértezték fel magukat, ismerték a gyógynövényeket, a sebészeti eljárásokat, gyógyítottak is.

Bíró András Zsolt rendkívül fontosnak tartja a természethez való visszatérést. Mint mondja, nagy bajba kerülhet az emberiség, ha nem tiszteli a természetet, illetve azokat az energiákat, amelyek az emberi életről gondoskodnak.

— A mai ünnep nem személyhez, hanem a természet folyamataihoz kötődik. A jövő nemzedékének meg kell értenie őseink gondolkodásmódját, így nemcsak kultúránkkal, hanem a jövővel és a fenntartható világgal kapcsolatban is egy teljesen új látásmódra tehet szert. Szervezetünk nemcsak a jelenlegi Magyarország területére, hanem az egész magyar nemzetre, az egész Kárpát-medence magyarságára összpontosít. Fontos, hogy legyenek olyan kapcsok, olyan ünnepek a határainkon túl is, amelyek összekötnek bennünket.

Link Lajos, a törökbecsei Aracs-turizmus vezetője, a Magyar Turán Szövetség délvidéki koordinátora elmondta, hogy a téli napforduló temerini megünneplésével történelmet írtak, illetve e nap üzenet is mindannyiunk számára.

— A szertűz meggyújtásával nemcsak testileg, hanem lélekben is fényt hozunk az itt élő magyarság számára. Elindultunk a Magyar Turán Szövetség által kitaposott úton, és ezen fogunk haladni a jövőben is.


Búza Tibor sólymot röptetett

A magyar vezérek szimbolikus madara a sólyom, mely a nemességet, a szabadságot, a szépséget, a harciasságot és a bátorságot szimbolizálja. A zentai Búza Tibor sólyomröptetéssel ejtette ámulatba a megjelenteket.

— A solymászat ma már legális Szerbiában, viszont elég kicsi iránta az érdeklődés. A mintegy 7 millió lakosra 30 solymász jut, és ezzel mindent elmondtam. Őseink megszelídítették a madarat, mely elsajátította a vadászat fortélyait. Keleten még ma is gyakran mondják a csapongó gyermeknek, hogy ahhoz a családhoz menj, ahol sólyom is él, mert akkor jobb sorod lesz.

A sólyomröptetés után táltos- és regösénekek csendültek fel. Az ősi magyar zene el sem képzelhető táltosdob nélkül, melynek készítése nem túl bonyolult.


Pál Gyula (jobbról) táltos- és regösénekeket adott elő

— Nemes állatok bőrét favázra feszítik, az enyémen dámszarvas bőre található. Őseink idejében még nem volt számítógép és plazmatévé, így a szórakozás a zene, a hangszer volt számukra. Körülülték a tüzet, és a dob mellett meséltek a gyerekeknek, dalokra, énekekre tanították őket. Hatalmas összetartó erő volt a zene, a tánc, az ősi rítusok, az énekek. Az ősi magyar zene a reneszánszát éli. Hagyományőrző rendezvényeinken egyre nagyobb a kereslet az ősi dobok iránt — mondta a szolnoki Pál Gyula, aki táltos- és regösénekeket adott elő.

A szertűz meggyújtása után a temerini Ősök tanyáján hajnalig tartó zenei programokkal és virrasztással ünnepelték a fény növekedésbe való átfordulását, a majdan elérkező tavasz és megújulás reményét.


Lobog a szertűz

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Riport rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A téli napforduló ünnepe
Riport
Facebook

Támogatóink