* Pedagógusnak készült, esetleg pedagóguscsalád sarja? Honnan indult a pályafutása?

— Valóban pedagóguscsaládból származom, a szüleim is általános iskolai tanárok voltak. Számítástechnika szakra iratkoztam az egyetemen, bár inkább gazdasági szakember szerettem volna lenni, de közbejött a háború. Így kerültem a tanügybe, és azóta is ott maradtam. A szüleim egyébként Nagybecskereken éltek, én is ott születtem, de Apatinban kaptak munkát, és odaköltöztek. Szóval én Apatinban nőttem fel. 2003 óta pedig Bácskertesen élek.

* Több mint húsz esztendeje a bácskertesi József Attila Általános Iskola igazgatója, mely intézményt a térség legjobb iskolái közé sorolták. Mivel érdemelte ezt ki a tanintézmény, és mit tudhatunk az általános iskola történetéről?

— Valamikor húsz évvel ezelőtt volt egy országos értékelés, mely kapcsán bekerültünk a legjobb iskolák sorába. Megfeleltünk bizonyos paramétereknek, és ha jól emlékszem, a legjobb ötven oktatási intézmény között voltunk. Azóta sajnos jelentős mértékben megfogyatkozott iskolánk tanulóinak a létszáma. Maga az intézményes oktatás a településen 1754-ben kezdődött, és a ’60-as években vette fel József Attila nevét. Jelenleg 56 tanulónk van, öt-hat éve ugyanis jelentős mértékben felgyorsult a létszámcsökkenés. Hiszen akik elköltöznek, magukkal viszik a gyermekeiket is. Ez régebben nem így volt, de most már főként máshol születnek a településről kivándoroltak gyermekei. Amikor igazgató lettem, akkor még 173 tanulója volt az iskolánknak.

Fotó: Az iskola tablófotója

* Fontosnak tartja a helyi értékeket, számos kezdeményezésben részt vett az utóbbi évtizedekben. Néhány esztendeje például turulszobrot avattak Bácskertesen, aminek ön volt az ötletgazdája.

— Ahhoz, hogy megmaradhassunk, vagy itt maradhassunk, ahol születtünk, fontos jeleket hagynunk magunk után, vagy jelképet elhelyeznünk a térben, hogy itt voltunk és itt vagyunk. 2006-ban Petőfi-szobrot állítottunk a faluban Lezsák Sándor alapítványának támogatásával. 2011-ben Apatin ünnepelte Szent István kapcsán az ezeréves évfordulót, és akkor felvetettem a polgármesternek, hogy tudnánk-e szobrot állítani a település alapítójának. Ő igent mondott, és szintén Lezsák Sándor segítségének köszönhetően sikerült az emlékművet létrehoznunk. Emellett természetesen részese vagyok számos hagyományőrző csoportnak is. A testvériskolák találkozóján is rendszeresen részt veszek, illetve részt veszünk. Ott pattant ki az ötlet, hogy az összetartozás jelképeként egy turulszobrot kellene felállítani. 2020-ban Trianon évfordulóján szintén lett volna találkozó, a járványhelyzet miatt azonban elmaradt. Ezáltal a szoboravatás is eltolódott, de végül sikerült.

* Az Értékmentő Iskolák Találkozójának szintén az egyik szervezője. Ha jól tudom, akkor az idén már 22. alkalommal rendezték meg a piliscsabai kezdeményezésű találkozót?

— Mivel Bácskertes hagyományőrző település, melyben nagyon fontos a népszokások, néptánc, népzene ápolása, természetes, hogy részesei vagyunk az Értékmentő Iskolák Találkozójának is. Hiszen csakis úgy tudunk fennmaradni, ha foglalkozunk a múltunkkal. 2000 környékén indult el ez a kezdeményezés, mindössze két iskolával, de később folyamatosan bővült az intézmények száma. Kezdetben a piliscsabai, illetve a révkomáromi iskola, továbbá erdélyi, kárpátaljai és baranyai iskolák csatlakoztak a kezdeményezéshez. Az idén már 22. alkalommal találkoztunk. Magára az összejövetelre minden iskolából nyolc—tíz gyerek és néhány tanár megy el, és vetélkedőkön, kultúrműsoron, továbbá valamilyen értékmegőrző rendezvényen vesznek részt.

* Életpályája során folyamatosan segítette a tehetséges tanulókat. De hogyan lehet idejében felismerni azt, hogy ki miben lehet valóban kiemelkedő?

— Szerintem minden gyerek tehetséges, csak meg kell találni azt, hogy miben tud kiteljesedni. Nem lehet mindenki például jó matekos vagy szavaló, hanem valaki éppen kézügyességben vagy sportban jó. Szerencsére olyan iskolában és olyan kollégákkal dolgozom, ahol valóban mindenki azt figyeli, hogy a gyerekeket miben lehetne kiemelni. 2011-ben kezdték létrehozni Kárpát-medence-szerte a tehetségpontokat, és akkor mi is csatlakoztunk ehhez, és az iskolánkban is megalapítottuk a tehetségpontot. Ez egyébként egy akkreditációhoz kötött folyamat volt, tehát el kellett telnie néhány esztendőnek ahhoz, hogy a miénk is akkreditált tehetségpont legyen. Rengeteg gyerekünk nyert különféle versenyeket, főként a zene területén. Ezért is alapítottuk meg a Vajdasági Tehetséggondozó Tanácsot is. Azóta már hét gyermek lett tehetségdíjas a településünkről. Ehhez kapcsolódik még, hogy amikor megalakultak a tehetséggondozó gimnáziumok Zentán és Szabadkán, akkor elhatároztam, minden diákot próbálok odairányítani. Szóval már az első évfolyamokon is voltak diákjaink, és annyit elárulhatok, hogy mindkét gyermekem szintén a Bolyaiba jár matematika tagozatra. Ezáltal napi szinten tapasztalom, hogyan foglalkoznak ott a gyerekekkel, és elmondhatom, hogy érdemes ezt az iskolát választani, mert a későbbiek folyamán jobban feltalálják majd magukat ezek a gyerekek az életben.

* Feltételezem, hogy folyamatosan tartja a kapcsolatot a település egykori tehetségeivel.

— Természetesen sokan vannak, akik időnként visszajárnak az iskolába, és segítenek nekem. Bácskertes sok zenetanárt nevelt ki. Emellett kiemelném például Csizmadia Annát, aki a Fölszállott a páva című versenyt nyerte meg annak idején. Vele is harmadikos korától kezdve jártam a Kárpát-medencét. Számos rendezvényen részt vettünk, és Magyarországon lemezfelvételeket is csináltunk. Anna utána több bácskertesi fiatalt karolt fel, akik szintén díjakat nyertek. Valamint folyamatosan segít a különféle táborok szervezésében. Tehát nem szakad meg senkivel a kapcsolat, csak sajnos sokan távolra kerültek a falutól.

* A Tehetség Szolgálatáért életműdíj milyen motivációt nyújt önnek?

— Eléggé meglepődtem, mivel nem is tudtam, hogy jelöltek. Közismert, hogy magamat nem igazán szeretem előtérbe helyezni, inkább a háttérben tevékenykedem. Nem véletlenül tartom mottómnak: „Mi, egyszerű emberek nem hangoztatjuk fennen szóval fontosságunkat, hanem csendben tesszük a dolgunkat.” De természetesen kellemes meglepetés volt, és nagyon megörültem annak, hogy mégis gondoltak rám, és javasoltak a díjra. Az elismerés után is ugyanezt fogom tenni, amit az eddigiekben, tehát segítem a gyerekeket, hogy minél több tudást szerezzenek, és minél több versenyen mérettessék meg magukat.